A japánok általában maguknak csinálnak zenét. Kevés olyan együttes van, akik kijutnak a szigetekről, és ténylegesen ismertek lesznek, ugyanis a nyugati fül számára sokszor igen emészthetetlen, amit csinálnak. A Mono zenéje nem ilyen. Az 1999-ben alakult csapat instrumentális posztrockot játszik, és mivel a stílus jelenleg virágzik az undergroundban, ráadásul ők már lényegében veteránoknak számítanak a több mint tíz évükkel, így elég népszerűek is. Ötödik stúdiólemezük tavaly jött, ki ezt mutatják be az A38-on február 22-én, ahol a Rising Sound sorozat keretében lépnek fel.
Fellép előttük a magyar Pozvakowski, akik ugyan kifejezetten nem szeretik ha posztrock-zenekarnak sorolják be őket, de jobb híján nem jut nekik más kategória. Ők sem énekelnek a dalokban, bár gépről szóló narratív szöveg néha van. A vetítés szerves része a koncertjeiknek, de ők nem úgy csinálják, ahogy a többi hasonlós instrumentális csapat, akik sima projektort használnak, hanem több vetítőgépet állítanak csatasorba, amit egy külön zenekari tag kezel. A zenekarnak most jön ki friss anyaga, ami történetesen egy bakelit kislemez (7"-es vinil), és ezt a holnapi koncerten lehet először megvásárolni.
