Hogyan néz ki egy milliárdos vállalat utódlása valójában? – Zwack Sándorral beszélgettünk

Véget ért a HBO Maxon az Utódlás, a sorozat, ami minden eddiginél izgalmasabbá tette a családi dráma keveredését a vállalati jogi adok-kapokkal. A négy évad az egyik legnagyobb amerikai nagyvállalat vezető pozíciójának utódlásáért vívott harcról szól, egy olyan közegben, amibe a családtagok mellett a külső piaci szereplők is beszállnak, miközben maga a vállalat alapítója is nehezen jut döntésre azzal kapcsolatban, ki lenne a legalkalmasabb a pozícióra. A családok életében a konfliktusok elkerülhetetlenek, főleg ha milliárdokat érő, sokak által ismert nagyvállalatok sorsáról van szó. A statisztikák szerint a családi vállalkozások jelentős része nem vagy csak nagyon nagy erőfeszítésekkel éli túl ha átadja az alapító a stafétabotot.

Éppen ezért arra voltunk kíváncsiak, hogyan működik az Utódlás a gyakorlatban, hogyan lehet ezt generációkon át úgy csinálni, hogy a családi béke is megmaradjon, és a vállalat is egyre nagyobb sikereket érjen el. A Zwack név ma már nem csak itthon, de külföldön is ismert és elismert brand, ezért Zwack Sándort kérdeztük arról, hogyan működik egy ilyen cég esetében az utódlás. 

Mi a családi vállalkozás legnagyobb előnye és hátránya?

A legnagyobb előnye a nevében rejlik: az, hogy családi. A családi vállalkozásban más a felelősségvállalás dinamikája, mint egy ugyanúgy piacra dolgozó, de mondjuk egy befektetési alap tulajdonában lévő, negyedéves profitjelentésekig tervező cégnek. Az, hogy a tulajdonosok több generáción át aktívan részt vesznek a felelős döntések meghozatalában, a vállalati kultúra megteremtésében olyan pluszt adhat, ami segíthet a válsághelyzetek átvészelésében. Ráadásul, ha egy családi cég több évtizedre, akár évszázadra visszavezethető hagyományt, tudást örökít át, akkor ez a tapasztalat, know-how áthatja a vállalat valamennyi döntését. Külön előny, hogy a fiatalok közvetlenül kérdezhetnek az öregektől, ezt a rendszerszervezők most úgy mondanák, hogy gyorsabb a tudástranszfer. Egy régi családi céget vinni kicsit olyan, mint egy uralkodócsaládba születni: vannak dolgok, amit III. Károly király vagy a fiai sem tanulhattak meg az iskolában: őket már a születésüktől fogva uralkodásra készítettek fel ezért ezt valószínűleg jobban fogják csinálni, mintha egyetem után, három állásinterjút követően ugrottak volna be a helyzetbe.

Ez persze veszélyekkel is járhat. A családi döntéshozatali struktúra kiválóan alkalmas rá, hogy paternalista alapon, tekintélyelvű döntéseket indukáljon és „én ezt csináltam egész életemben, ezt én jobban tudom” alapon kizárja az opponens véleményeket és a mögöttük álló friss, naprakész tapasztalatot. Tehát egy családi cég szerintem akkor tud jól működni, ha a magjában a tulajdonosi befolyás mellett ott vannak a felkészült, kortárs tapasztalattal rendelkező szakértők is.

És a Zwack ilyen?

Merem remélni… Akármilyen régen van egy család tulajdonában egy vállalkozás, akkor marad életképes, ha mindig az elérhető legjobb emberekkel dolgozik és megbízik bennük. Talán egy családi cég esetében megfelelő példamutatással könnyebb ezt a bizalmi légkört létrehozni a nem családtag munkatársak számára és ez is plusz erőt tud adni a vállalatnak… Az is nagyon fontos, hogy a döntések meghozatalában mindig a szakmai szempontoknak és nem a tekintélyelvnek kell érvényesülni. Engem hiába hívnak Zwacknak, de az igazgatótanács döntéseinél csak egy szavazatom van.

Gyerekként mi az első emléke, ami a gyártással és a vállalkozással kapcsolatos? 

Firenzében nőttem fel és álomgyerekkorom volt. Édesanyám a helyi srácok közé íratott beóvodába, iskolában is ott jártam. Olyan életem volt, mint a toszkán kortársaimnak, meg sem fordult a fejemben, hogy miből élünk. Ez akkor változott meg gyökeresen, amikor édesapám megtette az első lépéseket a családi gyár visszavásárlása felé, ugyanis hazaköltöztünk egy évre. Itt megtehette volna, hogy magániskolába járat vagy tanárt fogad nekem, de egy angol-magyar kéttannyelvű középiskolába íratott be, ahová a második kerületi lakásunkból napi másfél órát kellett utaznom tömegközlekedéssel. Ekkor történt, hogy rossz fát tettem a tűzre, ami nagyon mélyen megérintette. Másnap bevitt a gyárba és beállított a gyártósor mellé: egy idősebb szaki felügyeletével ugyanazt a munkát kellett elvégeznem, mint bármelyik munkásnak.

És ez nem tántorította el?

Nagyon rendes volt velem a bácsi, amikor fáradtam, engedte, hogy pihenjek. De el lehet képzelni, mekkora sokk volt, amikor a firenzei aranyéletből egyszer csak ott találtam magam az akkori, 1989-es Soroksári úton. Húgommal magyarul sem tudtunk eddig, a szókincsünk néhány szó volt mindössze, leginkább az „igen”, amit apám nagyon sokszor használt a magyar nyelvű telefonbeszélgetéseiben.

Volt olyan időszak, amikor nem volt egyértelmű, hogy viszi tovább a céget? 

Erről azt hiszem, édesapámat kellene megkérdezni.

Az biztos, hogy én sohasem éreztem azt, hogy ezt nekem kell megtennem és ő sohasem állította, hogy muszáj. Egy dolgot hangsúlyozott mindössze: azt, hogy ő az apám és én minden körülmények között számíthatok rá.

Ezt többször elmondta az életem során, mert ő nem az az odabújós, együtt játszós apuka volt, amilyen én vagyok, hanem a konzervatívabb vonalat képviselte – egész nap dolgozott, intézte az ügyeket. Igazából akkor mélyült el a kapcsolatunk amikor már nagyobb lettem és jobban el tudtunk beszélgetni, és persze sokat segített a közös érdeklődési kör, a foci is.

Később, amikor Amerikában tanultam, diplomata vagy kriminálpszichológus szerettem volna lenni. Nem hinném, hogy ez őt különösebben megrendítette volna, ugyanis mindenképpen egy olyan embert szeretett volna a cég élén látni, aki a következő száz évre is jó irányban tudja tartani a céget és csak és kizárólag ezt akarja ezt csinálni – ráadásul Magyarországon, merthogy akkorra már visszavásárolta a gyárat. Amikor elkezdtem dolgozni, ragaszkodott hozzá, hogy járjam végig a ranglétrát.

Londonban kezdtem egy boros cégnél, mint targoncás. Többedmagammal laktam egy lakásban, reggel 4:30-kor keltem, hogy hatra beérjek.

Ismét csak megtehette volna, hogy kiemel ebből a közegből és előnyökhöz juttat, de ő azt szerette volna, ha magam erejéből boldogulok – és milyen jól tette. Az áttörés körülbelül akkor következhetett be, amikor itt Magyarországon létrehoztuk a máig is nevemhez kötődő Zwack Sándor nemespálinka-családot – ekkor már márkamenedzserként dolgoztam a cégnél és jól látta, hogy tudom használni a megszerzett tudást.

Minden cégnél nehéz kérdés az utódlás, és ez családon belül, testvérek közöttis konfliktust szülhet. Mi volt erre a megoldás a Zwacknál a generációk során?Hogyan alakultak a szerepkörök?

Erre szerintem nincs recept. Azt hiszem mondhatom úgy, hogy organikusan alakult, hogy Izabella a cég nemzetközi márkanagykövete és fenntarthatósági szószóló lett. A családi cég abból a szempontból is rugalmasabb, hogy jobban tudja kezelni a más habitusú, tehetségű kollégákat.

Apám édesapja és annak testvére, János és Béla a példa erre: nem voltak jóban, a családi legenda szerint, bár egymás mellett volt az irodájuk, a titkárukkal üzengettek egymásnak, de együtt sikeresen vitték a vállalatot.

Amikor a kommunisták államosították a gyárat, János zsebében a recepttel végül emigrált, Béla maradt és alkalmazottként dolgozott egykori gyárában – azt állítva a kommunistáknak, hogy az eredeti Unicumot gyártják, holott tudta, hogy az igazi recept külföldön van.

Zwack Sándor, Zwack Péter és Zwack Izabella. Fotó: Zwack

Hogyan lehet, lehet-e egyáltalán szétválasztani a családot és a magánéletet, ha a családtagok egy vállalatnál dolgoznak?

Ó, apám ezt remekül meg tudta oldani… Volt egy rítusunk: hétfőként együtt kávéztunk, megvitattuk a hétvégi eseményeket – főleg a focit, hiszen mind a ketten Fiorentina drukkerek voltunk, bár a meccset külön néztük – aztán mindenki ment a dolgára. Ebben az időben szerencsére a tulajdonosi és a menedzseri feladatok már nagyon határozottan szét voltak választva és mindenki a saját területével törődött.

Ő sohasem ment igazán nyugdíjba, a cég tiszteletbeli elnöke maradt és nagy tisztelet övezte haláláig. De szerencsére egész életében olyan ember volt, akivel lehetett vitatkozni és meg lehetett győzni, elfogadta a racionális érvelést.

Hogyan áll ön gyerekeivel kapcsolatban az utódlás kérdéséhez? Mikortól ismerik a gyerekek a cég működését, és csalódott lenne-e, ha nem érdekelné őket?

Jobban képben vannak, mint én az ő korukban, de semmi sem alakult még ki – és azt hiszem, így van ez rendjén.

Apámmal egyetértek abban, hogy nem szeretnék a gyerekeimre felesleges terhet helyezni azzal, hogy át kell venniük a céget, de igyekszem feleségemmel együtt úgy nevelni őket, hogy ha ez lesz a vágyuk, emberileg és szakmailag is képesek legyenek rá.

Apám azt mondta, minden helyzetben embernek kell maradni és úgy kell élni, hogy minden reggel tudj tükörbe nézni – ez örök érvényű igazság.

A Zwack dinasztiáról egyelőre még nem készült sorozat, de a fikciós Utódlás összes része elérhető az HBO Maxon.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,996KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,850FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés