Tavaly novemberben már szóltunk itt a Lángolón az YZZO nevű zenekarról, ami ugyan 2014-ben kezdett alakulgatni, de mostanra jutottak el az első nagylemezig. Olyanok játszanak benne, mint Szabó László gitáros-billentyűs-dobos (Trillion, Grand Mexican Warlock, Jazzékiel), Galambos Dorina énekes (Mrs. Columbo, Diora) Szabó Áron “Vasaló” dobos (Dope Calypso, Nemjuci, Rémember) és Kolozsi Péter basszusgitáros-hangmérnök (SeeN, Napokon, Black Peter), szóval mindannyian ismert zenészek. Ők készítették el így együtt az első nagylemezüket INHALE/EXHALE címmel, amit most itt a Lángolón lehet először meghallgatni. Az album műfajilag teljesen behatárolhatatlan, a zenét Szabó írta, a szövegeket Galambos. Ők is mondják el alább, mit kell tudni a dalokról, de előtte érdemes elindítani a lejátszót, amit a Pápay Fanny által készített borító díszít.
Dopamine
Galambos Dorina: Az agy magyaráz a testnek, hogy ne hallgasson már a szívre, vannak még más dolgok is, amik boldoggá tehetik.
Szabó László: 20 éves track, picit érlelni kellett. Időnként előfordul, hogy rábukkanok valami régi FastTracker2-ben összerakott teenager kori témámra és elkezdek játszani vele, mintha ifjúkori önmagammal jammelnék, rendkívül szórakoztató. Nagyon sok hang abból az időből származik, például a lemezt indító gitártéma (amit egy egyhangos lehúzásból ollóztam össze), de a reverse gitár is eredeti, kisjack kábellel az asztali gép hátuljába dugott Aria Pro 2 gityóval. A dal végén hallható szintizés is már vagy 6-7 éves, mégis, Dorinka ezzel a dallal készült el legutoljára, szóval tulajdonképpen ez a legújabb számunk.
Uncaged
G.D.: Ha egy kapcsolatban már úgy érzed magad, mint egy otthon felejtett háziállat, annak jobb véget vetni. Megváltó tud lenni a szabadulás!
Sz. L.: Nagyon szeretem a klipet, amit Szombath Máté készített erre a dalra, márcsak a személyes kötődés miatt is, a fiam meg az ovis haverjai szerepelnek benne, és Csongrádon forgott, ahol már több mint három éve élek. A fightot, amiről Dorina énekel, szerettük volna kiragadni az eredeti környezetéből és átültetni egy gyerek társadalomba.
Paranoia
G.D.: Ez a dal tulajdonképpen a bizalom elvesztéséről szól, illetve arról, hogy milyen nehéz megnyílni újra valakinek, miután csalódtál. Mindezt egy hazafelé igyekvő nő szemszögéből látjuk, aki azon töpreng, hogy az őt követő sötét alak vajon megtámadja-e, vagy egyáltalán létezik-e, vagy csak a képzeletének szüleménye?
Sz. L.: Hát ezen nincs mit szépíteni, ez egy discoszám. Ez az idő is eljött és ez még csak a kezdet, a jövőben még ennél gejlebb dolgokra is lehet számítani tőlünk. Ezzel együtt van egy sötét és jéghideg hangulata, Dorina pedig tisztára madonnául énekel, ami azért nem semmi.
Ghostin
G.D.: Szerelmes lettem. Kár, hogy ő másba volt. Attól még ez egy kurvajó dal lett!
Sz. L.: Lehet, hogy hülyeség, de valamiért nekem mindig a ’90-es évek végi triphop-zenék ugranak be erről a számról, anno volt pár Ninja Tune Records-os válogatás CD-m, amiket betépve sokat hallgattam. Ezekben az időkben ismerkedtem a számítógépes zeneszerkesztéssel is, és bár a Ghostin nem ebből az érából származik, valami ilyesmi lehetett a célom akkoriban, de hát fényévekre voltam tőle. Fülledten erotikus dal, természetesen mi tudjuk, hogy kiről szól, de nem mondhatjuk el.
Interference
Sz. L.: Ez pedig egy rave-rockopera. Teljesen abszurd faszság, de mégis annyira magától értetődik, hogy nem is lehetett másmilyen.
G.D.: Szörnyű nézni, ahogy pusztítjuk a bolygónkat. Azt hiszem, ebben a dalban feltámadt egy bennem szunnyadó robot a jövőből, aki olyan gonoszan néz, mint Greta Thunberg, és olyan elszántan énekel, mint Björk az Army of Me-ben. A legdurvább, hogy ezt a szöveget jóval a koronavírus előtt írtam, de egy évet simán bemondtam, hogy mennyit töröltek a memóriámból, ha mákunk van csak másfél lesz, amíg nem élhetünk/koncertezhetünk normálisan.
Vertigo
G.D.: Imádom ezt a folyamatos szédülésérzetet, amit a zene hoz ebben a dalban. Gondoltam is egyből, főhősünk szenvedni, vergődni fog, mint ahogy mostanság kb. mindannyiunk. Egy széthulló világban a bezártság, a magány és a hasztalanság érzésével harcolva csak rajtad áll, hogy fel tudsz-e tápászkodni.
Sz. L.: Itt szeretném először és utoljára megjegyezni, hogy ez az első olyan lemez a pályafutásom során, amin a dobokat, gitárokat és billentyűket is én kezeltem. A komplett dobfelvétel kb. 3 óra volt, 14 dalt nyomtam fel ennyi idő alatt, ezekből 9 került a lemezre. A Vertigo azt hiszem 1 take volt (elsőre feljátszott – a szerk.), de lehet kamuzok és 2, mindenesetre ott találtam ki a stúdióban, és már ment is a lemezre. Kurvára utálom fényezni magam, nem is szoktam soha, aki ismer, tudja, de erre a teljesítményemre büszke vagyok, és ezt egyszer le kellett hogy írjam, kösz, hogy elolvastátok. A dal egyébként a Dillinger Escape Plan és a Spice Girls keveréke.
Underwater
G.D.: Ez a szépséges szám a lemezen! Mindent elárul, hogy a demo címe Vízipók volt. Én annyira szeretek úszni, vagy egyáltalán vízben áztatni magam. Sok dalihlet jött már úgy, hogy a fürdőkádban alámerültem. Igazi karanténdal, pedig azt hiszem akkor még lehetett menni a Lukács fürdőbe.
Sz.L.: Ebben a dalban hittem a legkevésbé, talán le is akartam hagyni, mert ének nélkül halál unalmas volt, de Dorinka győzködött, hogy erre márpedig jót lehet énekelni és igaza is lett. Nekem itt kicsit visszaköszön Dorina régi énje, amikor még ő volt a magyar Gwen Stefani és a Numbban nyomta, illetve élénken látom magam előtt, ahogy ’96-ban az Obfuscate (régi death metal bandám) próbák szüneteiben No Doubtot és Kelly Family-t bömböltetünk faterom hifitornyán. Píttel együtt.
We All Glow
G.D.: Nekem ez egy nagy kedvenc lett! Először csak azt tudtam, hogy fontos lesz az üzenete, szeretnék olyan arcoknak erőt, önbizalmat adni, akiknek kevés van, pedig csodás emberek. Ez volt a kiindulópont még a vírus előtt. Aztán valahogy minden új értelmet nyert a maszkviselés bevezetésével, az elszigeteltséggel, vagy éppen azzal, hogy sokkal többet kezdtem a régi otthonomba hazajárni, ahol felnőttünk a húgommal, apuval is több időt töltöttünk együtt, mint mondjuk eddig összesen, mióta 19 évesen elköltöztem otthonról. Sorry, nem vagyok az a nagy hazajárós típus, vagy eddig nem voltam, mert mondjuk mindig koncert vagy próba vagy fotózás stb. volt hétvégenként, és már nem indultam neki a MÁV csodálatos élményeinek.
Mindenesetre lett egy ilyen full jó retró feelingem, mintha visszamennék az időben, mikor régen sok diánk meg képregényünk volt, és néztük a Sailor Moon/Dragon Ball kombót, ezek ereklyéi már a padláson porosodnak, de valahogy az első kép ez volt, amikor elkezdtem írni a szöveget, hogy ezt nem ártana leporolni, és összehasonlítani azzal, hogy most meg kik is a legnagyobb hősök? Mondjuk orvosok, ápolók, akikből mi jobb esetben semmit nem látunk, rosszabb esetben például megmentik egy szerettünket; vagy lehetünk mi mindannyian egymás megmentői, ha felvesszük a maszkot, ami alatt ugyanúgy fontos és értékes emberek vagyunk, sokkal inkább, mint az instán szétfilterezett két lábon járó reklámtáblák, avagy hogyan korcsosult el emberi mivoltunk? Vagy úgy egyáltalán örüljünk, hogy nekünk nem a világháborúk egyikében kellett bombázás közben felnőni. Még ha mentálisan ez a krízis is olyan nyomokat hagyhat maga után.
Sz.L.: Ez egy grunge-szám.
Wash Away
Sz. L.: Igazi kis semmiség, egyetlen téma, először gitáron, aztán szinyón ugyanaz, aztán gitár és szinyó együtt, kis hümmögés. és vége is. Itt szeretném megemlíteni, hogy Peti mennyire sokat tett ehhez az anyaghoz, ebben a dalban például azt a morajlásszerű nem tudom micsodát, ami fokozatosan telepszik rá, ez adja meg a savát-borsát, amitől végigfut a hideg a hátamon. De ez csak egy kiragadott példa a sok közül, tényleg rettentően sokat dolgozott az albumon, nem is értem, hogy bírta idegekkel. Nagyon ajánlom a zenekaroknak, hogy tegyenek egy próbát az általa vezetett KitchenRoom Stúdióban!
G.D.: Tudtam, hogy ez lesz a megfelelő záródal a lemezre. Kellett egy kis blues, hogy átmosson, megtisztítson, segítsen talpra állni! Azért vigyázzatok vele, mert igazi esőcsináló zene lett! Mikor kész lettünk a felvétellel, három napig egyfolytában esett.
