A sci-fi, a ’80-as évek számítógépes grafikái, a pszichedeliába mártott progresszív rock és a szinti-nehéz elektronikus zene iránti kölcsönös rajongás kapcsolta elsőként össze Papp Samu billentyűst (Halott Pénz) és Badric Adorio énekes-dalszerzőt (The Immigrants, Humbugs). A pécsi zenei olvasztótégelyben találtak egymásra egy lemezfelvétel során, hogy aztán öt éven át, gyakran országhatárokat átívelve hajnalig tartó, aktív stúdiósessionök keretében formálják azt a hangzást, amit végül a Sonic Priest név mögé bújtattak.
Debütáló daluk, a Control Me, akár zenekaruk esszenciája is lehetne: őszinte érzelmek, kimunkált szintifutamok és testmozgásra ingerlő dobok hátára pakolva, tökéletes soundtrack a napfelkeltéhez egy eseménydús éjszaka után egy vízparti fesztiválon.
„El kell tudni veszni. Ma este nem keresem önmagam, a legkisebb ellenállás útján, maguktól íródnak ezek a dalok és pont ezt a pillanatot fogják meg”
– mondja a Sonic Priest énekese. Lemezgyűjteményükben – és inspirációik sorában – tökéletesen megfér egymás mellett a korai Air, a Coldplay, Kanye West és a Pink Floyd alapvetései. És mivel producer barátokkal is rendelkeznek, első megjelenésük rögtön két karakteres remixet is tartalmaz. AnnaElza átdolgozása a ’90-es évek kultikus rave-jeit idézi meg, míg Ferko sötét, fémes ízeket illeszt a Control Me vokáljaihoz.
