Hirdetés

Ijesztővé váltak a Samsung új csúcstelefonjai

Kézbe vettük, és kipróbáltuk a Samsung legújabb csúcstelefonjait, amik idén nem csak azért izgalmasabbak mint az eddigiek, mert értelemszerűbben újabbak, hanem mert gyakorlatilag összemosott eddig két markánsan elkülönülő vonalat a Samsung, és tulajdonképpen egyszerre dobott piacra egy új Note-készüléket és egy új S-szériát.

A Galaxy S22 Ultra már ijesztő

Amíg teszteltem az S22-család csúcsát, folyamatosan az ismétlődött bennem, hogy ez a telefon ijesztő. Nem a mérete miatt, nem is feltétlenül az ára miatt, bár az kétségtelenül nem túl megnyugtató, hanem mert ijesztő, hogy mi mindent tud.

Az S22 Ultra továbbviszi a Note hagyományait, vagyis van hozzá SPen, kifejezetten erőgép, és hozzá adódik az S-széria Ultráinak a fényképes tudása. A kettő együtt pedig kifejezetten olyan élményt ad, amit már teljesen felesleges telefonnak nevezni. És még feleslegesebb telefonként gondolni rá.

A telefon nem kényelmetlenül nagy, de a kijelzője tökéletes méret ahhoz, hogy akár excel-file-okat is át lehessen látni. A toll nem csak arra jó, hogy jegyzeteljen az ember, igaz azért amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy a kocsiban menet közben írt bevásárlólistát a normál esetben is olvashatatlan kézírásommal is egy hibával tudta digitalizálni, és ezzel elmondható, hogy jobban el tudja olvasni a gép az írásomat, mint én magam. Az SPen a hatékonyságot képes növelni szórakoztató módon, de közben rájön az ember, hogy azért jó vele jegyzetelni, sőt van olyan helyzet, hogy egyszerűbb a sima netes pörgetéshez is elővenni és használni anélkül, hogy bárki bejegyzésére véletlenül rányomnánk egy lájkot. Nem állítom, hogy csak emiatt a toll miatt érdemes megvenni ezt a telefont, és azt sem, hogy mostantól állandóan az ember kezében lesz, de olyanoknak, akik sokat meetingelgetnek, jegyzetelnek és unják, hogy ezekre laptoppal vagy később olvashatatlan körmöléssel teli jegyzettömbökkel járnak, óriási segítség lehet.

Arról nem is beszélve, hogy a telefon iszonyú erős. És most itt nem csak azt érdemes elképzelni, hogy jól futnak rajta videók vagy játékok, hanem azon túl, hogy valóban sokáig bírja, gyakorlatilag megoldható lenne, hogy asztali gép helyett ezt használják a legtöbben. Lehetséges, hogy a videóvágás vagy a fotószerkesztés nem menne neki, de egy átlagos irodai használatra képes lenne, én például ezt a cikket simán meg tudnám írni, be tudnám szerkeszteni, és még háttérinfókat is tudnék hozzá keresni, videókat nézni, mindössze a telefon és egy bluetooth billentyűzet segítségével.

Ami viszont ennél is ijesztőbb, az a fotós és videós képessége. Az egy dolog, hogy egy olyan helyzetben, mikor az emberi szem a sötétben lát egy még sötétebb szobrot, némi rossz megvilágítással, akkor azért ki tudja venni, hogy az ott egy ló, de elkészít egy képet, és nem elég, hogy éles, de még részletgazdag is. Vagy mikor a Parlamentnél a kettes villamos sine mellett állva a sötétben, minden gond nélkül át lehet fotózni a Budai Várhoz, és a részletek itt is látszanak. Világosban pedig több mint egy villamosmegállónyi távból zoomoltam rá a BKK-futár tábláira és olvastam el úgy az adatokat, mint mikor a szemészeten hunyorítok a legalsó nagyon apró sor olvasásánál.

A százszoros zoom lényege itt sem az, hogy ilyen távolságban tűéles képeket készítsen az ember, hanem hogy összességében az derüljön ki, hogy ez a telefon már akár távcső is lehetne, és tökéletesen érzékelteti, hogy mennyi részlettel tud dolgozni, illetve hogy hol tart az algoritmikus rásegítés. A százszoros zoom fotózásánál eddig egy levegővétel is tragédiába  fordította a műveletet, mert az a kis mozdulat is azt jelentette, hogy a Hold helyett a nagy feketeséget látta az ember, és soha többé nem talált vissza. Most viszont sokkal de sokkal stabilabb lett ez is, és ez már a nem feltétlenük százszoros, de ötvenszeres fotóknál is rengeteget jelent. Lentebb a galériában meg is lehet nézni, ahogyan a Fehérvári és az Ulászló utca sarkáról a Móricz Zsigmond körtérig elfotózok minden gond nélkül, ami már tényleg az a kategória, hogy lassan nem okostelefonokról, hanem telefonos távcsövekről lehet beszélni.

A másik, amiről meg kell emlékezni, az az elkészült fotók javítása, ami természetesen algoritmusok segítségével történik, de mégis képes úgy játszani az élességgel, hogy az egész kép összhatása sokkal részletgazdagabbnak tűnik, mint eddig. Valóban sokat javult a portrémód is, persze érdemes csínján bánni vele, és nem a legdurvább elmosódást választani, de már csak elvétve értelmezhetetlenek számára a kósza hajtincsek vagy mondjuk egy szemüveg szára.

A videózási élményen is javítottak, az hogy egyszerre több embert tud a képben tartani, és lehet váltogatni, hogy kit kövessen, az olyan, mintha minden előzetes rátermettség nélkül hirtelen elhihetné magáról az ember, hogy amennyiben visszautazhatna az időben, a Szomszédokat teljes egészében képe lenne egy ilyen telefonnal a kezében leforgatni kiváló minőségben, ahol Etus és a kerámiái a háttérben tökéletesen válnának el egymástól, és ahol Mágenheim doktor a legakciódúsabb mentések során is mindig a középpontban maradna. Egyébként tényleg meglepően egyszerűnek tűnik vele a videózás, ami ha rendesen szeretné csinálni az ember, akkor jóval túlmutat azon, hogy megnyomja a rögzítés képet. A tapasztalatlanságot pedig tökéletesen ellensúlyozza az emberek követése mellett az is, hogy szabadkézből videózva a stabilizátor nagyon jól teszi a dolgát, ahogyan összességében is szépen tud váltani a különböző fényviszonyok között.

Az méltatlanul elhanyagolt S22+ és S22

A szériák egyik legnagyobb rákfenéje, hogy a legtöbben csak a csúcsra figyelnek, a többi készülék mintha a „futottak még” kategóriába kerülne, pedig ez főleg a Galaxy S22-családnál nem igaz. Mindkettő pont azt hozza, amire a legtöbb olyan embernek szüksége van, aki szeretné a legjobbat, de még jobban örülne, ha a hozzá legjobban passzolót szerezhetné meg.

Samsung Galaxy S22
A Samsung Galaxy S22- széria tagjai emelkedő sorrendben. Fotó: Lángoló

Nem kell mindenkinek az SPen, mert egészen egyszerűen nem kerül olyan helyzetbe, ahol jól jönne. És nem is kell mindenkinek erőgép, mert nem használja ki. De van az a réteg, aki mégsem elégszik meg a felső középkategóriás szériával, mert annál viszont több kell nekik. Például a legfontosabb újítások, hogy amennyiben szabadság alatt mégis munkához szeretné használni a telefonját, ne legyen gond, vagy ha éppen fél év múlva rájön, hogy ő esténként a telefonon szeretne filmet nézni, akkor se kelljen cserélnie. Lehet, hogy zsebre szeretné rakni a telefont, de mégse szeretne kis kijelzőt, vagy mondjuk nincs ugyan szüksége százszoros zoomra, de mégis szeretne kiemelkedő fotózási és videós képességeket. Aki alapvetően nem a telefonját nyomogatja egész nap, de azért sokat használja, és többre, mint hogy pörgesse a közösségi oldalakat, hiszen azért a 8GB RAM az kifejezetten sok. Az S22+ önmagában, toll nélkül, kicsit kisebb kijelzővel sem kérdés, hogy egy klasszikus értelemben vett csúcstelefon.

A fotókra itt sem lehet panasz. A 30x zoom az előbbi 100x után bagatellnek tűnhet, de mikor a szerkesztőségi macska szeméről ilyen felvételeket lehet készíteni, akkor azért mégsem ez az a szó, ami elsőre eszébe jut az embernek. És ha már itt tartunk, akkor ki kell emelni a széria kisállat portré funkcióját is. Mind a szerkesztőségi macska, mind Nudli kutya bundáját tökéletesen el tudta választani az algoritmus a háttértől, ami eddig nem működött ennyire zökkenőmentesen, ráadásul az állatokra jellemző bemozdulásokat is sokkal jobban kezelik az eszközök, mint az elődjeik.

Nudli és a portré mód S22 Ultra készülékkel

A két telefon között tulajdonképpen méretben és akkumulátoridőben van különbség. Nem feltétlenül kell megijedni az S22 3700 mAh akkumulátorméretétől sem, hiszen eleve nem hatalmas a kijelző, és elég jól működik az akkumulátor optimalizálása is, összességében nálunk körülbelül azonos tempóban merült, mint a másik kettő, talán minimálisan gyorsabban. Itt a 6,1 colos képernyőméret azoknak lehet jó döntés, akik kifejezetten a kis telefonokat keresik úgy, hogy közben az ne is jelentse azt, hogy keveset tudna a készülék, mert az S22 egyáltalán nem tud keveset, sőt. Valamiért, a kisebb kijelzős készülékek vagy eltűntek, vagy átkerültek az alsóbb kategóriákba, így lemondásokkal lehet csak ilyenje az embernek, talán az Apple még az, aki próbál alternatívát nyújtani azoknak, akik a zsebükben hordanák a készüléket. Na nekik jó hír az S22 létezése, ami tökéletes megoldás lehet. Tulajdonképpen mindent tud, amit az S22+ is, ami pedig azt jelenti, hogy egy csomó minden olyat is tud, amit az S22 Ultra is. Ez a két telefon az, amire érdemes sokkal jobban odafigyelni, és ami méltatlanul elhanyagolt. Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy tekintenek ezekre a készülékekre, mintha nem lennének igazi csúcstelefonok, pedig kifejezetten azok, csak élhetőbb méretben, és valamivel jutányosabb áron.

Galaxy S22 Galaxy 22+
Galaxy S22 Ultra
Ár 334 990 / 354 990 forint 409 990 / 429 990 forint
489 990 / 529 990 / 569 990 forint
Kijelző mérete 6,1 col 6,6 col 6,8 col
Kijelző típusa FHD+ Dinamikus AMOLED 2X FHD+ Dinamikus AMOLED 2X
QHD+ Dinamikus AMOLED 2X
Kamera 1 50 MP f/1.8 (széles) 50 MP f/1.8 (széles)
108 MP f/1.8 (széles)
Kamera 2 12 MP f/2.2 (ultraszéles) 12 MP f/2.2 (ultraszéles)
12 MP f/2.2 (ultraszéles)
Kamera 3 10 MP f/2.4 (3X optikai tele) 10 MP f/2.4 (3X optikai tele)
10 MP f/2.4 (3X optikai tele)
Kamera 4
10 MP f/4.9(10X optikai tele)
Eőlapi kamera 10 MP f/2.2 10 MP f/2.2 40 MP f/2.2
Akkumulátor 3700 mAh 4500 mAh 5000 mAh
Memória 8GB+128 GB / 256 GB 8GB+128 GB / 256 GB
8 GB+128 GB / 12 GB+256 GB / 12 GB+512 GB

 

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Audiópartnerünk