Győrffy Ákos elsősorban író-költő, aki emellett a kultikus Bajdázó, majd az ebből levált horhos zenésze, és bennünket persze ezek a zenekarai foglalkoztatnak leginkább. Már csak azért is, mert a „börzsöny ambient”-ként aposztrofált produkciók abszolút világszínvonalúak, mi több, a zsánerben alaposabban szétnézve egyértelművé válik, hogy mind a dalosabb Bajdázó, mind pedig a drone-ambient szövedékbe mélyebben merült horhos a gazdag felhozatalból is a legmagasabb polcra helyezhetők.
Győrffy Ákos a horhos kapcsán már egy ideje nem feltétlenül albumokban gondolkodik, kulturális és utazási élményeit rendre egy-egy nagyobb lélegzetű kompozícióba forgatja, amik sorban mennek fel a Bandcamp-oldalukra, valamint előszeretettel készít más ambient zenészek felvételeiből speciális mixeket. Most a világhelyzetre reagálva készített egy frisset, de át is adjuk neki a szót:
Háború van Ukrajnában. A mérhetetlen szenvedés képeihez nehéz utat találni. Ki ezzel próbálkozik, ki azzal. Számomra már jó ideje a zene szinte az egyetlen út. Az egyetlen út innen el, vagy ami ugyanaz: az egyetlen út a valódi jelenlétbe. Nincsenek eszközeim, nincs semmiféle befolyásom az eseményekre, és talán ez a mix is csak puszta mellébeszélés, semmi más. Mégis úgy érzem, valamire talán mégis jó lehet. Ennek a bő fél órás anyagnak két zenész a főszereplője. Egy ukrán és egy orosz zenész. Mindketten igen finom és érzékeny zenét játszanak, elég sok a hasonlóság közöttük, mégis karakteresen egyedi a világuk. Az ukrán, kijevi illetőségű Andrey Kiritchenko világa talán kissé sötétebb és zaklatottabb, mint az orosz Foresteppe (polgári nevén Egor Klochikhin) bukolikus, nosztalgikus hangképei. Ültem a kertben, néztem a szemközti hegyoldal kopasz fáit, és egyszer csak eszembe jutott, hogy legalább őket összehozom, az orosz és az ukrán zenészt, egymásba folyatom a világaikat. Szépen kiegészítik egymást, hangtájaik valami olyasmiről mesélnek, amitől most mintha elérhetetlen távolságba kerültünk volna. De ahogy itt együtt vannak, abban talán mégis csak van valamiféle remény. Legalábbis szeretnék hinni ebben. Annak ellenére, hogy a mix címe (Kiritchenko egyik felvételének címe) fájdalmasan pontos leírása ennek az egésznek: a biztonság illúziójában élünk, egy buborék mélyén, ami bármikor kipukkanhat. És akkor megpillantjuk az égő városokat a horizont peremén.
A mixben hallható darabok:
-
Foresteppe: Odelayo I.
-
Andrey Kiritchenko: Luli-luli
-
Foresteppe: Radonitsa
-
Andrey Kiritchenko: Illusion of Safety
-
Foresteppe: Marrysea
-
Andrey Kiritchenko: Scope of My Perception
-
Foresteppe: Little Bird Cherries
-
Andrey Kiritchenko: KInd in Malice
