A jogdíjfelosztás rendszere mindig is ingoványos talaj, hiszen a rendelkezésre álló pénzből, mindenki a lehető legtöbbet szeretné kapni. Aki alig kapott, az dühös, amiért nem kapott többet, aki sokat kapott, az szeretne még többet. Lehet azt mondani, hogy ez a zenészek és dalszerzők kapzsisága, de sokkal inkább oda vezethető vissza, hiába a részletes elszámolás, a zenészek és a szerzők többsége nem tartja teljesen átláthatónak, hogy egészen pontosan mi is történik felosztás közben.
A baj nem a zenészekkel van, és azt sem vitatja senki, hogy egy igazságos, és méltányos felosztási szabályzatot egyszerű összeállítani, mégis úgy tűnik, hogy globálisan annyira átalakult a zeneipar, hogy itt az ideje az egészet újragondolni. Az ok egyszerű, semmi sem úgy működik, ahogyan régen, és teljesen máson van a fókusz, amihez a felosztási rendszerek nem tudtak érdemben alkalmazkodni.
Streaming killed the video star
Mi volt néhány évtizede? A nagy kiadók dominálták a piacot, az emberek CD-ket vásároltak, és rádióból vagy zenecsatornákból tájékozódtak az új slágereket illetően. És mi van most? Magyarországon már egy nagykiadónak sincs kirendeltsége, a zenekarok többsége berendezkedett arra, hogy nélkülük boldoguljon, és elég jól csinálják. Videoklipeket a Youtube-on néz az, aki egyáltalán néz, rádiót a fiatalok többsége nem hallgat, a dalok kerültek fókuszba a lemezek helyett, és a streaming mellett a felnövő generáció leginkább TikTokon hallgat zenét. Eközben a felosztási szabályzatok próbálnak ezzel lépést tartani, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Változott az előadók helyzete is, a fizikai hanghordozók eladása helyett merch termékeket árulnak, és az igazán nagy bevételt az élő fellépések hozzák. Vagyis új szereplők, új szokások, új források, új lehetőségek mellett van egy régi felosztási rend, ami csak kis mértékben igazodott a változásokhoz. Ezt nem csak mi mondjuk, hanem azok a szervezetek és cégek is, akik évek óta azért lobbiznak, hogy átláthatóbb, és igazságosabb legyen a pénzek elosztása, és rávilágítanak arra, hogy a mostani rendszer recseg-ropog.
Az előadóknak vége, csak a dalok számítanak – a zeneipar jövőjében senkit sem érdekel, ki az énekes
Nagy változások a streaming háza táján
Amennyire utálták a nagykiadók a streaminget az elején, mostanra belátták, hogy nincs más megoldás, mint együttműködni, sőt még jobb, részesedni belőle, így most már gyakorlatilag tulajdonosként szólnak bele abba, hogyan lehet a legjobb – leginkább a saját művészeiknek. Nem véletlen, hogy emiatt a függetlenek, és kisebb zenekarok elégedetlenek, és ennek hangot is adnak. Közben a Spotify a napokban bejelentette, hogy változtat modelljén 2024-től. Ebből kettő teljesen érthető, az egyik a terjesztők és kiadók felé egy elvárás, hogy fejezzék be az egyébként nagyon elterjedt csalásokat, a másodikban a háttérzajok (hangulatzenék, eső hangok, statikus zajok) esetében feljebb viszi az időtartamot, miután jogdíjat kap a hangfelvétel tulajdonosa érte. Jelenleg minden olyan zenemű, amelyet 30 másodpercnél tovább játszik valaki, jogdíjat kap, és sok zajalkotó úgy alakította a rendszert, hogy a zajt rövid (akár 31 másodperces) etapokra bontotta.
Az egy dal éves streamingjének minimális küszöbértéke azonban már jóval több kérdést vet fel. Ez azt jelentené, hogy
egy dalnak el kellene érni a minimum 200 streamet (5 centet) évente, hogy egyáltalán elkezdjenek számukra jogdíjat adni.
Ez éves szinten nagyon sok előadónak nincs meg. Az ő pénzüket tegyük fel 198 lejátszás után egy közös “streamshare” zsákba kerül, és nagyobb művészek kapnák meg. Ez persze nem hangzik sok pénznek, de zeneipari források szerint a sok kis streamer sok-sok kis lejátszása így is több tízmillió dollárt jelent. Egyébként a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a Youtube modellje is hasonló, az alkotók csak akkor kezdhetik el monetizálni a csatornáikat, ha a feliratkozók száma meghaladja az ezret, akik évente legalább 4000 órát nézik a tartalmakat.
De máshol is változásokat jelentettek be a jogdíj-modellekben. A SoundCloud kifejezetten a független előadóknak szeretne kedvezni a felhasználó-központú modellel, amely nem az előadó hallgatási aránya, hanem kifejezetten a streamek száma alapján osztanak, vagyis meg lehetne azt nagyon pontosan mondani, hogy egy lejátszás, az mennyit ér. A Deezer megállapodást kötött a Universallal, és többet fizet a népszerű előadóknak, mint a függetleneknek, sokkal nyilvánvalóbb és direktebb modellel, mint a Spotify.
Mi a megoldás?
Az, hogy a kisebb előadók bevételei egy olyan dobozba kerülnek, amit az egyébként is többet kereső nagyok kapnak, elég egyértelműen nem igazságos megoldás, még akkor is, ha a szolgáltatók szerint ezek, az egyes zenekarok számára láthatatlan összegek többsége soha el sem jut az előadóhoz. Miközben egész iparág épült azokra a zenészekre, akik nem szeretnének vagy nem tudnak egy nagykiadóhoz bekerülni, de aggregátor cégek segítségével mégis jelen vannak a legnagyobb szolgáltatóknál. Közben egyre több az olyan cég is a piacon, akik a jogdíjak felosztását és begyűjtését reformálnák meg. Legutóbb Elton John és David Furnish csatlakozott az Audoo-hoz, amiben egyébként az ABBA tagja, Bjorn Ulvaeus is tulajdonos már.
A zenészélet csillogó-villogónak tűnik, de a művészek túlnyomó többségénél, különösen az új és feltörekvő zenészeknél ez nem így van Gyakran brutálisan igazságtalan, és ez sajnos a kifizetésekre is igaz
-mondta Elton John, aki szerint emiatt az emberek feladják az álmaikat, és elveszítjük a jövő tehetségeit emiatt.
Az Audoo az adatok irányából közelíti meg a a témakört, a cél pedig az, hogy mindenki számára átláthatóbb rendszert hozzanak létre, méltányosabb és kreatívabb közeget teremtsenek a zenészek számára, hogy legyen következő generáció. A cél az, hogy megoldásokat kínáljanak a nyilvános előadások jogdíjadatainak gyűjtése és a kifizetések elosztása során felmerülő kihívásokra. Az érdekesség, hogy ez nem csak az élőzenét segítené, hanem az audiométerek üzembe helyezése világszerte – beleértve a kávézókat, bárokat, fodrászatokat, éttermeket, edzőtermeket és kiskereskedelmi helyeket – „kis, diszkrét plug-in megoldása átvágja az előtérben zajló zajokat, azonosítja a zenét és egyezteti a dal adatokat. És nem ők az egyetlen olyan technológiai vagy zeneipari cég, akik azt ígérik, hogy egyszerűbbé és átléthatóbbá tennék a jogdíjak elosztását, vagy akár egykapus rendszerekben gondolkodnak, azaz csak egy szerződés és adminisztráció lenne szükséges a különböző jogdíjak (szerzői -, hangfelvételkiadói-, előadói- jogdíjak) begyűjtéséhez.
Hogy milyen elképzelések vannak a jogdíjak helyzetéről, és hogyan alakulhat át a piac, az 2023 november 7-9 között a Music Hungary Konferencián Veszprémben is téma lesz. A konferenciára a jegyed itt tudod megváltani.
