A VAD, a VHK több tagját is soraiban tudó sámánpunk formáció tavasszal megjelent “Mesél a vadon” című bemutatkozó EP-je után három részes videósorozattal rukkol elő. Minden klipet természeti környezetben rögzítettek, és a hagyományos klipektől eltérően élőben zenéltek. A sorozat első részéről itt olvashattatok, most pedig megérkezett a második tétel, a Holló. Ahogy legutóbb, most is kérdeztünk néhányat a zenekartól a felvételek körülményeiről.
Technikai szempontból hogyan nézett ki a forgatás?
Szűcs Antal Mór: Hűen az első epizódhoz, most is két kamerát, illetve két mikrofont használtunk, az utómunka minimális volt. A képet ezúton is nagyon köszönjük a Mihaszna filmből ismert Nagy Viktornak és Lerch Péternek, a hang utógondozását pedig Paczári Viktornak. Nélkülük nem bújt volna ki tojásából a Holló.
A madártávlatból készült képeket is Viktorék készítették?
Mór: Nem, ebben természetesen a Holló segítségét kértük.
Miért “Holló”?
Mór: A holló rendkívül okos vadállat, mondhatni rafinált. Képes az előrelátó gondolkodásra vagy példátlan intuícióra, amivel akár többlépcsős stratégiát is képes fabrikálni annak érdekében, hogy a célját – főleg a táplálékszerzést – megvalósítsa. Kíváncsiak, izgatja őket a fény, a különlegesség, miközben ők maguk koromfeketék, sőt, élvezik a dinamikai, ügyességi játékokat, egy szó mint száz: élvezik a hollóságot. Kicsit olyanok, mint egy jókedvű ősrocker. A “Holló” túlvilági kalandozásról szól, amit a “lélek fénye” sötét hollóháton tesz meg az árnyak országába. A dal legfontosabb kísérőeleme a sámándob, ami ősidők óta az utazás szimbóluma. A kérdés már csak az, hogy az utazás retúr vagy csakoda jeggyel valósul meg.
A sámándob mellett Laca torokéneklése is hallható a Hollóban. Tudatosan állt össze ez a hangszerelés? Hogyan segíti a holló utazását a zenei kíséret?
Péntek Laca: Az állatok hangja segít visszanyúlni az ősvilágba, hiszen az nem esett áldozatul olyan mértékű változásnak, mint amit például a technológia tett az emberrel, érthetjük ez alatt akár a zene hangzásvilágának a változását is, hiszen azt is a technológia fejlődése befolyásolta. A torokhang vagy torokének egy ősi hangképzési technika, persze megannyi típussal, helytől és időtől függően. A mi dalunkban a torokének egy általános fajtáját valósítom meg, ami egy erősebb rezgést ad a gitárkíséretnek, és támogatja az ősvilág hangzásának felkutatását. Mór éneke egyfajta narrátori pozíciót vesz fel a Hollóban, viszont aki hangjával leginkább megtestesíti a hollót, az Niki.
Stánicz Niki: A holló hangja egyfajta keretet ad a dalnak, megnyitja és zárja. Ezt a viszonylag élesebb, erősebb hangot aztán felváltja egy lágyabb, dallamosabb hangutazás, ami a holló levegőtáncát mutatja be a narrált utazás során.
Hol lehet benneteket elcsípni legközelebb?
Mór: A mátrafüredi Fekete Zaj fesztiválon. Nagyon szeretjük a Zajt, hiszen a VHK-val több alkalommal játszottunk ott, és rengeteg kedves emlékünk van a fesztiválról fellépőként és persze résztvevőként egyaránt. Azon kevés fesztek egyike, ami művészeti koncepció mentén szerveződik. A “Fekete”, mint a szabadgondolkodás szimbóluma fogja össze a programokat, s világossá válik, hogy nem az egyszínűségről, sötétségről szól a fesztivál, hanem pont ellenkezőleg: megannyi árnyalatát pillantjuk meg a feketének, ha elég figyelmesek vagyunk.
Miben lesz más ez a koncert, mint a legutóbbi A38-as bulitok?
Mór: Különleges eseményre készülünk, ugyanis a Kollektív Alternatív Zeneműhely fiatal zenészei fognak bennünket kísérni. A KAZ-t Kristóffal indítottuk még 2008-ban. A kezdetektől fogva tágabb zenei-művészeti keretekben gondolkodtunk, a közös zenélés élményét, a saját szerzemények létrehozását, előadását helyeztük zenepedagógiai hitvallásunk középpontjába. A VAD és a Kollektív együttműködése egyfajta családi program lesz nekünk is és persze a bennünket kísérő fiatalok számára is.
Milyen hangszereken szállnak be a tanítványaitok?
Mór: 10-12 ifjú titán áll majd színpadra velünk. Kiegészülünk akusztikus és elektromos gitárral, ütőhangszerekkel, valamint dorombbal és egy kisebb kórussal is.
Mi lesz a Zaj után?
Sánta Kristóf: Mivel a Kollektívos tanítványainkkal nem csak egy alkalomra szóló együttműködést tervezünk, tanévnyitó koncert ürügyén máris felkérjük őket egy következő kollaborációra. Ennek fantáziacíme Land Art-koncert, tartalmát tekintve pedig két felvonásos összművészeti esemény várható: először a land art mint képzőművészeti jelenség kerül fókuszpontba egy rövid, általam tartott előadás erejéig, utána pedig zenélünk. A téma szinte megköveteli, hogy az egész műsort természeti környezetben tartsuk meg, ennek az elvárásnak pedig nyilvánvalóan eleget is teszünk. A Land Art-koncert főképp saját magunk és a gyerekek szűkebb családi-baráti körét szólítja meg, ily módon valóban összejön az a népes és színes család, ahogyan a Kollektív Zeneműhelyt elképzeljük.
További információk a VAD közösségifelületein és streaming platformján!
Fotó: Carbonhead Productions
