Takáts Eszter hat éve készített utoljára sorlemezt, ami 19 számos dupla lévén mondhatni kettőnek számított, azóta pedig több-kevesebb rendszerességgel jelentkezett ugyan projektjeivel, szólódalaival, és közreműködéseivel, de a helyzet az, hogy Eszti zenéjébe és dalaiba beleszeretni felér a nagybetűssel, így minden komolyabb pauza égetően fájdalmas.
Az új album anyaga valójában már évek óta íródik, a dalok egy része átment eközben különböző inkarnációkon, amikből kaptunk néha ízelítőt, például az Érdemes dobbanás már azzal a Molnár Zoltánnal közösen készült, aki végül a Jönnek csodák (Szerzői, 2023) album borítójára is felkerült társelőadóként Takáts Eszter mellé; több dalban szerzőtárs, és bár elsősorban ütőhangszeres, itt gitározik, valamint autentikus fúvós hangszereket és handpant is megszólaltat. Maga Eszter is kilépett némileg gitáros-énekes-dalszerzői komfortzónájából, a dalok jelentős hányadát billentyűsökkel komponálta, és a lemezen is játszik rajtuk. A Jönnek csodák talán az eddigi legváltozatosabb albuma Eszternek, és nem is csak formailag, hiszen eddig is több zsáner metszéspontjába lehetett a zeneiségét belőni: akusztikus folk, indie-pop, sanzon, blues, népzene, világzene, reggae, estébé, viszont ne vegytiszta műfaji adagolásokra gondoljunk, sokkal inkább a gyermeki rácsodálkozással kinyíló életöröm áradására, Eszti világa igen sok mindent elbír, fogad be és visz magával kitárt szívvel, csak a fantáziátlan hivatalnokmentalitást nem.
A Jönnek csodák szövegi és dallamvilága olyan plusz dimenzióval is bővült, amit ugyan már eddig is tetten érhettünk az életmű kezdetei óta, a transzcendens minőségek utáni vágy valamiféle ígéretként lengte be mindig is a dalokat, de nem feltétlenül tűnt szétszálazhatónak az égi szeretet lágy tüze a földi szerelem magas hőfokú áradásától, vagyis a forrás a célszemélyre gyakorolt hatásától, ám most mintha mégis erősebb kontúrokat kapna az előbbi. Elsőre legalábbis így tűnt, aztán sokadik meghallgatáskor megint átformálódott a kép, hogy egy tágas hangzás- és érzésbeli térben oldódjanak fel a prekoncepciók és a szilárdnak tűnő elgondolások. De úgy is mondhatnám, hogy erősebb lett most az a késztetés, hogy Eszti dalait ne féltsem másoktól, a személyesen túli világ veszélyeitől, mert valójában úgy tekintettem eddig rájuk, mintha titkon csak nekem íródtak volna, most ez az új anyag viszont valahogy lelöki ezt az önző kisajátítást, és engem is inkább a közöshöz akar hangolni. Nem mondom, hogy könnyű ez a lelki elengedés, de olyan jó ez az album, hogy nem hallgathatom el…
(További közreműködők: Ripoff Raskolnikov a Hibátlan című dalban szólógitározik, Ifj.Horváth Károly a Pirul alkonyban népi furulyán és brácsán közreműködik, Svertsits Tamás a Hibátlan, és Szabad vagyok című dalokban basszusgitározik, az album világának kialakítását pedig Bácskay Péter hangmérnök segítette.)
A teljes album meghallgatható:
A lemez fizikai formában előrendelhető.
