Hirdetés

A kapitalizmus és a szocializmus legrosszabb vonásai diadalmaskodnak az interneten – mondja Jaron Lanier

Jaron Lanier a 90-es évek óta folyamatosan mondogatja, hogy mikor az emberiség az internetet erre-arra terelgetheti, akkor általában a lehetőségek közül a legrosszabbat választja. Az utóbbi időben egyre többen adnak neki igazat, és egyre többen gondolják úgy, hogy teljes paradigmaváltás szükséges ahhoz, hogy az internet az embereket szolgálja, ne pedig néhány nagy cég részvényeseit. 

Többek között erről is beszélt a Társadalmi Dilemmából megismert Lanier az Intesa Sanpaolo (a CIB Bank anyavállalata) konferenciáján, ahol az a nézet nyert megerősítést, amit már egy ideje sokan hangoztatnak a közösségi oldalakkal kapcsolatban, vagyis hogy a az üzleti modellt alapjaiban kell megváltoztatni, jelenleg ugyanis nehéz úgy harcolni a manipuláció, hazugság és a gyűlölet ellen, ha 

tulajdonképpen kereskedelmi érdekük a nagy tech cégegnek, hogy ezt az állapotot fenntartsák. 

Azzal együtt, hogy ezeknek a szereplőknek vállalniuk kellene a felelősséget, a felhasználóknak is sokkal tudatosabban kellene mindezt követelni, és nem beletörődni, hogy vagy elfogadják az ő feltételeiket, vagy letörlik magukat a közösségi oldalakról. 

Az már a Társadalmi Dilemmában is elhangzott, hogy a Facebook, Google vagy hasonló tech óriásoknál az elsődleges árucikk a felhasználó, és az ő adataik. Lanier a Miért töröld magad azonnal a közösségi oldalakról? című könyvében tíz olyan felvetést bocsát vitára, ami alapján végig lehet gondolni, hogy megéri-e valakinek, ha rendszeresen használja a közösségi oldalakat. Most azt mondta, hogy ezzel együtt azt is megérti, ha valakinek elképzelhetetlen, hogy örökre elfelejtse a Google-t, vagy letörölje magát a Facebookról, viszont tudnia kell, hogy ez milyen következményekkel jár. 

Fotó: Daria Nepriakhina / Unsplash

A beszélgetésen Lanier onnan indult, hogy már az internet hajnalán  is kérdéseket vetett fel, hogy a világháló irányát miért néhány San Francisco környéki programozó jelöli ki, de ekkor még két irány volt:

  • az internet lesz a terepe az új kapitalizmusnak, ahol kialakul egy új elit, és új javakon osztozkodnak
  • az internet lesz a terepe az szocializmusnak, ahol mindenki egyenlő és minden ingyen a rendelkezésre áll, legyen az a tudás, az információ, a szórakozás, vagy bármi. 

Aztán mindkét eszme legrosszabb elemei keveredtek, vagyis az internet a szocializmus illúziója, ahol azt hiszi a felhasználó, hogy ingyen kapja a tárhelyet, az e-mail fiókját, a híreket, a zenét, a lehetőséget, hogy egy nagy globális közösség tagja legyen. Miközben a legsúlyosabb kapitalizmus is, ahol néhány cég meggazdagszik, miközben az emberekkel, és az érzéseikkel, gondolataikkal kereskednek. 

Hipnotikus a nagy technológiai vállalatok sokszor hangoztatott értékrendszere, de aztán ha elmész egy sales-konferenciára, meglátod a másik arcukat, ahol úgy beszélnek a felhasználókról, mintha idomított állatok lennének 

– mesélte Lanier, aki első kézből látta, hogy büszkén közlik, hogy ők szomorúvá tudják tenni az embereket úgy, hogy nem tudják miért szomorúak, csak érzik. Vagyis lehet, hogy látszólag ingyen kap a felhasználó sok mindent, de ezért nagy árat fizetnek. 

Lanier arról is beszélt, hogyan lehet az, hogy még mindig annyi új felhasználója van a közösségi oldalaknak, mikor már úgy tűnik, hogy mindenki regisztrált, aki eddig akart. Az adatai szerint az új regisztrálók 99 százalékos valószínűséggel botok vagy kamuprofilok. 

A gazdasági élet talán legjelentősebb szereplői ma a tech cégek és ők az egész tevékenységüket manipulálásra, hazugságra építik, ha túl akarunk élni, akkor változtatni kell. 

Hogy erre van lehetőség, arra vannak példák a történelemben, ott vannak a közkönyvtárak, amik azon a felismerésen alakultak, hogy legyenek a könyvek mindenki számára elérhetőek, azoknak is, akik nem tudják megfizetni, viszont ha azok, akik ezt megtehetik, kicsit több pénzt adnak, akkor a szegényebbek is hozzájuthatnak a könyvek gyűjteményéhez. 

Vagy példának hozta Muhámmád Junusz Nobel-díjas bangladesi közgazdász szegénységcsökkentő programját. Ennek az volt az alapgondolata az olyan mikrohitelek megalkotása volt, amikben a fedezet a bizalmi tőke, és a résztvevők nem csak pénzt, de mentorálást is kaptak. Vagyis ha egy csoport együtt vett fel hitelt, akkor a csoport minden tagja érdekeltté vált a törlesztésben, az ilyen hitelek visszafizetési rátája 99 százalékos.  Lanier szerint ha valami hasonló létezne a közösségi oldalakon is, akkor az emberek többször is átgondolnák, hogy mit is posztolnak, hiszen az hatással lenne a közössége többi tagjára is. A munkahelye nevében sem ír ki senki hülyeségeket, mert tudja, hogy annak nem lesz jó vége. Hogy ez mennyire működőképes modell lenne, azt nyilván maximum csak filozófiai síkon lehet elemezni, és  talán sokan öncenzúraként vagy a szólásszabadság megsértéseként élnék meg, de az igazság az, hogy valóban már az sokat segítene, ha sokan legalább minimálisan elgondolkoznának, és ellenőriznék a forrásaikat, mielőtt posztolnak valamit. Ahogyan a véleményszabadság is fontos, egészen addig, amíg amiatt másokat nem ér kár. Ez azonban újból felveti azt a kérdést, hogy mikor kell azért mégiscsak szabályokkal közbeavatkoznia a közösségi oldalaknak, vagy hatóságoknak, és hogy mennyivel lenne más a helyzet, ha életbe lépne az, amit az Egyesült Államok sürget, vagyis hogy maguk a tech vállalatok is felelősséggel tartoznának azért, ami a felületükön is megjelenik. Ezzel pedig visszajutottunk az alapproblémához, vagyis hogy miért veszélyes az, ha ennek a megítélése és számonkérhetősége egy ország kezében van, és néhány cég befolyásolja az egész világ kommunikációját. 

Jaron Lanier Fotó: Netflix

Miért fogadjuk el, hogy a közösségi média ilyen? 

Lanier arról is beszélt, hogy kutatások igazolják, hogy a közösségi oldalak boldogtalanabbá teszik az embereket. Itt azért azt hozzá kell tenni, hogy ezek a kutatások is hangsúlyozzák, hogy mindenkire másképpen hat az ilyen oldalak mechanizmusa, és hát az sem mindegy, hogy ki mennyit használja, de a tendencia az, hogy bár nagyon sok dologban megkönnyítik az ember életét a közösségi oldalak, de sokkal több minden miatt érezhetik magukat rosszul. Itt persze újból felmerül az egyén felelőssége is, mert könnyű minden nyomorúságot az algoritmusokra fogni, de talán első körben még könnyebb leállítani az idegesítő ismerősök követését, vagy nem nézi a celebek látszólag tökéletesnek beállított életét, de térjünk vissza Lanierhez, aki egyértelműsítette, hogy a jelenlegi üzleti modell negatívan befolyásolja a társadalmat. 

Ha nem tudom magamat törölni, akkor viszont a politikának kell jelezni, hogy van itt egy olyan kérdés, amivel foglalkozni kell, mert nincs az rendjén, hogy a világot két San Franciscoi cég befolyásolja. Miért fogadjuk ezt el? Miért nincs felelősségük emiatt? 

– tette fel a kérdést a beszélgetés alatt Lanier, majd gyorsan vissza is utalt arra, hogy az Egyesült Államokban elindultak az első antitröszt meghallgatások a nagy tech cégek ellen, de azért lássuk be, ezek inkább csak a kritikusok megnyugtatását szolgálják, és eddig csak akkor volt egyértelmű eredménye az ilyeneknek, mikor a kormányok fenyegetve érezték magukat, mint mikor a Facebook saját valutát akart bevezetni Libra néven. Igaz akkor is fenyegetve érezhették volna magukat, mikor az előző amerikai választásokba az oroszok avatkoztak be, vagy az is fenyegető lehetne, hogy az algoritmusok mennyire elnyomják a helyi híreket. Vagy éppen ott van a TikTok esete, ami egyszer már kapott egy ultimátumot, ennek ellenére mégsem történt semmi az ügyében. 

Ha már TikTok, Lanier pont az ő példájukat hozta fel arra, hogyan lesz egy ártatlannak induló, alapvetően kedves és jó közösségi oldalból szépen lassan főgonosz, ahogyan nőnek, és megcsapja őket a pénz szaga. Szerinte a TikTok éppen most veszíti el a kedvelhető státuszát, és lesz egyre sötétebb az egész. 

A tökéletes receptet senki nem tudja

Felmerül a kérdés, hogy jó, de akkor mit lehet csinálni? Mi az a modell, ami működőképes lenne? Lanier szerint azért a tartalomért,  ami jobbá teszi az oldalt, fizetni kell, tisztelni kell a felhasználókat. Nem nagyobb adók kellenek, hanem az, hogy a felhasználóknak fizessenek, és ez valószínűleg az államoknak is jobbat tenne, mert az emberektől úgyis visszakerülne a pénz adó formájában. Cserébe viszont minőségi, kreatív változást hozhatna. 

Lehet tiltani a negatív vagy kártékony tartalmakat, de amíg az üzleti siker része az, hogy ilyen tartalmak jól terjednek, és pénzt is hoznak, akkor ez nem működik. 

A jelenlegi üzleti modell azért is rossz nagyon sok vállalkozásnak, mert lassan a tech cég veszi át az irányítást a vállalkozás felett. Ő tartja a kapcsolatot az emberekkel, ő dönti el, mennyi emberhez jut el az üzenet, vagy egyáltalán mennyi ember látja a bejegyzéseket. 

Hogy mi a megoldás, és mikor jön ez el, az egy jó kérdés, Lanier szerint ez nem egy gyorsan kivitelezhető dolog lesz, hanem egy generációs harc, ami felér majd egy modern kori polgárháborúval. Hosszú távon optimista, de rövid távon vannak kétségei, mert szerinte nem vagyunk még a gödör alján. Jelenleg ott tartunk, hogy a pénz és a hatalom egy kis helyre összpontosul, és ebből baj lesz, de hisz abban, hogy hosszú távon meg lehet majd oldani a problémát.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

KOMMENT

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
875FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Hirdetés
Audiópartnerünk