Hirdetés

Itt a Chino Moreno-show! – Deftones-koncerten jártunk (beszámoló és galéria)

És én még el sem akartam jönni!

Nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy Stephen Carpenter nélkül olyan a Deftones, mint Tony Iommi nélkül a Black Sabbath. Amúgy olyan is, de hát mit lehet tenni, ha az alapító-gitáros egy másik univerzumban él. Szóval jött helyette egy Lance Jackman nevű fiatalember, aki mellesleg az amerikai turnén is részt vett, mint másodgitáros, de itt neki kellett elvinni egyedül az egészet. Persze Chino Moreno énekes is gitározott több dalban, ahogy szokott, de Jackman jól szerepelt végül, még kicsit Carpenter magábafordulását is hozta, sőt, ha nagyobb darab lenne, akkor még hasonmásversenyen is indulhatna, de ez már lehet túlzás.

Az is kicsit visszatartott a bulitól, ahogy Sergio Vegát kihajították a zenekarból. Persze nem ismerem mélységeiben a sztorit, de az kiderült, hogy Vega még csak tag sem volt, hiába turnézott velük 12 évet és játszott fel négy lemezt is. Ő viszont tag akart lenni végre, a többiek meg nem akarták, hogy tag legyen, ezért mennie kellett. A turnén így Fred Sablan basszusgitározik, akit viszont tényleg többen összekevertek elődjével, kicsit hasonló karakterek is valóban. A témákat viszont ő is hibátlanul hozta, és még kedvesen kommunikálgatott is a közönséggel.

Szóval túlléptem ezeken a sérelmeken, és mégis elmentem a Budapest Parkba péntek este. És milyen jól tettem! Gyakorlatilag láttam egy tökéletes Chino Moreno-show-t, mert azért valljuk be, a frontember egyedül vitte el a hátán a bulit. Nem volt benne semmi enerváltság, jó kedve volt, járta a furcsa lábrángatós, karkörzős táncát, végigpörögte, ugrálta ezt a nagyjából 75 percet. Persze azért hamiskás hangok mindig akadtak, de ez a Deftones velejárója. A másik két, Európában is turnézni hajlandó rendes tag, Abe Cunningham dobos és Frank Delgado billentyűs is kb. láthatatlan maradt Moreno mellett, de a zenét természetesen egyben tartották.

A legjobb az egészben viszont az volt, hogy hiába, hogy ez valójában a 2020-ban megjelent Ohms lemez többször csúsztatott turnéja volt, arról csak két dalt játszottak, míg a 1997-es Around The Furról ötöt. Mintha csak azt az albumot akarták volna bemutatni. És hát mivel nekem az a kedvenc Deftones-lemezem, így teljesen érthető módon nagyon örültem ennek. Meg úgy nagyjából a teljes, szép számú közönség is nagyon örült minden dalnak, és lelkesen reagáltak az első hangokra, Moreno vezénylésre, mindenre. Ahonnan én néztem, ráadásul még jól is szólt, bár a hangerő mehetett volna feljebb kicsit.

Ritka jó buli volt na, és most belegondoltam, hogy eddig ezen kívül háromszor láttam a kaliforniai zenekart, és annak ellenére mind remekre sikerült, hogy azok fesztiválos fellépések voltak. Szóval lehet a Deftones mindig jó, csak valamiért úgy vagyok vele, hogy nem lesz az, és kicsit noszogatnom kell magam, hogy elmenjek, aztán meg mindig meglepődöm, hogy milyen jól tolják. Legközelebb megpróbálom ezt nem elfelejteni.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

37,456KedvelőTetszik
2,900KövetőKövetés
1,060FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetésspot_img

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk