A ír Strypes zenekar szeptember 9-én hozzá ki a bemutatkozó albumát, amiről most egy CC Rider-feldolgozáshoz koncertvideó is készült. Aki esetleg nem hallott volna még róluk, a Strypes egy csupa 16-17 éves srácokból álló rockzenekar, akik régi rhythm and blues dalokat dolgoznak fel illetve saját szerzeményeket is írnak. Az igazán megdöbbentő bennük (fiatal koruk mellett), hogy olyan autentikusan nyomják a rock and rollt, mintha legalább két évtizede ezt csinálnák, pedig még az érettségi közelében sincsenek. A négy srác körül egyre nagyobb a felhajtás Nagy-Britanniában, ahol már is a következő Beatlest látják bennük és rajongóik közé tartozik Dave Grohl, Noel Gallagher, Roger Daltrey, Jeff Beck, Paul Weller és Miles Kane is. A zenekart 2008-ban alapították az írországi Cavan városában, amikor is a tagok még csak 13 (!) évesek voltak.
A Strypes 2011-ben hozta ki az első EP-jét, amit iskola mellett raktak össze saját maguk pusztán szórakozásból. Ezen négy bluesfeldolgozás szerepel, köztük a You Can’t Judge A Book By The Cover Bo Diddleytől, ami Írországban hamar rádiós slágerré vált, az iTunes blues chartján pedig hat hétig voltak az első helyen.
A pofátlanul fiatal srácok bemutatkozásának híre a szigetország minden komolyabb zenészéhez eljutott, végül maga Sir Elton John menedzserirodája szerződtette őket, majd aláírtak az EMI-hoz öt(!) nagylemezre elkészítésére, ami azért manapság tényleg ritkaságszámba megy. Grohl úgy jellemezte őket februárban egy tévéadásban, hogy olyan érzékkel játsszál a blueszenét, amihez neki 65 év sem lenne elegendő.
Már most a rock and roll megmentőinek titulálják őket Nagy-Britanniában és sokan a One Direction fiúcsapat cukipofáival állítja szembe a zenekart mondván, lehet valódi zenei értékkel bíró fiatal tehetségekre lelne még manapság is. Való igaz, a Strypeshoz hasonló érettséget évtizedek óta nem látott a műfaj, nem véletlen felügyeli a jövőhéten megjelenő Snapshoot című bemutatkozó albumukat az a Chris Thomas, aki korábban a Sex Pistolsszal és a Beatlesszel dolgozott együtt. Tessék csak megnézni ezt a felvételt, a 60 éves édesapám konkrétan kiabált az adrenalintól, amikor ezt meghallotta.
A Strypes most az Arctic Monkeys előzenekaraként turnézik Németországban, de már jövőre már saját koncertsorozatot terveznek. A tagoknak már így is mélyre kell ásni emlékeikben ha az iskola szót említi valaki, miközben minden Youtube-feltöltésük alatt olyan kommentek vannak az idősebb korosztálytól, hogy nekik köszönhetően még van bizalmuk a fiatal generáció zenei ízlésében. Mindenesetre az való igaz, hogy otthon remek nevelést kaphattak ezek a gyerekek, mert ennyi idősen tényleg ritka manapság, ha valaki a Yardbirdsöt, Muddy Waterst vagy Dr. Feelgoodot említi legnagyobb inspirációként.
Egy Guardian-interjúból az is kiderül, hogy igazából úgy kerültek kapcsolatba ezekkel a zenékkel, hogy rákerestek kiket dolgoznak fel kedvenc mai előadóik, mint Gary Clark Jr., Jack White vagy Jon Spencer. Persze az is kapóra jött, hogy szüleik mind régi jó barátok, ezért a nagy családi összejöveteleken a gyerekek a szüleik bakelitjeit hallgatták, amíg az ősök kint söröztek a kertben a barbecue mellett. Ez a Spotify blogján talált beszélgetés a legjobb példa arra, hogy ezek a fessen öltözött tinédzserek mennyire képben vannak a rockzene múltjával és gyökereivel.
A zeneik képzettségük sem autodidakta módon alakult ki, Josh McClorey gitáros 5 évesen kezdett el játszani, Evan Walsh pedig már 3 (!!!) évesen verte a dobokat. Egyelőre helyén kezelik a sikert és csak egy váratlanul sikeres hobbiként tekintenek a zenélésre, de sokak szerint egyszerűen túl korán kapták fel őket, hogy aztán idő előtt keveredjenek bele a rock and roll életmódba. A menedzserük helyében én például külön embert fogadnék fel Pete Doherty távol tartására. Búcsúzóul az alábbi videót ajánljuk, főleg azt a részt, amikor a még 15 éves gitáros olyan szólóba fog, amit még Hendrix is megirigyelne fénykorában.
