Hirdetés
Hirdetés

Igazi nagyfesztivál lett a Fishing on Orfűből, de a lényeg még nem veszett el

A Fishinget gyakran a legcsaládiasabb fesztiválnak szokták nevezni, de mostanra már jóval túlnőtt azon a rendezvényen, ami egykor kiérdemelte ezt az elnevezést. Fanyalogni azonban kár lenne azoknak, akik a régi Fishinget sírják vissza, mert ezt a mostanit is nagyon lehet élvezni. És aki keresi, megtalálja még azokat az élményeket is, amikért egykor beleszeretett a Fishing on Orfűbe. Fesztiválbeszámoló.

Hirdetés

– Mi ez a nagy felhő, esni fog? Nem írták.

– Á, nem fog esni!

Öt percig nem is esett még, aztán viszont elkezdett ömleni, de özönvízszerűen, és nem is akart elállni. Egy időre még a nagyszínpados Elefánt-koncertet is le kellett állítani, az emberek pedig pultok és fák alatt, na meg a vécékben kerestek menedéket. Ez már a második este volt a dagonyából, domboldalon csúszkálásból, eltaknyolásokból, úgyhogy lehet mondani, hogy elég pechesen indult az idei Fishing on Orfű.

Semelyik fesztiválon nem jó az, ha sokat esik az eső, de a Fishingen főleg nem. A fesztivált gyönyörű környezetben, egy tó közelében, a Mecsek lejtőin rendezik, de ami máskor előny, abból ilyenkor hátrány lesz, szakadó esőben ferde utakon bukdácsolni ugyanis rosszabb, mint egy mezőn. Az is igaz mondjuk, hogy legalább elfolyik a víz, úgyhogy másnap már elég jó volt a helyzet, kivéve néhány helyen, például pont a nagyszínpad előtti placc alján, ahol még az esti koncerteken is üresen maradt egy nagy kör a sárnak.

Száradnak a ruhák az esti felhőszakadás után

És az is igaz, hogy a fesztivál helyszíne idénre tovább épült-szépült. Újabb lépcsősorokat építettek be a domboldalba, a fenti részen szép fa építményeket húztak fel, és az egyik régi vizesblokk helyén is egy új volt idén. Egy ideje már a szervezők saját tulajdonában van a helyszín, és látszik is, hogy fontos nekik, hogy fejlődjön a Panoráma Camping. Az igazi újítás idén azonban nem ez volt, hanem egy új koncepció, amit remélhetőleg most már meg is tartanak, méghozzá az, hogy a fesztiválon ezúttal a képzőművészet is helyet kapott. A hegy tetején híres és kevésbé híres kortárs magyar művészek alkotásait lehetett megnézni, és érdemes is volt elsétálni arra a kora délutáni üresjáratban. Minden nap négy órakor még tárlatvezetést is tartottak, ami szintén tök jó ötlet.

Mini-Sziget magyar fellépőkkel

A Fishingen így már tényleg szinte minden volt, ami egy zenei fesztiválon elképzelhető. Elsősorban persze zene, Magyarországról, mindenféle stílusban. De volt ezen kívül egy csomó nappali program, a fröccstúráktól a pezsgős brunch-ig. A civil részleg a korábbinál is nagyobbra nőtt, sokféle teszttel, játékkal, beszélgetéssel. Gyerekrészleg is volt, persze itt is dedikált programokkal, na meg erdei chillezős zóna, ahol jógaórán, filmvetítéseken, beszélgetéseken lehetett részt venni. Óriási volt az ételválaszték a tipikus fesztiválkajáktól a dödölléig és a raclette-es szendvicsig. Még kis biszbaszos árusok is voltak, sőt, idén egy nagy falat is összerajzolhattak- a fesztiválozók, majdnem ugyanúgy, ahogy az a Szigeten szokott lenni. Korábban sosem volt még ilyen egyértelmű, hogy a Fishing on Orfű igazából egy nagyfesztivál. Az árak mondjuk még most is elég barátságosak voltak, egy korsó sör például csak egy ezres volt, ami nem több, mint egy átlagos budapesti kocsmában, sőt.

Ez a közönség összetételén is látszott egyébként, már olyan értelemben, hogy sokkal változatosabb volt a tömeg, mint amihez a régi fishingesek hozzászoktak. Ez persze azzal függ össze, hogy a fesztivál gyakorlatilag levezényelt egy generációváltást, az elmúlt években a legnagyobb színpadokra fokozatosan bekerültek a fiatalabbak zenéi a lassan kikopó vagy megszűnő régi alter zenekarok helyett. És mostanra el lehet mondani, hogy ez a fiatalítás, amire egyébként nyilván szükség volt, összejött: érzésre több gimnazista és egyetemista volt most a fesztiválon, mint az elmúlt években, és például az inkább őket megszólító Krúbi ugyanúgy óriási tömeg előtt játszott a nagyszínpadon, mint másnap ugyanakkor a Quimby.

Fotó: Fishing on Orfű

Ez persze nem mindenkinek tetszik. A kommentfalakat olvasva bőven voltak, akik azt nem értették, hogy miért nem a legnagyobb színpadon lépnek fel az olyan zenekarok, mint a hiperkarma. De olyanok is voltak, akik még több „öreg” zenekart száműztek volna a kisebb helyszínekre. És persze felbukkantak azok is, akik szerint régen minden jobb volt.

Az mondjuk szerintem is igaz, hogy a fesztivál felnövésével egy kicsit gyengült a karaktere. Ez minden bizonnyal lassan, fokozatosan történt, de nekem például tavaly még nem tűnt fel. Most volt először olyan érzésem, hogy igazából ez is egy fesztivál a többi közül, nem egy olyan, a hétköznapokon kívül létező kis sziget, ahol mindenki nagyon kedves a másikkal, ahol minden harmadik társaság ismeri egymást, és ahol elbeszélgetsz a lángosossal, amíg megcsinálja az ebédedet. Persze megvan még ez is azért, és nagyon óvatosan merek csak írni erről, mert nyilván nagyon szubjektív, hogy kit milyen élmények érnek ebben a néhány napban. Mindenesetre megkérdeztem több embert, és a nagyobb részük azt mondta, hogy szerintük is egy kicsit kevésbé volt fishinges ez a Fishing. De olyan is volt, aki szerint meg nem.

Talán jellemző a helyzetre az Orfű összehoz nevű programsorozat: az egyébként továbbra is szuper helyszínnek számító erdei színpadon minden nap volt egy olyan koncert, amikor két külön alkotó előadó zenélt együtt. A név azt a családiasságot sugallja, ami a Fishing sajátja volt, és amihez nagyon passzol is ez a színpad. Amikor azonban Lovasi András és Fekete Giorgio játszott itt, hiába ment közben a nagyszínpadon az Elefánt, annyira sokan zsúfolódtak össze az apró helyszínen, hogy alig lehetett megmozdulni, és a közönség kétharmada szerintem egy négyzetcentiméternyit nem látott a színpadból.

Fotó: Fishing on Orfű

A Fishing koncertjei

Mindezzel együtt továbbra is remek fesztivál a Fishing on Orfű, és azért őriz még valamit a régi bájából is. Most is lehetett találkozni nagyon kedves gesztusokkal, most is voltak közös tábortüzes éneklések a sátraknál még hajnal háromkor is, és most is nagyon jó volt fent fröccsözni a borfalunál, és töltődni a táj és a nagyszínpad látványával. És persze most is rengeteg emlékezetes koncert volt a fesztiválon, jöjjön még ezek közül néhány:

  • Krúbit már említettem feljebb, de írni kell róla egy kicsit bővebben is. A rapper láthatóan a pályafutása csúcsán van, és óriási bulit csinált a nagyszínpad fő sávjában, rengetegen voltak kíváncsiak arra a részletesen végiggondolt show-ra, amit bemutatott. Show-ra, merthogy inkább egy előadás volt ez, mint koncert, onnantól egész végig, hogy Krúbi királyi hintón és ruhában gurult be a színpadra.
  • Néhány perccel a kezdés előtt még csak néhányan lézengtek az Óriás utolsó fesztiválkoncertje előtt, de végül azért egész sokan összejöttek. Szerencsére, mert a zenekar igazi best of-koncertet adott, ami látszólag nekik is nagyon fontos volt, és a közönség is nagyon élvezte. Innen már csak egy fellépés van hátra, és vége az Óriásnak, de jó, hogy az egyik búcsú épp a Fishingen történt, ahol eddig minden évben fellépett a zenekar.
  • „Szabadságot Ukrajnának, legyetek boldogak, legyen tánc” – ezzel az intróval kezdte Pettik Ádám a Besh o droM koncertjét, ami aztán a fesztivál egyik legnagyobb bulija lett, elképesztőt táncolt a közönség, hullámzott a lábuk alatt a padló. A kedvenc momentumom az volt, amikor néhányan elkezdték skandálni, hogy „nagyszínpad”, mire Pettik azt mondta, hogy nem nem, játszottak már ott, az szar volt, és itt (a harmadik számú színpadon, egy fülledt sátorban) az igazi. Én a koncert előtt három órával fürödtem, de utána így is jött a pólócsere.
  • Ha fesztiválszervező lennék, én tuti, hogy a 30Y-t próbálnám meg elsőként lekötni. Nem nagyon van mit írni a fishinges koncertjükről, igazából pont olyan volt, mint mindig, azzal a különbséggel, hogy játszottak néhány számot az új lemezükről is. De olyan üzembiztosan tudják szállítani ezt a feelgood, összeölelkezős koncertélményt, ami annyira való egy fesztiválra, mint talán senki más Magyarországon. És ebben most sem volt semmi hiba.
  • A nagyszínpad utolsó koncertjét idén a Bëlga adta, ami így utólag nagyon jó döntésnek tűnik. A zenekar már délután is játszott a víziszínpadon, ahol egy dalt kérő nézőnek még azt mondták, hogy a jó számokat majd az esti koncerten játsszák, ahová belépőt is kell venni, és nem is hazudtak. Az első Benzinkúttól az utolsó Egy két háig nagyon erős koncert volt ez, ráadásul szilveszteri koncert, lufikkal, pezsgőzéssel, tűzijátékkal, azután, hogy májusban a Parkban karácsonyi koncertet adott a zenekar. Egyszer mondjuk megnéznék már egy olyan Bëlga-fellépést is, ahol csak ritkán játszott számokat adnak elő, mert azok között is nagyon sok jó dal van még, csak sosem halljuk őket élőben.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,016KedvelőTetszik
3,065KövetőKövetés
4,570FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók