Hirdetés
Hirdetés

,,Imádnánk, ha lenne ilyen Angliában is” – beszámoló a 2024-es Bear Stone fesztiválról

A tavalyi volt a Bear Stone indulásának első hivatalos éve, ahol mi is részt vettünk. Ezt egy nulladiknak keresztelt rendezvény előzte meg, amikor még csak regisztrációhoz volt kötve a belépés a Bear Stone-ra, tehát a fesztivál idén ünnepelte a második évfordulóját, és az eltelt egy évben rengeteg minden változott, rengeteg más pedig nem.

Hirdetés

Ami nem

A helyszín még mindig a csodálatos Mrežnica-kanyon volt, ahol helyi forrásból eredő folyó mellett lehet élvezni a színes skálán mozgó zenei stílusokat és a digitális detoxot festői környezetben. A tavalyi beszámolóban már írtunk róla, hogy milyen különlegességekkel rendelkezik a helyszín, aminek a gyönyörűsége idén még több embert ragadott meg. Tavaly nagyjából ezer látogató vett jegyet, ami idén 1700 körül volt, köztük pedig a tavalyi közel negyvenhez képest száz magyar fesztiválozó is megfordult a Bear Stone területén.

De a fesztiválon nem csak a látogatók, hanem a látnivalók száma is gyarapodott; épült egy új színpad, ami a nap folyamán biztosított egyaránt nagyobb teret és ezzel együtt extra fellépőket is. Az idén négy naposra tervezett Bear Stone feszten a helyi horvát és más nemzetközi zenekarok mellett, két magyarral is találkozhattunk, akikkel a helyszínen volt szerencsénk beszélgetni is, szóval hamarosan várható Azutmaga- és Freakin’ Disco-interjú is, de rajtuk kívül is megfordult még sok más izgalmas fellépő, mint a fesztivál legnagyobb headlinerének számító amerikai High On Fire zenekar, és a közvetlen előttük fellépő Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs, akikkel a hangbeállásuk után beszélgettünk, többek között arról is, hogy miért ezt a nevet választották a zenekarnak (igen, tényleg megkérdeztük!), és hogy ez mennyiben könnyíti, vagy nehezíti meg a fellépéseiket.

Erre tulajdonképpen nincs jó válaszunk. Nem gondoltuk, hogy idáig jutunk, vicces volt meg különleges, viszont sok szempontból a javunkra vált. Ha valaki még nem ismeri a zenekarunkat, és meglátja a nevünket a plakátokon biztosan felkelti az érdeklődését, hogy mit rejthet ez a név.

Voltak olyan szituációk, amikor kicsit kellemetlen volt egy ilyen nevű zenekart kimondani. Amikor először találkoztam a barátnőm szüleivel, és szóba került, hogy zenekarban játszom, és ki kellett mondanom, hogy melyikben, az kicsit hülye helyzet volt.

Vagy, amikor megyünk fellépni és határátlépésnél megállítanak minket megkérdezni, hogy hova tartunk. Mi pedig mondjuk, hogy zenekar vagyunk és épp koncertre megyünk, erre pedig érkezik a reakció, hogy ,,király! Melyik zenekarban játszotok?” Akkor nem mindig örülünk. Volt már hogy hazudtunk.
-Mi a nevetek?
-Öööö… Turbo Charge.
De rendszerint azt mondjuk, hogy Pigs x7, és arra is visszakérdeznek, csak az már nem olyan kellemetlen.

Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs-koncert a Bear Stone fesztiválon.

Nem csak változott, de jobb is lett

Tavalyi évben két színpaddal rendezték be a helyszínt, amik egymást váltották a nap folyamán; a kis színpadon déltől instrumentális zene kíséretében töltötték az emberek a napfényes időt a parton, majd az éjszakai élet is itt zajlott, ezt a fellépőteret pedig váltotta a nagyszínpad, ahol délutántól egészen éjszakába nyúlóan érkeztek zenekarok.

Az idei változtatás azonban nagyon jót tett a helynek, ezáltal közvetetten a fellépőknek is. Ameddig a Jam Stagen berendezett színpad valóban aláfestésként szolgált, addig a beújított Mill Stage valódi színpad szerepét töltötte be, habár az hasonlított rá a legkevésbé. Egy emeletes fa építménybe rendezték be a fellépőteret, ahol óránként váltották egymást a formációk. A fellépőtér a szó legszorosabb értelmében értendő, ugyanis se emelvény, se kordon, se más térelválasztók nem álltak a fesztiválozók és a zenészek között, csak az a minimális berendezés, ami egy kis helyet foglaló mégis monumentális hangokat megszólaltató bulihoz kell. Ezzel pedig térben is és lelkileg is közelebb hozták a fellépőket a fesztiválozókhoz.

A hely különlegessége kapcsán a Pigs x7 zenekart is megkérdeztük, hogy részt vennének-e a Bear Stone-on, ha nem lennének fellépők, szimplán csak látogatók.

Persze, mindenképpen. Ez az első alkalom, hogy magán a Bear Stone-on vagy éppen Horvátországban vagyunk, mint zenekar, de imádnánk, ha lenne ilyen Angliában is. A fesztiválok egyébként is a kedvenc fellépési helyszíneink közé tartoznak és főleg a különleges környezet miatt. Nagyon relaxálóak tudnak lenni ezek a fajta bulik. A rengeteg zenekari teendő közül, mint a koncertek, a merch, vagy éppen a social felületeken való kommunikálás, mi egyedül a zenélésben vagyunk jók. Azzal tudjuk a legközelebb hozni a művészetünket az emberekhez, ezt szeretnénk csinálni állandóan és annyi helyre szeretnénk eljutni, amennyire csak lehet.

A művészetek és az alkotások találkoztatása a közönséggel megmutatkozott még a kitelepülő árusoknál is. A helyszín teret biztosított a zenekari és a fesztivál-merch termékek vásárlásán túl, saját készítésű művészi termékeket gyártó alkotóknak is, ahol mindenféle cuccot lehetett találni kezdve a pulcsiktól, egészen az alváshoz szükséges szemtakarókig. Ezeknek a csinosítgatását pedig még a helyszínen is elvégezték előkészített varrógéppel.

Fotó: Bear Stone Facebook

Az összhatáshoz azonban nem csak a természeti adottságok meg a meghívott zenei vagy más területen alkotó művészek tesznek hozzá. A fesztivál kialakítása rendkívül kényelmes több szempontból is. Egyrészt a három különböző színpadon egészen eltérő zenei műfajok szólaltak meg; megvolt az instrumentális és a metál kedvelőinek is a saját tere, illetve a megnagyobbított nagyszínpad előtti rész is jobb lehetőségeket rejtett. A színpadok, habár nincsenek távol egymástól, minden koncert élvezhető áthallás nélkül, és ezt meg lehet tenni a parton ücsörögve vagy az előadótérnek kialakított helytől éppen tíz centi távolságra. A térségben a tavaly már megismert érdekes szobrok is segítenek másképp láttatni a különböző művészeti elgondolásokat, ami mára már az egész fesztiválra kivetül, és valóban mindennek, ami eredeti és különleges helye van a Bear Stone-on.

Fotó: Bear Stone Facebook

A fesztivál egyik legnagyobb különlegességének tartottam tavaly, a nyitott street kitchen elhelyezésű kajás standokat, amikből ugyan csak kettő volt, mégis kielégített minden igényt, ami egy fesztiválon felmerülhet. A változás csak részben érintette a két tavalyi helyet, ugyanis közel ugyanazzal a kínálattal, minőséggel és árakkal találtuk szembe magunkat.

A helyben sütött pizzák kiválasztása is a tavalyihoz hasonló módon működött. Adott előre lesütött hat-nyolc közepes méretű pizza, amik között vegyesen található cukkinis, szalámis, olívabogyós, és ezekre még extraként lehet kérni rukkolát, friss paradicsomot, és parmezánt, és ez ugyanúgy benne van a tíz eurós alapárban, mintha szimplán kemencében megmelegítve kérjük.

Ebbe az ételsorba illesztettek be idén egy vega és vegán ételes bódét, ahol mindent növényi alapanyagokból készítettek, seitannal, falafellel és különleges szószokkal. Itt egy óriás vegán tortilla tizenkét euró volt, de a további kínálat is megegyezett a többi étel árával. Tíz euróért lehetett hamburgert és közepes méretű vékony, helyben készített olasz tésztájú pizzát kapni, öt euró volt egy adag sült krumpli, négy és fél euró a hotdog, ahogyan a dobozos sör is.

A zenei részen is értek meglepetések

A legnagyobb sátorból kiszorult és nagyobb helyet kapott a nagyszínpad. Ezt idén a fölé magasodó sziklák miatt Stone Stage-nek neveztek el, ami így a szabad ég alatt foglalt helyet. Ennek egyik oka, hogy több emberre volt szervezve, ami egy szükséges lépés is volt, ugyanis este nyolc óra magasságában már sokan voltak a színpad előtt.

Jó volt a Pigs x7, koncertje, akik már a beszélgetés során beharangozták nekem a Big Rick dalukat, mondván ez vezeti be a legjobban a hallgatókat a zenekaruk világába. De óriási bulit csinált a High on Fire és a 1000mods is, amikről helyben posztolt felvételek hiányában, csak az utólag elkészült képek árulkodnak. (A tavalyi képekből összeállított galéria a Bear Stone honlapján, az idei képek pedig a fesztivál Facebook oldalán érhetők el.)

A Pigs x7 zenekar, ugyan előre nem tervezetten, de remélhetőleg egyszer majd Magyarországra is elhozza a mindenkiben jó emlékeket hagyó, energikus koncertjét.

Van még egy csomó hely, ahol nem voltunk, mint mondjuk Magyarország, Japán, Mexikó. Én például nagyon szeretnék elmenni Japánba. Talán ha sokat emlegetjük meg beszélünk róla, akkor a megfelelő személyek megtalálnak minket, és össze tudjuk hozni. Lehet ezt meg is lehetne említeni a cikkben, hogy a Pigs x7 nagyon szeretne Japánba menni.

De szerencsére már eddig is nagyon sok helyre eljutottunk. Mi nagyon élveztük a fellépésünket, Németországban is, New Yorkban is, meg mindenfelé. Decemberben volt az első alkalom, hogy eljutottunk Ausztráliába és az is nagyon király volt. Karácsony környékén voltunk, de az idő pont olyan volt, mint most ebben a pillanatban itt. Az mondjuk kicsit fura volt, hogy kánikulában karácsonyfák vettek minket körül, de ettől függetlenül is szuper élmény volt.

És persze a legfontosabb, a zöld mentalitás

Előző évben a fesztivál főszervezője, Marin Lalić mesélt nekünk a hely szépségéről és arról, hogy náluk a természet a fő headliner, ennek érdekében pedig mindent megtesznek, hogy a lehető legkisebb szennyezéssel bonyolítsák le a fesztivált.

Az ételeket papírcsomagolásban kapjuk, a keletkezett szemetünket pedig újrahasznosítós és kommunális szemetet gyűjtő kukákba szortírozhatjuk. A cigarettacsikkeknek is vannak kihelyezett újrahasznosított tárolók, illetve a tavalyi kerti WC-k rendszerét is vitte tovább idén a fesztivál.

A szervezéstől függetlenül is úgy gondolom, hogy ez a helyszín alkalmas a leginkább arra, hogy a legkisebb ökológiai lábnyomot hagyjuk magunk mögött, ugyanis a fesztivál nagyjából huszonöt percre van autóval a legközelebbi várostól, Slunjtól, tehát nincsen a közelben semmilyen kisbolt, ami megkísértheti a fesztiválozókat, akik hideg víz hiányában palackozottra szorulnának. A fesztivál területén belül található kétféle bekötésű csap, az egyikből inkább csak kézmosásra alkalmas víz folyik, a másikból pedig szűrt, amit beletölthetünk a kulacsunkba vagy a kikért italunk kiürült poharába. Ez azonban műanyag és kihasználásától függően egyszer vagy maximum párszor használható, de a többi itt kapható termék csomagolásával együtt szelektíven szortírozható.

Szóval a helyszín ismét csodás volt, a zenekari felhozatal amellett, hogy nagyon színes, éppen a jó időpontokban és napszakokban relaxálóak és szórakoztatók, viszont mindezt mi sem kaphatjuk tálcán, hogy a zenével és a hangulattal karöltve érkezik a Woodstock-életérzés is, amint elhagyjuk a térerőt és átlépünk a gigantikus sátorok alatt zajló egészen más jelentéssel bíró életbe.

Erre a nappali aktív programok hiánya ébresztett rá. Ameddig a legtöbb fesztiválon már korainak számító délelőtti órákban szelektáljuk, hogy mi az, amit nem szabad kihagyni, hiszen házhoz hozzák az élményt, addig a Bear Stone ennek az ellenkezőjével operál. Mindenki csak annyit hoz ki a fesztiválból, amennyit akar. Itt nem magát az élményt, hanem annak a lehetőségét biztosítják nekünk, ehhez pedig igencsak másabb szemlélettel kell érkeznie, mint a legtöbb fesztiválra, annak aki a Bear Stone minden négyzetcentijét ki szeretné használni, beleértve azt a négy napot is, amit térerő és internet nélkül tölt a folyó partján. Ehhez pedig, ha nem is annyira kell átszellemülni, mint a két Prágából stoppoló fesztiválozónak, de a megszokott napirendet lényegesen távolabb kell letenni a kanyonon kívül.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,147KedvelőTetszik
3,119KövetőKövetés
5,740FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók