Egyre inkább kezdem meggyőződni arról magam, hogy Patrik Jensen vagy jóval idősebb annál, mint ahogy kinéz, és legalább féltucat lemeznyi előre megírt anyaga van otthon, a Hemnes típusú íróasztal fiókjában, vagy – ahogy annak idején a Batman úgynevezett alkotója, Bob Kane alkalmazta ugyanezt a módszert a képregényiparban – egy teljes riffműhelyet üzemeltet Linköping külvárosában, ahol huszonéves gitárosok szakmányban hegesztik a legújabb thrash metal dalokat ingyen pengetőkért, sörért, húrokért, ő meg kimazsolázgatja a legjobbakat, és évről évre megjelenteti azokat vagy The Haunted, vagy Witchery márkanév alatt. Ha jó a termés, akár mindkettő belefér, mégis kell a pelenka meg a műanyaggépisztoly a gyereknek. Mással legalábbis nem tudom magyarázni ezt a termelékenységet, pláne, hogy a legtöbb metálzenekar manapság már jó ha ötévente összeizzad valami új anyagot. Esetükben a színvonal miatt sem kell szégyenkezni, hiszen a Witchery utolsó lemeze több mint rendben volt tavaly, az idei Haunted is jónak ígérkezik, és ez a szám is bizalomgerjesztő, pláne annak, aki szereti az efféle lassabb, bólogatós thrasht. Még azt is el tudom képzelni, hogy Svédországban már tesztelik a klónozást, és egész seregnyi Patrik Jensen dolgozik egyszerre a lemezeken, néha úgy, hogy egymásnak is besegítenek, úgyis ugyanazt a nevet kell kiírni mindenhová. Akárhogy is, hamarosan érkezik az új Witchery, ez pedig az első dal róla.
