Hirdetés
Hirdetés

Mi köze a Wu-Tang Clannak a jégkrémes autók zenéjéhez?

1973-ban Bob Nichols villamosmérnök nézte a Nagy Balhé című filmet, amelyben felcsendült Scott Joplin 1902-es The Entertainer című slágere. Nicholsba villámként csapott a felismerés, miszerint ez a dal tökéletesen passzolna egy jégkrémes autóhoz. A hirtelen ötletből hamarosan egy egész birodalom épült, a családi vállalkozás pedig hamarosan az amerikai jégkrémautós zenék piacának 97 százalékát uralta.

Hirdetés

Nichols már a film közben arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne, ha a jégkrémes autó zenélne, mintegy megidézve a gyerekeket a dallammal, akik rohannának a hang irányába, hogy jégkrémhez jussanak. Mivel a férfi egyébként a Nichols Electronics nevű cég alapítója volt, így az ötletből hamarosan valóság lett, és elkészítette a jégkrémes autókba szánt zenedobozt. A céget Nichols fia, Mark Nichols örökölte, aki szerint apja nem hogy uralta a piacot, hanem ők voltak maga a piac.

A fagylalt és a zene mindig kéz a kézben jártak

Mindig is a zene volt a fagylaltárusok egyik kedvenc marketingeszköze. Az 1800-as évek végén a fagylaltárusok kis verseket és dalokat énekeltek, miközben a kézikocsijukat tolták, hogy a vanília vagy a citromfagyijukat méltassák, és kedvet csináljanak a vásárláshoz. Oly annyira elterjedt volt ez a műfaj, hogy többek között Daniel T. Neely népzenekutató is foglalkozott az amerikai fagylaltos dalokkal.

1920-ban egy ohiói fagylaltos nagy találmánya volt a fagylalt egy boton, amit ma leginkább pálcikás jégkrémnek hívunk. Akkoriban ő Good Humor, azaz Jó poén szeletnek nevezte, és felvett néhány utcai árust is, akiknek a kocsijába csengőket is szerelt, hogy minél feltűnőbb legyen, mikor megérkeznek. Azonban elég hamar bebizonyosodott, hogy a manuális csengőhasználat, a közlekedés és jégkrémek eladása nem igazán olyan feladatok, amiket egyszerre lehet végezni. 1929 körül néhány sofőrje elkezdte kicserélni a csengettyűket mechanikus zenedobozokra.

Ez már felkeltette egy Los Angeles-i fagylaltos autó sofőrjének a figyelmét is, és elkezdett egy saját megoldáson dolgozni. John Ralston végül az 1940-es években állt elő a meglehetősen bonyolult szerkezetével, amelynek a működése elve röviden az volt, hogy  rádióhoz erősített egy rakás mikrofont. A szerkezetével több gyártót is megkeresett, de senki nem kapott a lehetőségen, aztán eszébe jutott, hogy van neki egy barátja, bizonyos Bob Nichols, akinek van egy elektronikai kis cége.

Fotó: Samantha Gades / Unsplash

Semmiből épült a zenebirodalom

Nichols egyáltalán nem értett zenedobozokhoz, a cégét 1957-ben alapította, a fő tevékenységi körük rádió- és tévéalkatrészek tesztelése és gyártása volt, de volt néhány nem túl sikeres saját szerkezetük is, mint például az érmével működő lábmasszírozó.  Mikor Ralston megkérdezte, hogy össze tudna-e rakni egy zenedobozt, azt válaszolta, hogy megpróbálhatja. A két férfi pedig abban maradt, hogy Nichols csinálja a zenedobozt, Ralston, aki pedig benne volt a jégkrémes autós világban, jutalékért cserébe ajánlgatja majd az ismerőseinek.

Néhány éven belül már az ország egész területéről érkeztek megrendelések, pedig soha nem reklámozták magukat. Egyszerűen olyan gyorsan terjedt a hír a fagylaltosautósok világában, hogy hamarosan Nichols nemhogy fő, de egyetlen tevékenységi köre a zenedobozok készítése lett.

A csengettyűlobbi ellenlépésbe kezdett

Bár alapvetően sikersztoriról beszélhetünk, azért voltak nehézségek, például Nicholsnak komoly összetűzése lett a Bevins Bell társasággal, akik csengettyűket forgalmaztak, és azzal reklámoztak magukat, hogy sokkal olcsóbban tudják biztosítani, hogy meghallják az emberek a jégkrémek érkezését. Közben a városok önkormányzatai azon aggódtak, hogy a zenedobozok túl nagy zajszennyezéssel járnak, és hogy kivívják a lakosság ellenszenvét, ha nem tesznek ellene valamit. Több önkormányzat testületi ülésén téma volt, hogy a zenélő jégkrémes autók valójában legálisan zenélnek-e.

De az eladási adatok Nicholst igazolták, azok az autók, amelyek a zenedobozzal voltak felszerelve, sok esetben dupla annyi jégkrémet adtak el, mint azok, amelyeknek csak csengettyűi voltak.  Később sikerült csökkenteni a dobozok árát, így még többen vásároltak, és hosszú évtizedekig az ő zenedobozaik uralták a piacot. Nichols fia azt mondja, hogy mikor nem sokkal apja halála előtt, 2003-ban átvette a családi vállalkozást, évente nagyjából kétezer zenedobozt adtak el, annak ellenére, hogy akkor már elkezdett csökkenni a mozgó fagylaltárusok száma. Mára pedig még kevesebb a fagylaltoskocsi, de még mindig 3-400 zenedobozt adnak el évente.

Ezek a dalok kaptak helyet a zenedobozokon. Fotó: Nichols Electronics

Hogyhogy nem ugrott rá más?

Nichols fia azzal magyarázza, hogy más, náluk esetleg jóval nagyobb cég nem ugrott rá erre a piacra, hogy ez egy nagyon nehéz munka. Az értékesítés része azért különleges, mert a legtöbb jégkrémes autó nem valamilyen lánc tagja az Egyesült Államokban, hanem független vállalkozók, így nem egyszerű velük a kapcsolattartás. Maga a piac is nagyon más, mint a többi, sok vállalkozás ment csődbe az évek során, de érdekes módon, mikor pénzügyi krízisbe kerül egy ország, a jégkrémes autók piaca akkor kezd el pörögni.

Ez a tendencia megfigyelhető a mostani világjárvány esetében is, sok olyan ember jelentkezik jégkrémet árulni, aki elvesztette a munkáját, és az otthoni munkavégzés miatt az eladások is jobban pörögnek. Néhány szakmabeli szerint a századforduló óta nem volt ilyen jó évük, és Nicholsék is érzik, hogy fellendült a piac.

Jó vevőcsalogató fagylaltos dalt választani művészet

Az sem mindegy, milyen dal üvölt egy jégkrémes autóból, ezt a hazai példa is mutatja, hiszen mindenki ismeri a Family Frost dallamát. A jó vevőhívogató zene magas hangtartományú, amire a doboz rá is erősít, és kellőképpen ritka ahhoz, hogy azonnal tudják az emberek, hogy egy jégkrémes autóból jön.

A jó dalok

  • rövidek és könnyen megjegyezhetőek (15 és 45 másodperc közötti hosszúságúak)
  • nagyon egyszerű a szerkezetük
  • és jellemzően nosztalgikusak

Ez az utolsó pont a legfontosabb, ugyanis ez kelti majd a jó érzéseket a vásárlókban, vagy legalábbis a gyerekek szüleiben és nagyszüleiben, akik fizetik a jégkrémet. Nicholsék zenedobozaiban a 70-es évek óta ugyanazok a dalok, ebből legutóbb volt is egy kis probléma. Kiderült ugyanis, hogy az 1916-os Turkey in the Straw című dal mai szemmel nézve rasszista. Mikor Nicholsék tudomást szereztek a dologról, azonnal ki is vették a kínálatból, döntésüket azzal magyarázták, hogy nem szeretnék, ha egy gyerek is szomorúan távozna a jégkrémesautótól a zene miatt. A döntést pedig olyannyira támogatta RZA a Wu-Tang Clanból, hogy írt helyette Nicholséknak egy modern, de mégis tradicionális jégkrémautós zenét. Minden sofőrtől azt kérték, hogy az 1916-os zene helyett inkább RZA dalát bömböltesse, és ingyenesen elérhetővé  is tették, 50 év után most először került új dal a jégkrémes autók lejátszási listájába.

 

Nichols azonban kicsit szkeptikus, hogy vajon mennyire lesz sikeres az új dal, szerinte ugyanis mindig van valaki, aki azt hiszi, hogy megírta a következő jégkrémes klasszikust, de az igazság az, hogy legtöbbször az emberek nem kapják fel a fejüket az új dal hallatán, mert azt hiszik, hogy egy gyerek bömbölteti a rádióját, vagy valamelyik autóból szól zene, és nem kapcsolják össze azzal, hogy itt a jégkrémes autó. Igaz, egy év még szerintük is kevés, de jövő nyárra mindenképpen kiderül, hogy RZA slágere klasszikussá válik-e. Már pedig ha valakinek, akkor Nicholséknak el lehet hinni, hogy tudják, mitől lesz izgalmas egy jégkrémárusító autóban szóló zene.

Szólj anyádnak, hozzon pénzt!

Magyarországon a műfaj koronázatlan királya egyértelműen a Family Frost, a jellegzetes dallam a popkultúrában is feltűnt, több feldolgozás is született, sőt maga a Family Frost is megjelentetett egy olyan promóciós CD-t, amin a jól ismert dallam szerepel több stílusban.

A Lángoló megkeresésére Félix Miklós a Family Frost tulajdonos-ügyvezetője elmesélte, hogy ők minden átdolgozással kapcsolatos megkeresésre engedélyt adtak, így az évek alatt valóban több olyan dal is született, amiben a Family Frost autók dallama felcsendül, vagy akár maga a szöveg is erről szól. A több verzióban élő szövegek pedig kifejezetten tetszenek neki.  Egyébként a 20. század második felében a skandináv országokban vált népszerűvé a fagyasztott termékeket áruló autó modellje, majd a rendszerváltás után svéd mintára, sőt a svéd cég vezetőivel alakult meg a Family Frost, aminek autói nem csak Magyarországon, de a környező országokban is járják az utakat. Az ismert szignál is Svédországból jött, egy már megszűnt rádiócsatorna jól csengő szignálját gondolták újra, ez szól azóta is az autókban, és eszükbe sem jut lecserélni. Az ügyvezető azt is elárulta, hogy a felméréseik alapján a céget ismerők több mint kilencven százaléka asszociál azonnal a név hallatán a sárga autókra és a jellegzetes szignálra.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,935KedvelőTetszik
3,062KövetőKövetés
3,670FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók