Hirdetés

Hangrobbanás helyett diszkrét puki

Kiss – Sonic Boom
(Roadrunner)

A Kiss megkerülhetetlen zenekara a rockzenének, amit ma a színpadon látványvilágban a zenekarok kipróbálnak, azt ők már a hetvenes vagy a nyolcvanas években megcsinálták, nincs az a színpadi manír vagy klisé, amit ők el nem lőttek volna. Éppen ezért tartják kiváló koncertzenekarnak a New York-i négyest, tessék elmenni megnézni élőben a produkciót, mert a lemezek nem adják vissza a hangulatot, zeneileg meg pontosan ott tartanak 2009-ben is, ahol a Love Gun idején, csak azt ugye 1977-ben adták ki.

A Sonic Boom tízéves szünet után az első Kiss-stúdióalbum, a legutóbbi Psycho Circus folytatásának elég nagy aljasság lenne nevezni, mert a 1998-as anyag az abszolút mélypont a zenekar történetében (nekem a rajongók által egyöntetű behányással fogadott The Elder az egyik kedvenc Kiss-albumom), inkább mondjuk azt rá, hogy ez egy utolsó nagy hurrá, amiben az idén 36 éves zenekar még egyszer meg akarta mutatni, hogy tudnak ők tökös rockzenét játszani. Kár, hogy nem a fiatalabb tagokra, a 49 éves  Tommy Thayer gitárosra és az 51-et taposó Eric Singer dobosra hallgattak a számok összerakásánál, hanem a hatvanéves Gene Simmonsra és az 57 éves Paul Stanleyre.

A lemez ugyanis pont olyan, mint amilyennek a hatvanat taposó rockerek elképzelik a rockzenét, nagyívű vokálok, áááááá-zós refrének és basszuskiállások következnek egymás után katonás rendben, Eric Singerre rá-rászólhattak néhány nótában (Russian Roulette), hogy fogja vissza magát, ez nem az a zenekar, ahol szét kel verni a nótákat, a nyolc felső tam csak azért van a cájgon, mert jól néz ki, nem kell azokat ütni is. Ismerős toposzok sorjáznak egymás után, minden számnak megvan a megfelelője az életműben, a szövegek pedig nagyrészt megmaradtak a “gyere, vedd le a bugyid, mutatok egy kukit” szintjén, nem mondom, hogy ez nem kell, csak nem 11 nótán keresztül.

Nem akarok persze igazságtalan lenni, vannak jó pillanatok is a lemezen, ott van menten a Kisstől tulajdonképpen teljes életművet nyúlt Poisontól visszalopott Never Enough, amiből kiderül, milyen lett volna a Nothin’ But a Good Time, ha Stanley énekli Bret Michaels helyett (fasza). Jó kis koncertnóta az All for Glory is, amit a lemezen Eric Singer énekel (biztos az elvett lepörgetésekért cserébe), ennek olyan fogós refrénje van, amit nem nagyon lehet elfelejteni egyszeri hallgatás után sem. A nyitó Modern Day Delilah egy tipikus Simmons-darabnak tűnhet (a Revenge-n elég sok ilyesmi nóta volt), de Stanley énekli, szinte látom magam előtt, ahogy koncerten a kiállás alatt veri a szőrös mellkasát.

A Stand című rockhimnuszban mindkét énekes azt csinálja, amit legjobban tud, sajnos a refrén annyira popmetálos lett, hogy nem csodálkoznék azon, ha a következő Hooligans-anyagon rámköszönne valamilyen formában. Gitárszóló ebben a számban is csak jelzésértékkel van, hiába no, Ace Frehley sem volt az a kifejezett gitárvirtuóz, hiába lőtt ki rakétákat a Les Paulból, így a helyére érkező Tommy Thayernek is minden bizonnyal azt az utasítást adták ki a főnökök, hogy hallgasson bele az I Was Made for Lovin’ You című diszkóslágerbe, és olyan szólónál bonyolultabbat esze ágában ne legyen írni.

A Hot and Cold eleje pont olyan, mint a Destroyer vagy a Love Gun bármelyik nótájáé, a Danger Us meg éppen lehetne Domino part2 is, némi Hotter Than Hell-beütéssel. Nem baj az, ha az ember saját magtól lop kényszeresen, csak tízéves várakozás után, lehet illet volna kicsivel jobban megerőltetni magukat a zenész uraknak. Jó példa erre Paul Stanley legutóbbi szólólemeze, a 2006-ban megjelent Live to Win, ami olyan fasza kis AOR-lemez lett, hogy ihaj, szóval nótákat írni tudnak még a nagy öregek, csak lehet, hogy a legjobb darabokat a szólólemezeikre tartogatják. A többi nótára (I’m an Animal, When Lightnin’ Strikes, vagy a Say Yeah, ami szintén benne lesz a koncertprogramban, olyan faszán lehet énekeltetni a népet alatta) is igazak a fentiek, átlagos rockszámok, amiket már mind hallottunk valahol egyben vagy darabokban.

A Sonic Boom az USA-ban triplalemezes formában jelent meg 12 dollárért, (igaz csak a Wal-Mart üzleteiben lehetett kapni) amiért az új anyag mellé megkapta a jónép a zenekar legnagyobb slágereinek korábban újra feljátszott verzióját (Japánban jelent meg egy válogatáslemezen ez a csokor) illetve egy 2009-es argentín bulin felvett hat nótát tartalmazó DVD-t. A borító az 1976-os Rock and Roll Overre emlékeztet kissé, a hangzással különösebb baj nincs, bár nekem lehetne kicsivel dinamikusabb is a basszus, és visszavennék az énekből a dob javára egy osztásnyit, de ez tényleg ízlés dolga.

Összességében a Sonic Boom egy erős közepes, olyan Lick it Up-színtű, de messze van a nagy klasszikusoktól.

Kommentek

Közeledik a mozizás vége? – Az HBO terve nagyon betehet a filmszínházaknak

Olyan sikerfilmek kerülnek majd egyszerre a moziba és az HBO Max-ra, mint a Mátrix 4 vagy a Dűne, az HBO GO pedig megszűnik.

Teljes bizonytalanságban tart, majd letaglóz – Ilyen volt a Tudhattad volna sorozat

Az HBO minisorozata tele van fordulatokkal, és végre egy olyan krimi, amiben a a legvégéig lehet találgatni, hogy ki tette. De nem biztos, hogy ez az előnyére válik.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
708FeliratkozóFeliratkozás

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Veretes hard rock – P. Box-koncertalbum jön ki LP-n, itt egy dal róla

Most először jelenik meg koncertalbum a korai korszakból.

Tomboló gyerekek az YZZO új klipjében

Mindössze egyetlen dal jelent meg korábban az Yzzo-tól, de most itt a második, klippel együtt.

What’s Mine Is Mine – Premieren a The Anahit új dala

Dal a test és a lélek szabadságáról.

Az idő drog – Premieren a colorStar új videója

A colorStar tavaly megjelent új lemeze, a Time is The Drug címadó dala kapott ezúttal látványos szöveges videót.

Érzelmek és küzdelmek – Premieren Debby May bemutatkozó dala

Debby May bemutatkozó dala, a Tell me Vroom Vroom, egy többéves alkotófolyamat első gyümölcse.
Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló

Ultralimitált közös kislemezt adott ki Thom Yorke, Burial és Four Tet

Nem ez az első eset, hogy a három zenész ilyet csinál.

Érdemes 5G telefont kérni karácsonyra?

Egyre több gyártó áll elő 5G képes készülékkel. Megéri váltani?

A OnePlus szerint igenis van értelme a telefonos koncertfelvételeknek

A virtuális interaktív koncertjüket ötven telefonnal veszik fel és adják élőben.

A Mordái és a Decolonize Your Mind Society képviseli Magyarországot a 2021-es Eurosonic-on

A Mordái és a Decolonize Your Mind Society képviseli Magyarországot a 2021-es Eurosonic Fesztiválon január 13-16 között, Európa legfontosabb showcase fesztiválján és zeneipari konferenciáján....