Ha lenne valami mértékegysége a hiphopnak, akkor annak Grandmaster Flash lenne a neve (lásd Volt, Watt). Mondjuk mérhetnénk, mennyire jó a buli, és az lenne 100 GmF. Az A38-as tegnap 92 GmF volt, és csak azért vontunk le fontos pontokat, mert igazságtalanok vagyunk. Persze sokszor bajban lennénk, mert GmF-ben nem tudnánk mérni Lil Waynet, de azért kibírnánk valahogy.
Péntek este az A38-on tökéletes partit csinált az Ember, Aki Először Szkreccselt és Keverte A Lemezeket: Grandmaster Flash. Ez mondjuk akkora szó hiphopban, mint az AC/DC rockban. Csak itt nem volt telt ház. 2007-ben a Rock and Roll Hall of Fame-be került a hetvenes évek végén alapított Grandmaster Flash and The Furious Five, amitől a rapzene olyan, amilyennek lennie kell: sokszínű multikulturális őrület, kemény és érzelmes, bátor és szexista, örök ígéret és kitörési lehetőség.
A legendának sikerült megoldania, hogy a kétórás műsorában végigvegye a raptörténelem minden klasszikusát, ami azért fura, mert ezek a klasszikusok valamilyen módonmind magukon viselik a mester keze nyomát, ezek a számok miatta lettek olyanok, amilyenek. Sok legendás alak van a rapbizniszben, de azok általában halottak vagy csak médiatalálmányok, és egyikük sem fog soha annyit tenni a rapért, mint GMF, aki kitalálta, hogy lemezeket kezd egymás mellé pakolni, és hangszert csinál a lemezjátszóból.
Ha ezt a slágermúzeumot valamelyik névtelen DJ rendezi, akkor az talán ciki lett volna, mint sulidiszkóban az EDDA, de itt maga volt az önmagáért való rap. Elindult egy Nirvana-számból, hogy az Offspringen keresztül megérkezzen a Walk this way érintésével újra mondjuk egy Snoop-alaphoz, vagy valami szétjátszott Snap-slágerhez.
A koncertet DJ Demóval nyomta együtt, aki bemelegítette a lemezjátszót és a közönséget a mesternek, majd amikor GMF közönségszórakoztatott, akkor nyomta a remek zenéket sorra.
Néhány hete jelent meg Grandmaster legújabb albuma The Bridge – Concept of a culture címmel, még sem játszott egy hangot sem róla. Pedig igazán erős album lett Snoop Dogg, KRS-One, Big Daddy Kane vagy Busta Rhymes közreműködésével, és visszavezet minket oda, amikor a hiphop nem ciki picsogás volt mindenféle béna ütemekre. A hiphop lényege, hogy valóban hidat hoz létre kultúrák, nyelvek és társadalmi csoportok között, és kimondhatóvá tesz kérdéseket, amire mondjuk a rock nem képes.
Visszatérve kérdésünkhöz, ha Grandmaster Flash mértékegység lenne, akkor mérhetetlenné válna egy sor különben remek produkció. Az öreg odabaszott, ki kell mondani.
