Hirdetés
Hirdetés

Határtalan perspektívák – Spiritualized a Bartók Tavaszon

Április 7-én, vasárnap, alapítása után 34 évvel végre Magyarországon is fellép a neopszichedelikus rockzene angol legendája, a Spiritualized. Az előbbi stílusmeghatározással persze alaposan leegyszerűsítettük a képet, hiszen a multihangszeres dalszerző-énekes, Jason Pierce által vezetett zenekar nem írható le hagyományos műfaji kategóriák mentén, eddigi kilenc albumuk kiválóan illusztrálja, hogy a saját maguk számára létrehozott univerzumban minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Lemezeiken akár egy dalon belül keveredhet a pszichedelikus space rock, az art pop, a blues, feltűnhetnek benne gospelkórusok, ambient, shoegaze vagy akár szimfonikus, free jazz és indusztriális elemek.

Hirdetés

És bár maga a zenekarvezető szerényen fejlődésük egyik állomásaként emlékszik vissza rá, érdemes megemlíteni, hogy legismertebb lemezük, az 1997-es Ladies and Gentlemen We Are Floating in Space a szakma és a közönség véleménye szerint is ott van a kilencvenes évek legjobb albumai között: megjelenése évében olyan, szintén klasszikusnak számító anyagokat előzött meg az év végi brit lemezlistákon, mint az OK Computer (Radiohead), vagy az Urban Hymns (The Verve). A Spiritualized olyan, ma már saját jogon is A-listás produkciókra volt hatással, mint a Tame Impala, az MGMT, vagy a King Gizzard & The Lizard Wizard, tavalyelőtti, Everything Was Beautiful című albumuk pedig arról árulkodik, hogy kreativitásuk továbbra sincs kiapadóban.

Pierce egy korábbi interjúban a következőket mondta az alkotással kapcsolatos hozzáállásáról:

„Egész életemben arra törekedtem, hogy lehetőleg ne szaladjak a menő, divatos dolgok, meg olyasmik után, amiknek úgymond értelmük van. Ez néha szándékosan történt, de leginkább az az oka, hogy nem érdekelnek olyasmik, amik jelenleg eladhatók vagy épp felkeltik az emberek figyelmét. Néha próbálsz nem versenyezni, így nem is igazán vagy benne a versenyben.”

Sok mindent megmagyaráz ez a hozzáállás, ami talán a közös nevezője a Spiritualized immár majdnem három és fél évtizedes pályafutásának, és az eddig megjelent kilenc stúdióalbumnak. Persze ez a történet sem előzmények nélkül indult, hiszen Pierce – a szintén multihangszeres dalszerző és frontember Peter Kember, művésznevén Sonic Boom társaságában – alapítótagja volt annak a Spaceman 3 nevű, ma már több mint kultikus zenekarnak, akiket többen a komplett shoegaze műfaj szülőatyjainak is tartanak. A csapat 1982-ben alakult a Nyugat-Közép-Angliai Rugby-ben – ami egyébként a hasonló nevű sport szülővárosa is -, Kember és Pierce mindketten 17 évesek voltak ekkortájt. Számos kislemez, EP és élő felvétel mellett 1991-ig összesen négy stúdióalbumot jelentettek meg pályafutásuk során; neopszichedelikus, többek között a The Stooges, a The Velvet Underground, illetve az Alan Vega és Martin Rev alkotta duó, a Suicide által inspirált, erősen torzított gitárriffekre, billentyűs hangszerekre, repetitív, az akkord- vagy tempóváltások helyett atmoszférateremtésre koncentráló dalaiknak köszönhetően a nyolcvanas évek végére a formálódó indie színtér egyik legnagyobb hatású zenekarává váltak. Lemezeiken már hallhatók azok az elemek, amelyek aztán az utódzenekar munkásságában, ha lehet, még vadabb és szabadabb konstellációban állnak össze dalokká.

Az utódzenekar persze ebben az esetben semmi esetre sem degradáló kifejezés, sokkal inkább arra utal, hogy a Spiritualized gyakorlatilag ott vette fel a fonalat, ahol az előző formáció letette. A Spaceman 3 utolsó lemezének idejére Kember és Pierce kapcsolata ugyanis olyan mértékben megromlott, hogy már nem is beszéltek egymással, így negyedik lemezük, a Recurring – melynek első felén, vagy ha úgy tetszik, A-oldalán Kember dalai, a másodikon Pierce szerzeményei hallhatók, érzékletesen szemléltetve a csapaton belül uralkodó megosztottságot – 1991-ben jelent meg posztumusz kiadványként. Ezidőtájt Pierce már a Spaceman 3 korábbi zenészeivel, Will Carruthers basszusgitárossal, Jonny Mattock dobossal, Mark Refoy gitárossal, valamint régi barátjával, Steve Evans billentyűssel koncertezett Spiritualized néven. A nevet egyébként egy üveg Pernod ánizslikőr cimkéjéről kölcsönözték, bár a teljes történethez hozzátartozik, hogy bizonyos szerződéses kötelezettségek miatt a zenekar debütáló felvételének – ami a The Troggs „Anyway That You Want Me” című dalának feldolgozása volt – első promóciós példányain még a Spaceman 3 logoja volt látható a borítón.

A Spirtiualized tehát egy olyan indie – space rock, art rock, noise pop, ahogy tetszik – legenda, melyben ott él egy másik indie legenda öröksége is, ugyanakkor az 1992 óta megjelent kilenc album új perspektívákat nyitott minden alkalommal. És bár az első két évtizedben nem ritka tagcserék után 2012 óta, tehát több mint tíz éve stabil zenészgárda alkotja zenekar állandó felállását – John Coxon és Doggen Foster gitárosok, Thomas Wayne basszusgitáros, Kevin Bales dobos és Tom Edwards billentyűs személyében, de az aktuális lemezeken, legtöbbször fúvós és vonós hangszeren seregnyi más zenész is közreműködik – a központi figura természetesen Jason Pierce, aki nemcsak a dalok zenéjét és szövegét írja, illetve énekli azokat, de minden aktuális lemezen hangszerek tucatjait szólaltatja meg a gitároktól és basszusgitároktól a billentyűs hangszereken át a metallofonig, ráadásul legtöbbször a produceri feladatokat is magára vállalja.

Igazi zenefanatikus, akinek saját bevallása szerint több mint tízezer lemeze van otthonában, és gyakorlatilag minden és bármi inspirálja a Johann Sebastian Bachtól a tradicionális bluesig, a klasszikus gospeltől Jerry Lee Lewisig, Kurt Vonneguttól a saját halálközeli élményekig, mert bizony ilyenre is akadt több példa az évek során: a 2008-ban megjelent Songs in A&E címe sem a rajta hallható dalok hangnemére utal, hanem a Royal London Hospital baleseti és sürgősségi osztályára – Accident and Emergency ward -, ahol egy komoly tüdőbetegség következtében hosszú időt töltött 2005-ben, hogy aztán az említett albumot az ott dolgozóknak ajánlja.

Maximalista hozzáállására jellemző, hogy a 2012-ben megjelent Sweet Heart Sweet Light album felvételei összesen két éven át tartottak, majd ő maga még egy teljes évet töltött a keveréssel. A 2018-as And Nothing Hurt megjelenésének idején több interjúban is célzott arra, hogy talán az lesz az utolsó anyag, de szerencsére nem így lett: 2022 áprilisában megjelent a legutóbbi album, az Everything Was Beautiful, melynek címét elődjével összeolvasva egy idézetet kapunk Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című könyvéből, ugyanakkor rövid szöveges introjával, borítójával bizonyos szempontból egyértelmű kikacsintás és visszautalás is az 1997-es alapműre. Az albumot összesen 11 különböző stúdióban vették fel, több mint 30 zenész közreműködik rajta, köztük Pierce lánya, Poppy. Az inspirációforrások ezúttal is pont olyan szerteágazók voltak, mint bármikor korábban: az énekest ugyanúgy megihlették a karantén időszaka alatt elcsendesült London utcái, „ahol még a mindig éneklő szirénák is elhallgattak”, vagy azok az élményei, melyek szépséget csempésztek az elszigeteltségbe, mint zenei értelemben voltaképpen bármi, ami hallható és hallgatható.

Pierce így beszélt az alkotási folyamatról:

„A nyakadba akasztod a gitárt, megpengetsz egy akkordot, és ha a megfelelő gitáron a megfelelő hangzással teszed ezt, az valódi izgalmat jelent. Ez a lemez úgy szól, mint egy Spiritualized-lemez, és nem úgy,  mint bármi más, mindemellett igazán görcsmentesnek is tűnik. Az „I’m Coming Home Again” olyan, mintha kiráztuk volna a kisujjunkból. Élőben aztán hatan próbáljuk előadni mindazt, amit 30-40 ember játszik a lemezen, de mégis jó érzés mindez. Ezeknek a daloknak a gyökere egy vagy két akkord – kicsit olyanok, mint John Lee Hooker dolgai, amikor valaki rátalál egy akkordra, és egyszerűen működik a dolog.”

Így megy ez. Ha kalapács van a kezedben, mindent szögnek nézel; ha alkotóként mindent és bármit inspirációként fogsz fel, előbb-utóbb olyan saját világnak leszel a megalkotója, amiben minden mindennel összefügg, ahol minden és bármi lehet utalás, ok, következmény. Nem sikerül mindenkinek, de amikor igen, ott különleges, váratlan és szép dolgok történhetnek, akár a Spiritualized dalaiban. Április 7-én, vasárnap este az idei Bartók Tavasz sorozatának egyik kiemelt koncertjén élőben is tanúi lehetünk majd mindennek az Akvárium Klub Nagyhalljában.

Jegyek és további információk a Müpa és a Bartók Tavasz weboldalain, közösségi felületein!  

Források: Wikipedia.org, TheQuietus.com, Far Out Magazine

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,147KedvelőTetszik
3,119KövetőKövetés
5,740FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók