Az igazi zenefanatikus, mikor elmegy koncertre, minimum a jegyét elteszi mementóként, hogy később nézegetve azt ráboruljon a sok emlék, és szerencsés (vagy peches) esetben nem is csak az adott buli jut eszébe hanem az egész akkori időszak. A Lángoló Gitárokon most egy ilyen visszaemlékező sorozatot indítunk, amiben Gróf Balázs (grafikus, képregényrajzoló, rajzfilmes, újságíró stb.) mereng el egy-egy belépő felett.
Hobo Blues Band, 1990. november 23, Pécs, Nevelési Központ
A saját gimnáziumi szecskaavatómról lógtam el, hogy végre életemben először láthassam a HBB-t, ami 1990 körül a ma már klasszikusnak számító Tátrai-Tóth-Póka-Solti-Hobo felállásban működött. Azon a nyáron szerettem meg az addigi HBB-lemezeket, néztem rongyosra a Kopaszkutya-videokazettát, szóval igazi rajongóként érkeztem a koncertre, ahol azt kaptam, amit vártam. Egy (magyar) atom zenekar, egy (addig még) hibátlan repertoár, 7-800 fiatal együtt ugrál az Országút Bluesra és a többire. A két órás show végén Hobo kedvesen végigdedikál még fél órát a terem szélén, én a farmerdzsekim hátára is kérek egy autogramot, amit otthon anyámmal gyorsan ki is hímeztetek, aranyszínű cérnával.
