Napokon belül kezdődik a hetedik BUSH – Budapest Showcase Hub. A showcase fesztiválon, ahogy erről már írtunk korábban, számos izgalmas feltörekvő produkciót láthat a közönség, emellett tartalmas szakmai programok, előadások, beszélgetések várják az érdeklődőket. De egyáltalán mi az, hogy showcase? Miért van szükség ilyen rendezvényekre, vagy arra, hogy a Kelet-Közép-Európa zenei piacai, előadói többet és jobban kommunikáljanak egymással? Miért fontos a tudatos építkezés még egy kifejezetten rétegzenét játszó előadó számára is? Most következő interjúnkban ilyen és ehhez hasonló témákról kérdeztük a BUSH egyik főszervezőjét, Pécsi-Szabó Dénest, aki az UP Music Management Budapest vezetőjeként a hétköznapokban többek között olyan produkciók útját egyengeti, mint a Mörk, a Jazzbois, Ohnody, Antonia Vai, Hét Hat Club vagy O’Sullivan.
A mostani BUSH már a hetedik a sorban. Annak idején hogyan jött a gondolat, hogy itthon is szükség lenne egy ilyen típusú rendezvényre?
Ezt talán már elmondtuk egy-két helyen, de konkréten a második Ljubljana Ment fesztiválról hazafelé, az autóban találtuk ki Horváth Renátóval és Somló Danival, hogy valami ilyesmi kellene itthon is. Hiszen ha a 200 ezres Ljubljanában össze lehet hozni egy ilyen menő showcase fesztivált – vagy említhetnénk olyan rendezvényeket, mint a Tallin Music Week, az Enea Spring Break, vagy a Nouvelle Prague -, akkor Budapesten miért nincs hasonló? Ugyanakkor annak nem lett volna értelme, ha megcsináljuk nagyjából ugyanazt máshol, ezért elkezdtük továbbgondolni, és egy hosszabb ötletelés után alakult ki az a koncepció, hogy mivel túl kicsi az összes piac Kelet-Közép-Európában – legyen egy olyan fesztivál, ami az egész régióra egységesen tekint.
Ez mit jelent a gyakorlatban?
Ha megnézzük a BUSH 14 célországát a Balkántól a Baltikumig, benne minden terület zenei felhozatalával és a közönségével, akkor az már egy nagyon komoly piac. Az egyik alapvető célkitűzés az volt, hogy hozzuk össze kicsit jobban ezt a közép-kelet-európai régiót. 2015 környékén és körülbelül azóta is, egyszerűen minden zenekar, aki ebből a régióból, Magyarországról, Romániából, Szerbiából vagy Horvátországból külföldön akart koncertezni, az szinte mindig Németországba, Angliába, Amerikába, Ázsiába, meg úgy a világon mindenhova akart menni. Az meg nem szokás , hogy valamelyik szomszéd országba menjenek, ami lehet, hogy csak két órányi utazásra van, és akár még a saját ágyadban alhatsz utána, úgy, hogy egyébként egy másik ország fővárosában koncerteztél. Vajon miért van ez így? Ilyen kérdések mentén jutottunk el ahhoz a célkitűzéshez, hogy nyissuk ki ezeknek az országoknak a zenei piacát egymás felé, legyen sokkal több kommunikáció! A másik cél pedig az, hogy Közép-Európát megmutassuk a nagyobb, vagy már jobban kiépült zenei piacokon, például Nyugat-Európában. Ebben a tekintetben is sokkal vonzóbbak tudunk lenni együtt, ha ez egy egységes piac.
Szerinted miért alakult ki ez nyugati orientáció, és hogy ezek a kevésbé frekventált, de amúgy valóban létező piacok nem annyira vevők a szomszédos országok előadóira?
Egyrészt történelmileg nem volt jellemző, hogy igazán tudjunk egymás úgymond menő dolgairól. Pedig ha belegondolsz, és megnézed akár a metal, akár az elektronikus, vagy mondjuk a jazz színteret, akkor azért minden műfajban van mire büszkének lennünk itthon is, még mindig, pedig egyre nehezebb kitűnni. És ez igaz az összes többi országra ebben a tágabban értelmezett régióban. Viszont nem tudunk egymásról, nem ismerjük egymást, és ennek csak egyik tényezője az, hogy felmerülhetnek nyelvi akadályok. A másik, hogy nem nagyon van pénz ebben a régióban, márpedig pénz nélkül nehéz turnézni. Ezek a dolgok viszont változnak. Ma például már sehol nem divat Magyarországon kívül, hogy egy zenekar elutazik egy messzi klubba, és nem kapnak enni, itthon pedig még mindig sokszor előfordul ez. Az is teljesen bevett szokás, hogy ugyanazon klubban a külföldi zenekarok már itthon is kapnak, hiszen máshol is hozzászoktak ehhez, de az ugyanannyi jegyet eladó hazai formációnak fénnyel kell táplálkoznia. Ilyen szempontból Magyarország még mindig keletre van a földrajzi értelemben keletebbre eső szomszédaitól is. Viszont azt hiszem, hogy ma már csak egy rossz berögződés az, hogy zenekarok kizárólag Nyugat-Európában gondolkodnak, és nem néznek körül a saját régiójukban. Érdemes ezt megtenni, mert ezek most már létező lehetőségek, és egyre több zenekar jön rá arra, hogy ugyanolyan jó koncertet lehet adni Prágában vagy Ljubljanában, mint bárhol máshol a kontinensen.
A BUSH pedig pont arról szól, hogy kapcsolatba léphetsz például a szakmájukat magas szinten művelő cseh, lengyel, szlovén, szerb és román promoterekkel is. És lehet, hogy elkezdenek dolgozni a te zenekaroddal is. Szóval az összes magyar zenész és menedzser számára adott a lehetőség, hogy ott legyen akár az összes programon a három nap során, hogy az előadások folyamán beszélhessen ezekkel az arcokkal, hogy este igyanak egy sört, és együtt nézzenek meg bizonyos koncerteket. Nem túlzok, de itt konkrétan gyöngyöket szórunk azok elé, akik szeretnének tanulni, tapasztalatokat szerezni, kapcsolatokat építeni, csak szemezgetni kell! Itt nincs házi feladat, nincs lecke, csak rengeteg lehetőség – emberekkel megismerkedni, meghallgatni a tapasztalataikat jó dolog, és még a karrierépítés szempontjából is hasznos.
A showcase kifejezéshez bizonyos körökben máig társul egyfajta pejoratív jelentés, azzal a képpel a fejekben, hogy a zenekar valami puccos helyen játszik egy maroknyi unatkozó, öltönyös zeneipari szakembernek. Érdemes lenne tisztába tenni, mit is jelent ez pontosan!
Mondok egy példát! Ha valaki nagyon-nagyon laikusként megpróbál rockzenét játszani, minimális tudással a stílusról, meg arról, hogyan kell annak kinéznie és megszólalnia a színpadon, akkor rossz élménye lesz, aminek birtokában simán mondhatja azt, hogy rockzenét játszani szar dolog. Talán nem ez a legjobb hasonlat, de én a showcase-hez kapcsolódó prekoncepciókat is írnám le. Egy magyar, vagy általában egy közép-kelet-európai zenekar nem mindig tudja pontosan, mi az a showcase, mit kell ott csinálni, de néha megpróbálja, elmegy, és csalódás éri, utána meg elmondja, hogy milyen hülyeség az egész. Pedig csak tudni kell, hogy mit miért csinálsz.
Azért kell showcase koncerten játszani, és akár belefutni egy kudarcba, hogy megtanuld, mit kell csinálni egy ilyen helyzetben, hogy a következő alkalommal már jól csináld. Azért kell ilyen helyeken megjelenni, hogy kapcsolatokat építs. Ahogy a jó bornak sem árt a cégér, egy jó zenekarnak is kell a promóció. Az nem úgy van, hogy én vagyok a világon a legjobb zenész, vagy az én zenekarom a legjobb, mert lehet, hogy így van, csak ez a legtöbb esetben nem elég. Tudd, hogy mit akarsz, tudd, hol és hogyan akarod, és kezdd el az ennek megfelelő irányba vezetni a zenekarod vagy a produkciód életét: megfelelő promóciós tevékenységgel, célzott kapcsolatfelvétellel, célzott e-mailekkel.
És egy ilyen e-mail nem arról szól, hogy „Helló, nagyon-nagyon menő zenei menedzser vagy booking agent! Én vagyok XY, és a zenekarommal szeretnék menni Nyugat-Európába, tudsz-e segíteni?” Egy valódi kapcsolatfelvétel konkrét elképzeléseket tartalmaz: ezek vagyunk mi, ez lesz a következő kiadványunk, ami ekkor és ekkor jön ki, ezen a kiadón keresztül, vagy ha nem megy, akkor kiadjuk magunk, és mi végezzük el a promóciós tevékenységet is. Januárban szeretnénk vele turnézni, méghozzá ebben és ebben a városban, országban, azért, amiért. Ha egy ilyen, konkrét elképzeléseket tartalmazó e-mailt kap egy booker, akkor talán azt mondja, hogy jó, nézzük meg ezt a zenekart!
Tehát érdemes a „valaki-majd-felfedez-minket” típusú népmese helyett tudatosan építkezni, és úgy tekinteni egy zenekarra, vagy egy turnéra, mint egy vállalkozásra, célokkal, tervekkel, koncepcióval, mert ehhez sokkal könnyebb kapcsolódnia egy leendő kiadónak vagy koncertszervezőnek?
Igen. Arról van szó, hogy olyan dolgot kell mondanunk a potenciális partnernek, amire tud majd válaszolni. Ha van elképzelés, akkor van igazodási és kapcsolódási alap. Nem várhatsz arra, hogy más fog megmenteni, felfedezni, neked kell segítened saját magadon! Ügyesen kell keverni a kártyákat, tudni kell jól használni a kapcsolatokat, és természetesen olyan ajánlatokat kell tenni, ami minden fél számára előnyös. Magyar zenekarként ez a legnehezebb, mert egy nyugat-európai produkcióhoz képest nyilvánvalóan hátrányból indulunk, tehát még többet kell teljesítenünk ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk külföldön. És persze érdemes a hazai piacra is fókuszálnia mindenkinek, mert mindenki a saját piacán erősödhet meg legkönnyebben, itt tud esetleg egy kicsit több pénzt keresni ahhoz, hogy aztán azt bele tudja majd fektetni a külföldi karrierépítésbe.
Nagyon sok helyről hallottam már, hogy igazából mindig nagyon gyanús, ha egy zenekar a saját piacán nem sikeres, és ezt azzal magyarázza, hogy „hát a mi piacunk szar, de én egyből mennék Németországba meg Amerikába”. És igen, ilyen is van, de megint nem ez a jellemző. Egy produkciónak, akármilyen rétegzenei, underground szcénában is mozog, nagyon fontos a saját piaca. És ha ott jól működik, akkor jöhet következő lépcsőfok, mondjuk egy szomszédos ország.
Beszéljünk egy kicsit az idei rendezvényről! Milyen programok várhatók a három nap alatt, és kinek ajánlanád a részvételt?
A Budapest Showcase Hub két hangsúlyos eleme egyrészt egy konferenciasorozat, idén húsz előadással és beszélgetéssel, másrészt maga a showcase fesztivál, az esti koncertekkel. A konferenciát bátran ajánlom azoknak is, akik nem feltétlenül szakmabeliek, de szeretik a zenét, és érdekli őket mindaz, ami a háttérben történik. Ez nem egy ilyen élére vasalt, hivatalos, csak beavatottaknak szóló dolog, nem olyan, mint egy ipari szakkiállítás. Nagyon laza és barátságos a légkör, a zeneiparban dolgozó hús-vér emberek gyakran nagyon szórakoztató, színes és érdekes egyéniségek. Nagyon érdekes beszélgetéseket lehet elkapni a konferenciateremben, de azon kívül is, akár a büfében, vagy este a koncerteken. És mivel egy showcase fesztivál a kapcsolatépítésről is szól, bátran oda lehet sétálni bárkihez, hogy beszélgetést kezdeményezzünk.
Maguk az előadások sem ebben a poroszos, kelet-európai szellemben zajlanak, nem az van, hogy a közönség a diák, aki csöndben ül és hallgat, az előadó meg a tanár, aki tanít, mert ő tudja, hogy mi a frankó. Érdekes látni egyébként hasonló nemzetközi rendezvényeken, hogy a kelet-európaiak mindig passzívabbak: mi vagyunk azok, akik a hátsó sorokba szeretnek ülni. Nyugat-Európában a legelső sorban ül mindenki, hogy része lehessen annak, ami történik. Ha eldöntöd, hogy te erre kíváncsi és nyitott vagy, és eljössz, megnézed, milyen egy ilyen típusú konferencia, fantasztikus dolgok történhetnek! Nincs vizsgáztatás, nincsenek kérdések, amikre válaszokat kell adni, nincsen olyan, hogy rossz válasz, meg jó válasz. Ahogy mondtam, itt az ember kapcsolatokat építhet, és egy csomó mindent megtudhat mások tapasztalatai, történetei által.
Nevesítenél pár vendéget és előadót?
Pénteken lesz egy beszélgetés Simon Goffe-val, amit nagyon-nagyon ajánlok mindenkinek. Simon Goffe neve talán nem cseng senkinek sem annyira ismerősen, hiszen ő egy háttérember, ugyanakkor egy nagyon izgalmas háttérember. A kilencvenes években és a kétezres évek elején elképesztően nyüzsgött a londoni elektronikus zenei színtéren, többek között ő volt Ronnie Size menedzsere tíz éven át. Majd – ahogy ez arrafelé egyáltalán nem szokatlan -, átevezett a világzene és leginkább a jazz területére, aztán megalapította Gilles Petersonnal a WorldWide FM-et, ami mai napig az egyik legkultikusabb gyűjtőhelye a feltörekvő világ- és jazz zenészeknek, de megfér náluk bőven az elektronika is. Emellett különböző fesztiválokat is alapított a már 30 évnél is hosszabb pályafutása során. Pénteken délelőtt fél 12-től vele fogunk beszélgetni a Fészek Művészklubban erről az egész angol szcénáról, meg arról, hogyan lesz valaki Ronnie Size menedzseréből a legmenőbb jazzrádió és -tévé alapítója, meg hogy miket csinált ezen kívül, milyen stílusok között is átívelő projektekben vett részt? Én magam nem találkoztam még vele, de biztos vagyok benne, hogy elképesztő sztorikat hallhatunk majd tőle.
A másik, amit ajánlanék, bár az inkább egy esettanulmány, ami zenekarok és promoterek számára lehet izgalmas, az Eastern EU Bands @ Eastern EU Festivals című beszélgetés olyan kelet-európai fesztiválokról, amelyek az átlagnál több kelet-európai előadót is felléptetnek. Három fesztiválszervező lesz a vendégem, Adam Kaňa, a csehországi Nerudny Fest szervezője, Mateusz Jaielski a Good Taste Production képviseletében, illetve Alin Vaida, a romániai Jazz in the Park Festival megálmodója és főszervezője. Ezek mind olyan fesztiválok, ahol nagyon komoly nemzetközi nevek lépnek fel főzenekarként minden évben, de közben nagyon nagy figyelmet szentelnek arra, hogyha a környező országokból származó tehetséges, profilba vágó zenekarokat jó idősávban, jó színpadon léptessék fel, adott esetben annak ellenére is, ha egyébként az ismertségük, vagy a támogatottságuk ezt még nem indokolná. Ez a mentalitás itthon még nem annyira jellemző, szintén izgalmas programnak ígérkezik.
Ha már itt tartunk, hazai zenekarként hogyan lehet bekerülni a BUSH aktuális fellépői közé?
A BUSH esetében ez kicsit másképp működik, mint körülbelül az összes többi showcase fesztiválnál, mert ezeknek úgy 99 százalékára direktben lehet jelentkezni. Fölmész a honlapjukra, megtalálod a jelentkezési formulát, általában 2-3 hónapon keresztül tart a regisztrációs időszak, tehát amúgy jelen pillanatban is több jövő évi fesztiválra jelentkezhet bárki, aki szeretne. Hozzánk viszont ajánlásokon keresztül lehet bejutni. Jellemzően az történik, hogy az érintett országok zeneipari szereplőitől kapunk egy listát, ami az aktuális jelöltjeiket tartalmazza, itthon értelemszerűen a magyar zeneipar szereplőitől kérdezzük meg, ki az a zenekar, akiket ők most javasolnának. A legegyszerűbb módszer tehát a mi esetünkben az, hogy aktívan kell létezni kell a piacon: legyen pörgés, legyenek kiadványok, csinálni kell, látszani kell. A szervezői csapatból négyen is a hazai zeneiparban dolgozunk, ami már önmagában eléggé egyértelmű biztosítéka annak, hogy előbb-utóbb észrevesszük azt, akiket érdemes észrevenni. Azon pedig mindenkinek érdemes dolgoznia, hogy észrevehető legyen, hiszen ez alapfeltétele annak is, hogy egyáltalán bárki bármilyen mértékben boldogulni tudjon ezen a piacon.
A zenei programok fellépői közül kik azok, akiket mindenképpen ajánlanál?
Az a baj, hogy elfogult vagyok, hiszen én vagyok a menedzserük is, de mivel az egyik headlinerünkről van szó, talán mégsem ördögtől való, hogy kiemeljem a Mörk koncertjét. Ők az egyik kiemelt fellépőnk, és biztosan különleges koncertet láthatunk tőlük idén, ugyanis maga a helyszín sem átlagos: a Rumbach utcai Zsinagógában játszanak majd a BUSH második napján, csütörtökön este 10-től. A zsinagógát nemrég újították fel, elképesztően jól néz ki a hely, szerintem kivételes koncert lesz. Említhetném még a román Zimbrut, akik ugyanaznap késő este játszanak a Gödörben. A Toldi Klubban már hajnali 1-től lesz Co Lee, szintén a magyar mezőnyből, illetve kiemelném még az Oska koncertjét, akik a Központ színpadán játszanak, közvetlenül a Mörk előtt, este 9 órától. Ők osztrákok egyébként, láttam már a zenekart egy olyan fesztiválon, ahol mi is felléptünk, nagyon izgalmas zene egy nagyon szép hangú énekesnővel. És a többi napról is említhetnék gyakorlatilag mindenkit a Laihótól a Brunettes Shoots Blondes-ig.
Mivel az eredményekkel mindig nehezebb vitatkozni, mint az ízléssel, így az interjú végén tudsz-e mondani olyan előadót példaként, aki a BUSH valamelyik korábbi évében tűnt fel, és ma már létező, működő nemzetközi karrierről beszélhetünk esetükben?
A zenekarok utóéletét inkább Somló Dani követi, de én is mondhatok konkrét nevet, ők a Shortparis, egy öttagú, orosz experimentális zenekar, a zenéjükben mindenféle art punk, dark wave, elektronikus és avantgarde pop hatással. 2018-ban léptek fel nálunk, azóta a fél világot körbeturnézták, komoly fesztiválokon komoly fellépőként lépnek színpadra. Őket nálunk látta a Reeperbahn Festival bookere – ez Európa egyik legnagyobb és legfontosabb showcase rendezvénye -, aki szintén meghívott vendégünk volt abban az évben. Látta a zenekart nálunk, meghívta őket, és onnantól kezdve nagyon megindultak, sokan felfigyeltek rájuk. Ezért is mondom, hogy ha bárki magyar zenekarként, vagy zeneipari szakemberként olyan álmokat dédelget, hogy életében legalább egyszer kijusson külföldre a produkciójával, annak mindenképpen érdemes eljönnie a Budapest Showcase Hubra.
Ha a BUSH további fellépőiről olvasnál, kattints a rendezvénysorozattal kapcsolatos korábbi cikkeinkre! A klubfesztivált ezúttal is a Liszt Ünnep keretében rendezik meg, a kedvezményes bérletek és a napijegyek még elérhetők a fesztivál weboldalán! További információk a BUSH weboldalán és Facebookján!
Fotó: sinco
