A Junkies idén 20 éves. A zenekar ennek kapcsán sok dolgot csinált az évben. Volt jubileumi koncert, egy fellépés a régi dobossal, Jódlival, és most szombaton jelenik meg a zenekar új lemeze is. Szombaton, azaz november 1-én a Barba Negrában ennek kapcsán lemezbemutató is lesz (az eredeti felállású Sex Action-koncert mellett). A közelmúlt eseményeiről, az új lemezről és sok más témáról beszéltünk Szekeres András énekessel és Barbaro Attila gitárossal, de kicsit később csatlakozott Riki Church basszusgitáros is.
Ez az évetek a 20 éves születésnapotokról szól. Az egyik ehhez köthető esemény egy olyan koncert volt, ahol Jódli, a zenekar volt dobosa zenélt veletek a Barba Negra Trackben. Milyen élmény volt?
Szekeres András: Szuper volt, és ahogy láttuk, neki is az volt. Annak a tükrében, hogy az elvárásunk nem volt éppen baráti, egyáltalán nem volt gond. Olyannyira, hogy én nemrég négy napot kint voltam nála Olaszországban, mivel ő kint él. Amikor ő elment a zenekarból, akkor én még csak 24 éves voltam. Kis csávók voltunk. Azóta mindenki megemésztette, ami akkor történt. Vissza is hozta ez a koncert a régi érzést, és különleges volt így játszani. Egész máshogy szóltak így a dalok például. Egyetlen próbánk volt. Az eredeti terv az volt, hogy fél órát játszunk, de annyira jól mentek a dalok, és annyival érettebben játszottunk, hogy végül több lett.
Jódli mennyire volt berozsdásodva?
Barbaro: Én azon csodálkoztam, hogy nem volt berozsdásodva. féltünk, hogy lesz gond, hiszen ő is mondta, hogy két éve nem játszik zenekarban.
Sz.A.: Jó, de le is bukott, mert voltam nála, és van neki dobszerkója.
Barbaro: Mindenesetre azt mondta, hogy nem nagyon szokott dobolni.
Sz.A.: Inkább csak azzal volt a baj, hogy hosszan nem szokott dobolni, úgyhogy a ráadás előtt görcsöt is kapott a lába. A ráadást tudta nehezen lejátszani.
Barbaro: Ettől függetlenül felkészülten jött a próbára is. Mindkét lemezt, amin ő dobolt teljes egészében tudta. Mondta, hogy mindegy, melyik dalt vesszük elő.
Sz.A.: És az is fontos, hogy emellett tök jó arc is volt. Annak idején egy amolyan domináns hím szerepet töltött be a zenekarban, de már akkor is tele volt öniróniával, ami meg a vicces oldala volt. A domináns hím szerep mára bölcsességé nemesült, és a vicces, ironikus énje került előtérbe. Nagyon kedvelem őt.
Közönség mennyire követelte, hogy újra ő doboljon?
Barbaro: Jött egy csomó olyan jelzés, hogy „Jódlit vissza a Junkiesba”. Ez nem jöhet ugye létre, mivel ő Olaszországban lakik, és nem is akarja feladni az ottani életét. Egyáltalán nem is biztos, hogy működne. Annak idején emberileg nem tudtunk egymással kijönni, nem zeneileg. Nosztalgiából egy-egy bulira eljön, és jól is sül el, de szerintem ennél több nincs ebben a dologban. Olyan tervünk viszont van, hogy jövőre, amikor a Káros az egészségre lesz húsz éves, akkor eljátszanánk az egész lemezt, és ha Jódlinak is éppen megfelel, akkor vele nyomnánk.
Ha visszagondoltok például az ő távozására a zenekarból, akkor volt bennetek olyan, hogy 20 éves évfordulót fogtok majd ülni?
Sz.A.: Én ilyenekre emlékszem, hogy „úristen, már hét éve vagyok benne a zenekarban”. Nekem még az is elképzelhetetlen volt. Minél jobban telik az idő, annál szürreálisabb. Az, hogy Junkies zenekar 20 éves, konkrétan szürreális.
Barbaro: Annyira az, hogy amikor Jódlinak mennie kellett a zenekarból, akkor a feloszlás is szóba került.
Sz.A.: Ha feloszlottunk volna, akkor most egy újjáalakuló bulink lenne az Arénában.
Van bármilyen keserű emlék a 20 évre visszagondolva?
Sz.A.: Voltak nehezebb időszakok. Most például én tök jól érzem magam a bőrömben. Ha volt is valami rossz dolog, azért a sors mindig kárpótolt. Azt viszont kár lenne titkolni, hogy voltak olyan évek, amikor úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha nem lenne a zenekar. Ez akkor volt, amikor a zenekar túlzottan is megszokottá vált, és mindannyian más dolgokat kerestünk. Amikor kezdett kicsúszni a dolog a kezünkből, akkor mutatta meg a hiány a zenekar igazi értékét. Akkor éreztük azt, hogy ezt nem kéne veszni hagyni, mert ez egy érték, amit mi létre hoztunk, nem csak nekünk, hanem a közönségünknek is. Elkezdtünk aktívabban foglalkozni a zenekarral, és sikerült megfordítani az elerodálódás folyamatát.
Mi az, ami visz titeket előre?
Barbaro: Egyrészt ha van arra igény, amit csinálunk. Másrészt pedig az is visz előre, ha van mit mondanunk. Az előző lemez előtt volt ez a kis szünet, amire Andris is utalt. Akkor új alapokra helyeztük a zenekart, a háttérmunkát, új kiadót kerestünk, új menedzsmentet kerestünk. Kitaláltuk, hogy milyen irányba akarunk menni, mivel úgy éreztük, hogy a saját magunk által felállított keretek közé be vagyunk szorulva. Nem akartuk ugyanazokat a dalokat megírni még egyszer. Ezt mindannyian ugyanúgy gondoltuk. Érzetük, hogy van még miért folytatni, és meg akartuk nézni, hogy milyen a visszajelzés. Erre pedig nem panaszkodunk, hiszen sikerült visszatérni a körforgásba, ott vagyunk a fesztiválokon, és még egy Fonogram-díjat is bezsebeltünk, amire amúgy egyáltalán nem számítottunk. Ha pedig így mennek a dolgok, addig van létjogosultsága a zenekarnak.
Sz.A.: Én egészen más dolgokat akarok mondani, mint 20 éve. Amit Lukács Laci is megfogalmazott az új lemezük kapcsán, azt én is ugyanúgy gondolom. Ma már nem akarom felrugdalni a kukákat. Kicsit megjavultunk, ha teljesen nem is fogunk sosem. Nem akarok már lázadni, csak jól akarom magam érezni.
Szerintetek amúgy van ma Magyarországon igazi, tökös lázadó zenekar? Például, ha megnézitek magatokat a Nihil idején, azzal összehasonlítva.
Sz.A.: Ez nem egy verseny. Ennek ellenére én nem érzem, hogy lennének olyan lázadó zenekarok, mint mi akkor.
Barbaro: Az biztos, hogy a világ megváltozott. A lázadás korosztályhoz is köthető. Az embernek 15-16 éves korában kinyílik a szeme, aztán huszonvalahány éves koráig hőbörög. Manapság viszont nagyon más dolgok érdeklik a srácokat. Ezek a dolgok akkor még nem is voltak. Leköti őket, ha a számítógép előtt ülnek, vagy nyomkodják a telefont, még akár úgy is, ha egymás mellett ülnek a kocsmában. Nekem ez nagyon idegen, nekik meg ez a természetes. Ettől függetlenül biztos vannak ilyen zenekarok, csak én például nem vagyok képben. Mert a másik dolog, hogy rengeteg új zenekar van, és én csak azt hallgatom, amit ajánl valaki, azon kívül a régi kedvencek mennek.
Elkészült az új lemezetek.
Sz.A.: Igen, én már hallgatom a kocsiban. Szombaton a lemezbemutató koncerten már kapható lesz, szóval az lesz a megjelenés napja. Kicsit rohammunka volt, de még így is rekordot döntöttünk, mert az előző lemez 22 hónappal ezelőtt jött ki. Szerintem mondanivalójában egységes a lemez. Itt-ott picit azért lázad, leginkább magunk ellen. Mert az ember tud maga ellen is lázadni. Én előzetesen poposabb lemezt vártam, mint ami végülis lett, mert keményen szól szerintem.
A róla megismert Hidegháború alapján, mintha egy kicsit változtatok volna. Gondolok itt arra, hogy Andris poposabb szólódolgainak hatását hangsúlyosabbnak érezni.
Sz.A.: A dalok nagyon sokfélék, ez csak egy típus a sokból. Nem keresztmetszete a lemeznek. Szerintem nincs olyan dal rajta, ami megmutatná, hogy milyen az egész.
Barbaro: Az viszont biztos, hogy Andris dolgai tényleg jellemzőbbek, ami egyszerűen azért van, mert ő is jobban kivette a részét a dalszerzésből. Régen az volt a jellemző, hogy 70%-ban én írtam a dalokat, a zenét és a szövegeket is. Most már törekszünk arra, hogy együtt csináljuk a dalokat.
Sz.A.: Ennek ellenére szerintem az előző lemeznél sokkal barbarósabb lett. Én most egy kicsit úgy éreztem, hogy a szólólemezre kiírtam magam, de ha ketten leültünk, akkor mindig tudtunk valamit összerakni.
Barbaro: Szerintem ez a lemez junkiesos. Mindig teszünk kanyarokat, de szerintem ha mi egy feldolgozásokból álló lemezt csinálunk, akkor az is Junkies lesz.
Van közös nevező, ha kedvenc zenekart kell megnevezni?
Sz.A.: Szerintem a Beatles, meg a U2, talán az Oasis, meg a Nine Inch Nails.
Barbaro: Ramones.
Érdekes, hogy az először felsorolt zenekarok hatását érezni talán a legkevésbé nálatok.
Barbaro: Azért ez nem igaz, én sokszor hallok például Beatles-hatásokat a zenénkben, főleg a dallamokban. De azok a zenekarok is hatásaink, akik amúgy a Beatlesből merítettek, például régebben a The Wildhearts vagy a Warrior Soul.
A lemezhez mi kapcsolódik ezután?
Sz.A.: Tökre zavarba hoztál ezzel a kérdéssel, mivel a megjelenésig láttuk a dolgokat. A lényeg, hogy a lemezhez kapcsolódóan lesz turné, majd jövőre a fesztiválok. Ki szeretnénk hajtani a lemezt. Lesz videoklip és kislemez is.
Riki Chruch: Amúgy az egyik koncertre menet szóba került, hogy az Eurovíziós versenyen elindítjuk az angol nyelvű dalunkat a lemezről, hogy egy kis reklámot csapjunk neki. Szóval akár ez is várható.
