Már el is felejtettem, milyen jó Sean Murphy világában (Batman – Fehér Lovagos sorozata mellett kihagyhatatlan a Tokyo szelleme is) barangolni, oda-vissza jár neki a magas polc: jól ír, odafigyel karakterei belső fejlődésére, dramaturgiája kellően árnyalt, sztorijai személyes drámaként és krimiként is élvezhetők, vibráló és filigrán vonalvezetése is kifejezetten unikális.
Fontos kiemelni, hogy Murphy szabadon garázdálkodhatott kedvenc (és felettébb mogorva) hősünk lerakatában, azt túrt ki a nagy közösből alternatív világépítéséhez, amit csak akart (a gothami kereteken túlra utaló utolsó képkocka szintén érdekes villantás), és ezt egy kompakt, bármilyen szögből profin megtámasztott külön-univerzummal hálálta meg. Ami egyébként tágasabb, mint amennyi ebben a Batman – A Fehér Lovag öröksége menetben látható, némely korábban bejáratott karakter például most nem kapott szerepet, valamint túlvagyunk pár olyan éven, amikor Bruce Wayne eltűnt a színről – mi több, önként lépett ki batmani alteregójából. Talán úgy is mondhatnám, leszámolt ezzel az énjével. Ez leginkább úgy pontosítható, hogy bár önismeretben azért nagyot ment, továbbra is hárítja korábbi kudarcainak javát, mogorvasága és kétkezi barátságtalansága néha az egeket veri, valahogy annak ellenére sem záródik ki végleg Gotham szociális életéből, hogy a közemberek jó része éppúgy fúj rá, mint a felső vezetés és a rendfenntartók. Az még egy dolog, hogy épp börtönben van, őt magát ez aggasztja legkevésbé, végül is bármikor megléphetne, megvan hozzá a tehetsége/esze/ereje, sokkal inkább bántja saját alkalmatlansága az „apai” szerepre. Természetesen a Robinokról van szó. Ja, és persze gáncstalan lovagként sem tekint magára. E mellé még felírhatjuk szerelmi életét, merthogy az is van neki, még ha a valóságban talán még sincs. Ezt ő maga vallja meg egy adott ponton, a célszemély előtti beismerés pedig felér egy lelki feloldozással.
A lovagos széria ezen belépési pontján ott tartunk, amikor a Gotham Motors elnöke, Derek Powers megkaparintotta a Wayne család vagyonát, beleértve az eszközparkot is, hogy új rendfenntartó erőket felépítve szorítsa vissza a bűnözést. Viszont félő, hogy a jóakarat csak afféle mondvacsinált indok egy új hatalmi struktúra bebetonozására, Bruce mindenesetre ezt gondolja, így újra akcióba is lendül. Mivel semmi nem fekete-fehér az életben, személyes köreiből az ügy mellé állnak különböző figurák, míg mások szembehelyezkednek vele, ilyen például Jason Todd, az első Robin, de nem ő az egyetlen felbukkanó a Robinok sorából, aztán fontos szerepet játszik Harley Quinn, ráadásul éppúgy érző szíve dominál őrülete helyett, mint a korábbi Murphy-sorozatokban. Harley nagylánya egy anyjával való veszekedést követően már az elején meglép otthonról, így őt is meg kell menteni, mielőtt a sötét erők elnyelnék. Érthető a motivációjuk, nyilván kihasználják az adódó lehetőséget, hiszen Jack Napier, azaz Joker lányáról lévén szó, hatékony aduászt kaparinthattak meg. Ha már itt tartunk, Joker, bár korábban életét vesztette, mégis felbukkan, sőt, segítője és alakítója is lesz az eseményeknek, de hogy ez egyáltalán miként zajlik és hogyan lehetséges, nem árulhatom el. Elég annyi, hogy Batmannel, azaz Bruce-szal (merthogy itt és most éppenséggel más alakítja Batmant a nyilvánosság előtt) közös kettősük az egész kötet legszórakoztatóbb momentuma. Egyébként dinamika és karakterfejlődés tekintetében is ez a szál a legárnyaltabb. Mármint nem csak, mert a közbeiktatott kétfüzetes Piros sisak fejezetekben (ezeket Simone Di Meo és George Kambadais rajzolta, Murphy a sztorit szállította) Jason legnehezebben feldolgozható megpróbáltatásának/meghasonlásának lehetünk tanúi, és a drámai közjátékot követően a történet jelenébe visszatérve ettől kezdve már másképpen is tekintünk cselekedeteinek mozgatórugóira.
Sean Murphy pazar grafikája és profi történetszövése tehát alapjáraton kihagyhatatlanná teszi a sorozatot (jelen epizód egészen friss, 2022-23-ban futott, reméljük nem ezzel zárul a Murphyverse…), viszont összességében nem csak ezért éri meg benevezni rá: igazából szinte észre sem vesszük a sok akció, telerajzolt beállítás és pörgős dialógus mellett, de az érzelmi oldal éppúgy berántó. Látszólag könnyedén megy neki, hogy egy idő után a karakterdrámák, a felelősség és áldozatvállalás kérdései, a lelki eloldódások fontosabbá is váljanak, mint a külső történések. Ráadásul mindeközben, és ez is felettébb fontos, nem fordul giccsbe, nem vékonyodik kétdimenzióssá a cselekmény, nem válnak nevetségessé a szereplők, épp ellenkezőleg, esendőségük ütemes árnyalása közelebb hozza őket.
Nem tudom, mennyire volt szándékos a Fumax részéről, hogy nagyjából a Fehér Lovagossal egy időben hozzon ki egy másik olyan Batmant is, ami bár némileg kevéssé alterverzumos megnyilvánulás Murphyéhoz képest, a folytonosságokkal viszont szintén kevéssé törődik – azaz nem is nagyon kell neki. Marc Silvestri (A Monolit bosszúja, Messiáskomplexus, Spawn: Kezdetek, Én vagyok Rozsomák) szintén egymaga írta és rajzolta művét, grafikai stílusa viszont sarkalatosan eltér Murphyétől, az övéről nem igazán asszociálunk elegánsra, kecsesre és finom ívűre, merthogy: robusztus, zaklatott, felettébb mocskos és nyomasztó, elidegenítő effektusai ellenére viszont szintén behúzó. Szóval Silvestrinek sem kellett a fősodorba illeszkednie, alapos, a mű hátterét és szerzői indíttatásait átrágó utószavában kitér a DC főszerkesztővel, Bob Harrasszel közös vacsora megbeszélésére is, aminek legfontosabb hozadéka az lett, hogy mivel Harrasnek bejött Silvestri régóta dédelgetett Batman ötlete – miszerint hősünk Jokerrel szövetkezve küzdjön meg egy újsütetű főgonosszal –, nyomban zöld utat adott a projektnek, hozzátéve: „Ne aggódj a kontinuitás miatt!”. A két kötet közti narratív összecsengés legfontosabb tartalmi eleme Batman és Joker haversága, és bár nem tudom, tényleg illik-e a Batman/Joker – Halálos duóra szorosan véve a buddy cop címke, mindenesetre Silvestri ezt használja. Őt egyébként nem is az lepte meg igazán, hogy a főszerkesztő menőnek találta az ötletét, sokkal inkább, hogy ez a ziccer nem lett még elcsépelve. 2014-et írtunk ekkor, tehát bő hetven éve létezett Joker, érthető a szerző csodálkozása. Ha már itt tartunk, Silvestri műve ugye a korábbi, és valójában a haverzsarus szálon felül nem nagyon találni köztük sok egyéb párhuzamot.
Oké, jöjjön a lényeg. A Halálos duó inkább horror, mint klasszikus szuperhőstörténet: egy ismeretlen erő rusnya és ijesztő lényeket szabadít Gothamra, mégpedig Jokerre feltűnően hasonlító pokolbéli jelenéseket, akik emberi fejeket gyűjtenek be és hurcolnak magukkal ismeretlen helyre. Mivel Batman a többiek (és az olvasók) előtt jár profi nyomozóként, hamar szembesül az elkerülhetetlennel: szövetkeznie kell Jokerrel. Ez persze messze nem zökkenőmentes, hiszen mitől is lenne az, Batman a rend, a pontosan betartott tervek, vagyis a céltudatosság embere, míg Joker igazi káoszkapitány, minden ízében megbízhatatlan pszichopata, és bár az komolyan feltételezhető, hogy saját céljait mindenek felett igyekszik elérni, igaz, tekintet nélkül a veszteségekre, miközben ugye a kevésbé zakkantak számára azért fontos a célig jutás mikéntje is. Batman nagy előnye rengeteg eszéből és logikai készségeiből eredő előrelátása, egyébként, ha van bármi tetten érhető hasonlóság a két figura közt, az az átlag feletti intelligenciájuk: nem csak Bruce Wayne, de Joker is rendre a többiek előtt jár néhány lépéssel. És, tegyük hozzá, rendkívül jól szórakozik mindeközben. Ez a Joker, akárcsak Murphyé, örömét leli az élet legapróbb mozzanataiban is, persze elsősorban a szélsőségek éltetik, ezért az sem baj, ha saját bőre a tét, de míg az a másik Joker már-már jó útra tért, aki talán szeretni és aggódni is képes, ez itt marad szélsőértéken zakatoló vigyori elmebaj.
Silvestri egyik hatásos dramaturgiai eszköze az aránylag kevés karakter mozgatása, így több a lehetőség a dráma kibontására és a tragikus felhangokra. Nincs elaprózódás, a mikro-mozzanatok is jelentős építőelemekké válnak, a főbb szereplők (Jim és Barbara Gordon, Harley Quinn, Alfred, Bullock, Amanda Simms és az apja, Donald) pedig kifejezetten életre kelnek. Még úgy is, hogy némelyikük alig pár mondatot kapott, ám azok nyomatékosak, és kontinuitás ide vagy oda, számítanak azért az előismeretek is, a Batman szűkebb köreibe tartozó figurák esetében elég néha egy-egy jó beállítás és jellemző gesztus a plasztikussá formáláshoz.
Silvestri komor hangvételű vizualitása (főleg Arif Prienato hathatós színeivel megdobva) önmagában is nyers, éjfekete és horrorba hajló, ráadásul végignézünk naturalista vérengzéseket, brutális alvilági jelenteket, egy katasztrófába torkolló esküvőt, de minek tovább részletezni: a rossz közérzet és a minden szegletéből áradó erkölcsi kilátástalanság állandósult létélménnyé varasodik ebben a Gothamban. Sokáig azt hisszük egyébként, hogy a történetszálakat a sötét szegletből mozgató antagonista az lesz, akire időnként ráutalgat Silvestri, de nem, ennél sokkal érdekesebb a valódi kiléte. Már csak azért is, mert a leszámolás közepette az új szupergonosz olyan titkos indítékokra is rámutat, amiket az emberek gyakran önmaguk elől is elrejteni szeretnének, és ez a húzás egyértelműen Silvestri legragyogóbb ötlete. A mindenkiben ott bujkáló fenevaddal való szembesítés ugyan bejáratott bon mot a popkultban, de hatásos kiszerelésben bármikor nagyot tud ütni. Legtöbben ugyan megússzuk, hogy ez a lefojtott antiember kitörjön belőlünk, de ez az alvilágot is megjárt rém tudja a receptet, hogy akár mégis.
Silvestri tehát rátermett író, érti és érzi a sötét krimik és a horror lényegét: a sztori akkor igazán érdekes, ha az ember valódi mozgatóit és szándékait vizsgálja. Emellé meggyőzően rajzol, ügyesen mozgat karaktereket, elbíbelődik a hátterekkel (rajongója a gótikának és az art deconak), és ha teheti, maga húzza ki ceruzarajzait. Ez nála nem feltétlenül csak a vonalak megerősítését szolgálja, konkrétan tussal satíroz, így nem csak az akciójelenetek és az érzelmi kifejeződések, de még a hétköznapibb beállítások is vibrálnak a feszültségektől. A Halálos duó az a fajta képregényes csúcsmű, ami főleg azok számára adhat sokat, akik kedvüket lelik abban, amikor a kellően sötét és nyomasztó sztori mellé fájdalmas és megkerülhetetlen szembesülésekre vannak kárhoztatva.
Batman – -A Fehér Lovag öröksége rendelés és beleolvasó.
Batman / Joker: Halálos duó rendelés és beleolvasó.
