Hogy egészen pontosan mi történt Travis Scott Astroworld fesztiválos fellépésén Houstonban, ami miatt a tömegben nyolc ember vesztette életét és több százan megsérültek, egyelőre nem tudni. Bedrogozott injekciós tűk, lövöldözés és más pletykák is elkezdtek terjedni azzal kapcsolatban, hogy vajon mi miatt alakulhatott ki tömegpánik a közönségben. Hogy ki a felelős a történtekért, azt rendőrségi vizsgálat fogja kideríteni, miközben pár nappal a koncert után már több száz pert indítottak a károsultak.
Hogy pontosan lássuk a helyzetet, és kiderüljön, ki vagy kik hibáztak, és milyen események vagy események láncolatai okozták a 14-27 éves fiatalok halálát, arra heteket, de inkább hónapokat kell még várni. Addig is a szakma szereplőivel jártuk körbe, mit is érdemes tudni a koncertek és fesztiválok biztonságáról, a tömeg mozgatásáról és a veszélyhelyzeti forgatókönyvekről.
Fiatalság, tapasztalatlanság
Az a beszámolókból is egyértelműen kiderül, hogy Travis Scott közönsége javarészt nagyon fiatalokból áll, akiknek a koncerttapasztalatain nem segített, hogy az elmúlt 18-20 hónapban, ha akartak volna, akkor sem tudtak volna koncertre menni, ekkora tömegrendezvényre meg főleg nem, és a helyszínen sem kaptak segítséget, mit csináljanak vészhelyzet esetén, hogyan tudnak segítséget kérni.
Akármilyen furcsán is hangzik, a koncertet is tanulnia kell az embereknek. Először a sulidiszkóban 20-30-60 fő, majd klubokban pár száz fő, majd fokozatosan egyre nagyobb bulik jönnek, közben a fiatalok megtanulják, milyen helyzeteket hogyan lehet kezelni, és mi az a tömeg, amiben már nem komfortos az élmény, hogyan és mikor kell elindulni kifelé a tömegből, vagy mit kell tenni, ha valaki rosszul van, esetleg földre kerül.
Az egész közegtől és zenei preferenciától is függ, aki gyakran jár hardcore-, punk- vagy metálkoncertre, az pontosan tudja, hogy a wall of death vagy a circle pit miről szól, ha valaki a földre kerül, hárman húzzák fel, míg a többiek tartják a tömeget, ha pedig valami baj van egy fesztiválon, akkor tudják, hogy a leggyorsabban akkor jut az illető segítséghez, ha felveszik, és a tömeg kiadja előre a biztonságiaknak az úgynevezett taposóba.
Aki viszont életében először egy több ezer fős koncertre látogat el nagyon fiatalon, az nem tudja, hogy különböző helyzetekben mit és hogyan kell csinálni, vagy egyáltalán mi történhet.
Hasonló okok miatt volt néhány éve a Sziget Fesztiválon is ennél jóval enyhébb, de mégis tömegjelenet Ed Sheeran koncertje után, de ugyanez volt a helyzet Shawn Mendes koncertjén is. Ami egy tapasztalt koncertjárónak egy átlagos vagy egy átlagosnál kicsit durvább torlódás, az másnak félelemkeltő lehet. Ugyanúgy, tapasztalt koncertlátogatóként sokan tudják, mik a saját határaik, mikor lesz akkora a tömeg, hogy az számukra diszkomfortérzetet vált ki, és már hamarabb tudnak lépni. Tapasztalat nélkül azonban gyakran már későn veszik észre az emberek, hogy mikor jön el az a pont, amikor ki kell menni a tömegből.
Közbelép a pszichológia, kialakul a tömegpánik
Fesztiválokon a tömeget irányítani kell, és ezalatt nemcsak azt értjük, hogy ki kell táblázni, merre vannak menekülőútvonalak, vagy hogy felhívják a figyelmet, hogy a nézőtér másik oldalán még több a hely, hanem ennél jóval összetettebb feladatokról van szó. Első körben sokaknak ismerős lehet a kordonsor vagy szakmai nevén wavebreaker, ami nagyobb fesztiválokon tulajdonképpen több szektorra bontja a nézőteret. Ez azt a célt is szolgálja, hogy ne alakulhasson ki túl nagy zsúfoltság. Nagyobb fesztiválokon is megfigyelhető, hogy közvetlenül a színpad előtti nézőtérre csak bizonyos számú embert engednek be, Novarockon például lehet találkozni azzal a jelenséggel is, hogy clickerrel számolják, hányan mentek be, és ha az ember kimegy mondjuk mosdóba vagy sört venni, akkor már nem tud visszajutni.
Tömegpánik nem is magától a tömegtől alakul ki, hanem attól, hogy például az alacsonyabb emberek nem látják a kiutat. A nagy közönségben eleve könnyű elveszíteni az irányérzékelést. Ha az emberek félnek, kutatások szerint az első érzékelés, ami kiesik, az a hallás, a látás pedig beszűkül, kvázi csőlátás alakul ki. Travis Scott koncertjén mindenki közel akart kerülni az előadóhoz, ezért a színpad elé tömörültek és nyomták az embereket. Ilyen helyzetekben van egy sűrűségszám, ami felett az emberek annyira össze lesznek nyomva, hogy pláne az alacsonyabbak, de a magasabbak is tulajdonképpen felemelkednek, és csak együtt tudnak mozogni a tömeggel, és nem ér le a lábuk a földre. Gyakorlatilag sem a lábbal, sem a kézzel nem lehet erőt kifejteni, nincs arra lehetőség, hogy elmozduljanak. Ez azért lehet veszélyes, mert a pánik és az általános összenyomottság miatt nem jutnak levegőhöz, elájulnak, onnan pedig egy pillanat elég, hogy a földre kerüljenek. Ilyen tömegben pedig bármilyen kegyetlenül is hangzik, de fizikailag sem tud lenézni senki, hogy kiderüljön, hogy egyenetlen talajon lépked, vagy valakin.
1979-ben koncertet adott a The Who, a sajtó szerint a tömeg a színpadhoz akart közel kerülni, azért halt meg 11 ember. Egy ’87-es kutatás viszont a közönség beszámolói alapján arra jutott, hogy nem az történt, amit a sajtó is megírt, vagyis hogy a jobb helyekért taposták össze egymást az emberek, hanem pont az ellenkezője, az áldozatok inkább menekülni szerettek volna a helyzetből, de a tömeg alá kerültek, és hiába próbáltak mások segíteni, nem tudtak.
A szakmában jártas embereknél is sok a kérdés
A nagyobb tömegek biztonságos mozgatásában jártas forrásaink elemzése alapján jól látható a felvételeken, hogy a tömeghelyzet két „taposó” között alakult ki. Taposónak nevezi a szakma a kordonok és közönség közötti sávot. Itt állnak a biztonságiak, a színpad és a közönség között ide mennek fotózni a fotósok az első néhány szám alatt, itt szedik ki a biztonságiak a tömeg tetején bodysurfözőzőket, ahogyan azokat is, akikkel valami baleset történt, rosszul lettek, és a színpad melletti egészségügyi személyzet azonnal elkezdheti az elsősegély nyújtását. Vagyis a felvételek alapján megvolt az a wavebreak, amivel tagolni lehet a közönséget, azaz nem az történt, hogy megindult hátulról a tömeg, mint ami a ’80-as években vezetett tragédiákhoz.
Viszont a színpadhoz közeli tagolt részt a képek alapján nagyon picire hagyták, az egész zsákszerűvé alakult – ez is egy szakmai kifejezés arra, ha a közönség aránylag kis helyen tömörül. Nagyobb fesztiválokon szokták számolni, hogy ide hány ember férhet be, itthon is van erre példa, de hogy ez a szám mekkora, arra nincs univerzális állandó, viszont vannak szimulációk. Ha a „zsák” beszűkül, azaz túl sok az ember, akkor hiába próbál a tömeg nagyobb távolságot tartani, nem tud mozdulni, csak hátrafelé, onnan viszont mindig jön az emberek utánpótlása. Ezért nagyon fontos azzal foglalkozni, hogy mennyien lehetnek a területen, és hogyan lehet garantálni, hogy nincs nyomásveszély.
A beszámolók alapján az derült ki – ami egy gyakorlott fesztiválra járónak szintén nagyon furcsa, de legalábbis szokatlan –, hogy beküldték a mentőautót a tömegbe. Ahogyan arról fentebb írtunk, gyakorlott közönség a sérülteket a feje fölött kiadja a 10-15 méterre lévő taposóhoz a biztonságiaknak, logikusan végiggondolva is sokkal gyorsabban kaphat így valaki segítséget, mintha egy egyébként is zsúfolt területre próbál behajtani egy mentőautó. Megkérdezett szakértőink is egyöntetűen állítják, hogy ez egy nagyon fura momentuma volt az eseménynek, de ennek lehet oka az, hogy a közönség ennyire nem tudta, mit kell egy ilyen helyzetben csinálni. Azt is látni kell, hogy a biztonságiak sem látnak be ennyire mélyen a tömegbe, nem tudják kintről megítélni, hogy mi történik, pláne ha rosszul van valaki, és a közvetlen közelében állók sem veszik észre, csak lesüllyed a tömeg aljára.
Információink szerint a nagy európai fesztiváloknál, például a Szigetnél is nagy felbontású kamerákkal nézik a közönségmozgásokat, a közönség becsült mennyiségét, hogy lássák előre, hova kell jobban odafigyelni. De például abból is következtetnek arra, hogy valahol baj lehet, hogy folyamatosan nézik, hány embert ad ki a tömeg a taposóba. Ha ez a szám magas, akkor lehet olyan, aki nem tud kijutni. Vagy például folyamatos a vízosztás az első sorokban, amiket a közönség ad hátra, hogy az elől állóknak jusson.
Egy ilyen eseménynek kellett, hogy legyen biztonsági vezetője
Ennél jóval kisebb eseményeknél is létezik biztonsági vezető, aki az egész esemény biztonságáért felel. Sőt, úgy tudjuk, hogy manapság a nagyobb neveknél is van a zenekarral egy saját biztonsági ember, aki csak arra figyel – folyamatosan egyeztetve a helyi biztonsági vezetővel és a produkcióval–, hogy a közönség és a produkció is biztonságban legyen, hiszen ez a produkció érdeke is. Ha egy ilyen szakember azt látja, hogy a sokadik mentő megy be a közönségbe, vagy folyamatosan nagyon sok emberen kell segíteni, akkor neki tudnia kell, hogy baj van. Ilyenkor persze nehéz eldönteni, hogy mikor mi a jó döntés és megoldás, elég csak visszagondolni a 2019-es mexikói Knotfestre, ahol a közönség szétverte az Evanesence cuccát, miután áttörtek a kordonon, a Slipknot pedig lemondta a koncertjét. Felmerül tehát a kérdés, hogy a szervezők miért nem állították le jóval hamarabb a koncertet.
Aztán felmerül a produkció részéről is egy csomó kérdés, hiszen a tapasztalatok szerint a fellépő turnémenedzsere vagy produkciós menedzsere folyamatos kapcsolatban kell, hogy legyen a biztonsági vezetővel és a fesztivál szervezőivel. Ha ilyen típusú esemény következik be, és arról nem tudott sem a produkció, sem a turnémenedzser, sem a fesztivál biztonsági vezetője, akkor ott valami nagyon súlyos kommunikációs mulasztás történhetett. A koncertről feltöltött közösségi oldalakon terjedő bejegyzéseken az is jól látszik, hogy a közönség a koncertet túlharsogva próbál segítségért kiabálni, sőt a színpad széléről is kiabálnak, hogy állítsák le a koncertet.
Egy bulit le lehet állítani veszély esetén
Sőt, akár észrevétlenül is lehet egy kicsit nyugtatni a tömeget. A legtöbb nagy produkciónak vannak erre vészforgatókönyvei is. Itt sem úgy kellett volna elképzelni az egészet, hogy leáll a zene, felkapcsolják a lámpákat, és mindenki mehet haza, mert az még nagyobb veszélyt okozott volna. Ilyenkor bevett szokás, hogy az előadó előre megy, beszél, vagy lemegy a színpadról, leáll a zene, és tulajdonképpen frontemberként segít kezelni és megoldani a kialakult helyzetet, forgatókönyv híján gyakorlatilag józan paraszti ésszel kezeli az előadó, hogy mi az, amivel nem okoz még nagyobb pánikot, sőt tud segíteni.
Megfelelő vizsgálattal tanulni lehet a történtekből
Chris Kemp professzor, akinek szakterülete a zsúfolt helyek tanulmányozása, az esettel kapcsolatban arról beszélt az IQ magazinnak, hogy a vizsgálatok és a kialakult helyzet okainak megértése remélhetőleg sokat segít majd a jövőben, hogy elkerüljék a hasonló tragédiákat.
A jelentések néha kevesebbet tartalmaznak, mint amennyi valójában szükséges, mert általában a hibáztatásra összpontosítanak, nem pedig a megvalósítás és a fejlesztés támogatására
– mondta azzal kapcsolatban, hogy a távoli és közeli ok-okozat összefüggések vizsgálata az, ami valóban fontos az iparág szereplői számára. Egy ilyen eseményen rengeteg dolog történik és történhet, a szervezőknek pedig minél több információ szükséges ahhoz, hogy csökkenteni tudják a kockázatot. A mostani vizsgálat valószínűleg a rendezvény tervezésére, lebonyolítására, a művész és a tömeg viselkedésére fog összpontosítani, megvizsgálja majd a teljes idővonalat és a kommunikációt.
Az ilyen esetek meglehetősen ritkák, de több ezer olyan baleset van, ami kis híján tragédiával végződik
– tette hozzá Kemp, és már csak ezért is fontos látni, hogy mi történik egy ilyen helyzetben.
Ilyen tragédiával végződő eset volt, mikor – ahogy fentebb már említettük – tizenegy ember vesztette életét a The Who koncertjén az ohiói cincinnati Riverfront Coliseumban 1979-ben, míg 1988-ban az Egyesült Királyság Monsters of Rock fesztiválján a Guns N’ Roses fellépésén két ember halt meg, három ember pedig egy AC/DC-koncerten a The Salt Palace-ban, Salt Lake Cityben 1991-ben. Sokak emlékezetébe beleégett a dániai Roskilde fesztivál Pearl Jam-koncertje, ahol kilenc ember vesztette életét, míg 2010 júliusában 21 ember halt meg, és több mint 650 sérültet láttak el, miután a németországi Duisburgban a Love Parade egyetlen bejáratában, egy szűk alagútban alakult ki pánik és tömegverekedés, az emberek pedig se ki, se be nem haladtak. 2018-ban New Yorkban a Central Parkban Cardi B koncertje után alakult ki tömegpánik, miután a tömegben állók azt hitték, lövöldözés történt, pedig csak műanyag palackok recsegtek, közben pedig két ember veszekedett is. Itthon 2011 januárjában a Nyugati téri West Balkánba zsúfolódott be a hatóságok által engedélyezett nézőszámnál jóval több fiatal, a kialakult tolongásban és pánikhelyzetben pedig három lány megfulladt.
Hogy mire érdemes odafigyelni koncertlátogatóként, arról itt írtunk.
