Többek között erre is kereste a választ a Women in Technology Hungary egyesület az Internet Hungaryn, ahol szakemberek beszélgettek arról, hogy miért fontos kérdés a nők helyzete a techszektorban és úgy összességében a vállalati világban.
Azért kell róla beszélni, hogy ne kelljen róla beszélni
A cél az, hogy a következő generációknak már természetes legyen az, hogy egy cégben a felsővezetők nemek szerinti aránya nem billen az egyik oldalra, a társadalom nem állít választás elé egy nőt, hogy karrier vagy család, és fiatal lányok nem érzik úgy, hogy bizonyos iparágak egészen egyszerűen nem nekik valók. Ehhez viszont még rengeteget kell dolgozni, és az idén márciusban a Vodafone által életre hívott Women in Technology Hungary egyesület szeretne ennek az egész változásnak az élére állni. Dr. Orbán Anita, a Vodafone Magyarország vállalati kapcsolatokért felelős vezérigazgató-helyettese arról beszélt, hogy bár sokaknak a technológia arca férfiarc, de fontos a digitalizáció mögé állítani a társadalom egészét, a lányoknak pedig már korán megmutatni, hogy a techszektor ugyanannyira az övék is, mint a fiúké.
Nem a számok, hanem az egyenlőtlenségek eltörlése és az esélyegyenlőség fontos
Vidus Gabriella, az RTL Magyarország ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy bár ő személy szerint vezetőként gondol magára, nem női vezetőként, fontos látni, hogy az egyenlőtlenségeket nagyon sok nő tapasztalja a saját bőrén nap mint nap. Abban pedig minden vezetőnek felelőssége van, hogy a tehetség és a tudás számítson, és felismerjék azokat az egyébként tudományos kutatásokkal alátámasztott gyakorlatokat, miszerint azok a vállalatok és vállalkozások, amelyek sokszínűek, minden szinten, nemcsak nem szerint, de például korban vagy éppen földrajzi helyszínben diverzebbek, azok sokkal jobban tudnak alkalmazkodni, és sikeresebbek, ezáltal versenyképesebbek is. Nekik például a közelmúltban egyrészt a pandémiához kellett alkalmazkodniuk, másrészt ahhoz, hogy egy médiacég mára már techcég is; egy olyan techcég, mint mondjuk az Amazon, a Google vagy a Facebook pedig médiacég is. Ezzel egyébként nem is lenne túl sok baj, ha például az álhírekkel kapcsolatban is ugyanazok a szabályok vonatkoznának egy techvállalatra, mint egy médiavállalatra. Mindenesetre a fogyasztói szokások megváltoznak, a lineáris tévézés pedig ma már nem kiegészíti a digitálisat, hanem egymás mellett működik a kettő.
Hova tűnnek a lányok?
Az egyesület célja, hogy a lányok a technológiai szektorokban is magasabb számban legyenek jelen. Egyszerűen azért, mert fontos, hogy a digitalizációban a nők is szerepet vállaljanak, és fontos, hogy a döntéseknél minél több csoport képviseltesse magát. Hogy egy telefongyártónál a mérnök fel tudja hívni a figyelmet arra, hogy a nők jelentős részének túl nagy a telefon kijelzője, hogy szempont legyen az egészségügyi technológiai fejlesztésekben a női test anatómiája, hogy a férfiak által tervezett és megálmodott eszközök és fejlesztések hogyan szolgálhatják a nőket is, ha nincs igazi beleszólásuk az egész rendszerbe. A nők szerepének az erősítése azért fontos, hogy a társadalom fele ne szoruljon ki a döntéshozatalból és fejlesztésekből. Ehhez pedig az kell, hogy a gyerekek már egészen korán lássák, hogy a lányoknak ugyanolyan esélyük és lehetőségük van kiteljesedni bármilyen szakmában, mint a fiúknak.
Hogy ez mennyire társadalmi kérdés, az a nap folyamán többször is előjött, hiszen már egészen korán hajlamosak vagyunk akár a saját lányunkkal elhinteni, hogy neki ezt vagy azt úgysem kell tudnia, vagy úgysem fontos számára. A probléma nem abból fakad, hogy ki babázik és ki játszik robotokkal, sokkal inkább abból, hogy az önbizalomnak mi árt és mi használ a későbbiek során. Erről beszél Guzsaly Péter, akik a Skool indulása óta több mint hatezer lánynak mutatták meg, hogy programozni szórakoztató. Szerinte nem is az a fontos, hogy minden lányból programozó legyen, hanem hogy önbizalma legyen, tudja, hogy bármi lehet belőle, és ha később úgy dönt, hogy digitalizálni szeretné a vállalkozását, akkor akár önerőből össze tudjon dobni egy honlapot vagy mondjuk egy időpontfoglaló rendszert.
ma a programozás olyan, mint a ’90-es években volt az angol nyelvtudás. Nem kötelező, de előnyt jelent, ha van
– foglalta össze a Skool társalapítója.
Van viszont egy szakadék: azok a lányok, akik 10-12 éves korukban imádnak programozni, tetszik nekik, hogy ingyen van a menő IT-cégeknél a forró csoki és klasszak a gurulós székek, mégsem ilyen irányban tanulnak tovább. Hogy mi történik velük, és hol akad ez el, az egy összetett kérdés. Lehet, hogy nincsenek előttük olyan példakép, akit követhetnének, vagy egészen egyszerűen nem gondolják magukat elégnek hozzá. Lehetséges, hogy az egész oktatási rendszert kell újragondolni, motivációt, élményt belevinni. Major Gábor, a Maker’s Red Box ügyvezetője pedig arról beszélt, hogy gond az is, hogy sem a szülők, sem a gyerekek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen foglalkozások vannak, és milyen foglalkozások lesznek 5-10 év múlva.
Nőkre szükség van
Heal Edina informatikai és kommunikációs szakember, az Egyenlítő Alapítvány alapítója elmondta, hogy a nők szerepének kérdésköre nem arról szól, hogy a nők jobb vezetők-e, mint a férfiak, hanem hogy
az olyan döntéseknél, amelyeket például igazgatósági tanács hoz meg, mindkét nem képviselőit meg kell hallgatni.
Hogy ez sikerüljön, ahhoz pedig nők is kellenek vezetői pozíciókba, a nagy vállalatok felelőssége pedig az, hogy segítsék, hogy ez a társadalmi és szervezeti változás minél több cégnél megjelenjen, működjön, és már a pályaválasztásnál is minél több lány gondolja úgy, hogy az IT-szektorban is építhet karriert.
Ezen szeretne segíteni a Women in Technology egyesület, amelyhez olyan cégek csatlakoztak induláskor, mint a Lenovo vagy a BookR Kids, most pedig olyan partnerekkel egészül ki, mint például a Huawei. Az egyesület egyébként mostantól nyitva áll minden, a technológia területén dolgozó nő és férfi számára.
