Hirdetés

“Joker vigyorogva pisztolyt szegez Harleenra…” – Elolvastuk a Harleen című képregényt

Ha már eredettörténet, akkor legyen legalább ilyen színvonalú. Máskülönben azért is kapok rendre ásítórohamot eredettörténetekkel összefutva, mert a szuperhősérában ez túl gyakran előfordul. (A korábbi képregényekben akár soktucatnyi, vagy több száz rész után is előfordult, hogy teszem azt egy Pókember sztori elejére odabiggyesztették egy bekezdésben, rosszabb esetben több panelben is a pókcsípéses emlékeztetőt – a karakter ráadásul a mozifilmekben is elölről kezdte párszor.) Most is egy keletkezéstörténet került elő, a DC Black Labeljének égisze alatt megjelent háromrészes Harleen miniszériát adta most ki magyarul egy kötetben a Fumax.

Ami elsőre feltűnő lehet, hogy a képregényezésben leginkább megszokott író/rajzoló kettős helyett csak egy szerzővel szembesülünk: Stjepan Šejić a horvát tengerpartlakó aránylag friss hús az iparban, de 2006 óta már komolya hírnevet szerzett minőségi sorozataival az Image és az Arcana kiadóknál, de belemarkolt a DC-nél többek közt Batman, Suicide Squad, és Aquaman sztorikba is. Az ő rajzstílusa hajaz némileg a látványos beállításokhoz vonzódó fantasy festményekre, szereplőinek (izmos és csini) teste rendre ki van domborítva, akárcsak a legkülönbözőbb érzelmeket félreérthetetlenül kimutató arcberendezéseik. Jó hír viszont, hogy Stjepan ért is mindehhez. Akárcsak a karakterállandósághoz: figurái minden helyzetben és nézőpontból, akár hátulról is nyomban felismerhetőek, és le is követik nem csak mimikában, de testbeszédben is a történéseket. Persze ezek az érzelemkifejezések itt-ott picit eltúlzottak, mivel azonban a drámaiság – ami néha tragédiáig mélyül – a történetszövés állandó velejárója, akárcsak a humor, ezért ennyi még rendben van. Másképp mondva: a karikírozás alapkellék, a karikatúra már kevésbé.

Valamennyit a történetről: Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter éppen belevág felívelő karrierjének nyitányába, azaz képesnek érzi magát egy támogatott projekt keretében a gothami őrültek meggyógyítására. A napi ügymenet közben összeakad szinte minden fontos karakterrel, akiket jól ismerhetünk más DC, azaz Batman képregényekből: Harvey Dent/Kétarc, Gordon rendőrparancsnok, Méregcsók, Pingvin, Gyilkos Krok, és feltűnik néhány komor jelentben maga Batman is. De ők inkább csak a világépítés szövetének pixeljei, még ha azért pár jelenetben kap néhány ikonikus figura hangsúlyosabb pillanatot is; ilyen például Méregcsók – láthatóan őt a szerző extra élvezettel alkotta meg. Persze ez igaz Batmanre is, de mindezzel még mindig csak a lényeget kerülgetjük. Az egész sorozat ugyanis az ifjú doktornő legendás antihőssé válásának története, és nem hétköznapi szerelmi sztorija Jokerrel. Annyiban keretes szerkezetű a sorozat, hogy már a főszál beindulását megelőzően, egy rémálom kivesézése közben láthatjuk, hová is fut ki az egész, hogy aztán a végén közel kétszáz oldalnyi tömény – de néha igen kéjes – pokoljárás után egy nagyszerű, egész oldalas záróképben meg is kapjuk a jól ismert karaktert, Harley Quinnt. Ebbe a zárópanelbe bele van csomagolva lélektanilag mindaz, amit addig részleteiben végignézünk, szóval többek közt már ezért a zseniálisan kitalált és megvalósított körkörös – vagy talán inkább spirális – szerkezeti ívért érdemes belevágni az olvasásába.

A doktornő a felütést követően nem sokkal véletlenül belefut egy esti robbantásos terrorakcióba az utcán, ami közben Joker vigyorogva pisztolyt szegez Harleenra, ám mégsem húzza meg a ravaszt. Ezt persze komoly sokk követi, és Harleen később rá is kérdez Jokernél életben hagyásának miértjére. Joker természetesen sosem ad egyértelmű választ, ez eleve személyiségének/identitásának a része. Harleen a fokozódó nehézségek ellenére nem adja fel a projektet, rendszeresen bejár Arkhamba és végiginterjúzza a legszélsőségesebb zakkantakat, miközben többen is figyelmeztetik (az őrtől a vezető pszichiáteren át Gordonig és Batmanig): ne számítson arra, hogy bármelyik pszichopatát meggyógyíthatja, vagy egyáltalán jelentős sikereket érhet el náluk. Harleen az empátiában, a teljes és odaadó figyelemben hisz, hogy az együttérzés a szakmaisággal karöltve képes emberré emelni a lelki nyomorultakat. Mondanunk sem kell, hogy hamarosan Joker zsákutcájába kerül, aki itt egy vonzó, izmos szépfiú, arcmetszése valamiféle jó svádájú Lucifert idéz, és akinek humora nem merül ki a folyamatos gúnyban – bár azért Stjepan nagyon ügyelt rá, hogy a jokerség klasszikus elemei végig a karakterben maradjanak. Viszont ez a mi Jokerünk mégiscsak képes a szerelemre, jól megírt és megrajzolt szócsatáik és kiadós előjátékaik Harleennal a kötet legjobb részei, nem is gondoltam volna, hogy képes leszek ennyire élvezni egy hosszan részletezett románcot. Igaz, gyakran kitekintünk Gotham egyéb történéseire, a már említett karakterek is akcióznak rendesen, és eleve többrétegű eredettörténetet kapunk, nem csak Harley Quinnét, de Kétarcét is, és bár Joker eddigre már a gothami alvilág egyik ismert hercege, aki saját jogán bontja a rendet, mégis azt érezni, hogy a doktornővel való szerelmi afférja következtében tejesedik ki és talál magára méginkább.

Persze mindezzel együtt nem valami felhőtlen bolondozásról van itt szó, Harleen vonzódása ahhoz a férfihoz, aki majdnem megöli az elején, kimerít néhány lélektani jelenséget: a bántalmazó és bántalmazott köreit, az áldozatszerepet, és az ezzel járó összes kényelmetlenséget, és főleg azt az állandóan visszatérő női nyavalyát, hogy majd ő megmenti szerelmével és gondoskodásával a rosszfiút. Stjepan szinte zavarba ejtően képes ábrázolni mindezt a megnyílást és a szerelmes odaadás érzékenységét, és főleg ettől lesz a könyv több egy szimplán profi munkánál, merthogy képes ezeket a folyamatokat részletesen, ráérősen és hitelesen ábrázolni – miközben szó sincs pszichologizáló unalomról, izgalmasan és érdekfeszítően pörög az egész.

A kötet végén néhány plusz oldalban szemléltetve van Stjepan alkotói módszere: mivel remek grafikus, nem a szokásos módon, sima forgatókönyvvel startol, hanem egész oldalakat hoz össze kész panelekbe rendezve. Ráadásul az is feltűnhet, hogy voltak már az elején olyan ötletei (például Harleen és Méregscsók közös jelenetek), amik nem kerültek be ezen kötetbe, így reméljük, hogy lesz még folytatás. A magyar kiadás pedig most is hozza a magas Fumax minőséget, a fordítás, a mindennemű szerkesztés, és a nyomdai kivitelezés is elsőrangú munka.

Rendelés és beleolvasó

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
829FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés