A Sávlekötő Camp bejárásakor már beszélgettünk WXLFLESS művésznéven ismert Farkas Dáviddal, aki beszámolt róla, hogy milyen új kihívásokkal találkozott a táborban, és milyen hatással voltak rá a tábori feladatok. A zenésszel a közelmúltban több helyen is lehetett találkozni, ugyanis szerepelt WMMD artist2watch programjában, és a KERET Blog Kikeltető Tehetségkutatóján is, megnyerte a Sávlekötő Camp by OTP Junior műsorát, és kiadta második, Rebel című lemezét. WXLFLESS bővebben is mesélt arról, hogy hogyan alakult a zenei élete a műsort követően, hogy nézett ki előtte, de szóba kerültek a legelső, Farkas című lemeze mellett a fellépések is, többek között a szeptember 27-ei Turbina-koncertje, ahol mindkét lemezéről hallhatók lesznek dalok.
A Sávlekötő Camp előtt is alkottál már, és WXLFLESS művésznéven az első lemezed is megjelent, Farkas címmel. Mi miatt jelentkeztél a műsorba?
Igen, már a műsor előtt is készítettem dalokat. Mivel pontosan tudtam, hogy mit szeretnék elérni, elkezdtem megkeresni, különböző szakmabeli arcokat, PR-osokat, lemezkiadókhoz fordultam, hogy feltérképezzem a lehetőségeimet, közben pedig megismertem szakembereket, akik arra biztattak, hogy adjam be a jelentkezésemet a Sávlekötő Campbe, mert jó lehetőségnek ígérkezik, és mint kiderült, tényleg az volt.
Hogyan hatott a műsor a Rebel végkifejletére?
Mindenképp nagyon jó marketinget adott a lemeznek, de emellett a saját egyéni fejlődésemre is nagy hatással volt. A zenémben, és a személyiségemen is tapasztalom, hogy nyitottabb lettem. A műsornak köszönhetően megismertem új embereket, és a fejlődésemnek hála az érkező lehetőségeket is ki tudom használni, és együtt tudok alkotni más előadókkal is. És persze a fődíj is nagyon jól jött.
Az említett Rebel lemezed a második, amit a Farkas előzött meg. A kettő között eltelt pár év és esemény is. Ezek fényében, hogyan látod egymáshoz viszonyítva a két lemezt?
A Farkas album egy sötét szobában készült, közel két évig. Saját magamat korlátoztam arra, hogy egy sötét lyukban csináljak dalokat, és ez érezhető is a hangulaton: korlátozottabb album, nem annyira változatos, mint a Rebel. A második lemez már úgy készült, hogy ha éreztem, hogy kezdek rástresszelni a dalokra, akkor kicsit hagytam pihenni őket, festettem, olvastam vagy elmentem túrázni. Nyitottabban állok az új élmények elé, így több helyről tudok inspirációt szerezni. Az életben, ha van egy nyitott ajtó, akkor nem azzal kell foglalkozni, hogy ha átlépek rajta, akkor becsukódik-e. Úgy kell rá tekinteni, hogy adott egy lehetőség, és lehet rajta ki-be járkálni, vagy csak benézni. Ezzel a hozzáállással készült a Rebel, ami miatt változatosabb és szabadabb, mint a korábbi zenéim. Érezhető, hogy a két lemez között sokat változott a látásmódom, ami annak is köszönhető, hogy pont abban a korban vagyok, ahol nagy fordulópontot vesz a gondolkodásmódom, és eközben utolért a quarter-life crisis jelensége is, ami az én generációmra erősen jellemző vagyis, hogy huszonöt éves kor körül nem nagyon tud magával mit kezdeni az ember.
A Farkas lemezről lemaradt pár félkész dal, amiket nem éreztem odapasszolónak, ezért több félbemaradt dalkezdeménnyel indultam neki a Rebelnek. Pont tegnap találtam egy régi videót, amikor még a Hidegvérrel refrénjét gyakorlom 2021-ben. Akkor nem készült el és nem is illett a Farkas lemezre. És ilyen volt a Senki Kölyke is – ez előtt sose csináltam oldschool rappet, ennek is be kellett érnie. Rengeteg demó maradt mindkét lemez időszakából, meg alapból sok demót készítek. Szóval van rengeteg alap, amiből tudok dolgozni, de mostanában sokszor ez hátráltat.
Most úgy érzem, hogy a társadalmi nyomás nem akasztott meg, el tudtam engedni a társadalmi konvenciókat, nem úgy, mint a Farkas lemeznél. Az az album életem egyik mélypontján született, a Rebelnél viszont már a körülmények és a képességeim is adottak voltak ahhoz, hogy nyugodt környezetben tudjak alkotni, vagy ha épp arra volt szükségem, akkor más közegben. Az első lemeznél még nem igazán dolgoztam együtt másokkal, a zenei együttműködéseimet nem övezte nagy szociális körítés, nem voltak kifejezetten, hagyományos értelemben vett stúdiózások más előadókkal. Elküldtem az adott zenésznek egy verzét vagy egy beatet, és volt, hogy úgy dolgoztunk, hogy élőben nem is találkoztunk. Csokyval a videoklip forgatáson találkoztam először, amikor már kész volt a közös dalunk. A Rebel munkálatai során már tudtam nyitni a világ felé, és ki tudtam adni a zenéimet a kezeim közül.
Kezdenek beépülni a kollaborációk is az általánosnak mondható zeneírási folyamataidba?
Még mindig nehéz, de ebben például nagyon sokat segített a Sávlekötő Camp, mert ott többször kellett ilyen formán is kilépnem a komfortzónából. Ennek is köszönhető, hogy ilyen területen is egyre több kapu nyílik ki, egyre többen ismernek meg és szeretnének velem együtt dolgozni. Ennek azért is örülök, mert az én motivációim között is szerepel, hogy sok előadóval alkothassak közösen, és már nincs is nagyon idő filózni, vagy túlgondolni ezeket a kollabokat. Ha jön egy vibe, akkor belemerülünk, ha éppen nincsen, akkor elengedem és továbblépek.
Említetted, hogy a Rebel készületeinél több félkész demó volt a kezedben. Hogyan alakultak ezeknek az utómunkálatai?
A Hidegvérrel sokáig csak félkész volt, és jóval később lett teljesen kidolgozva. Jelentkeztem a Petőfi Nagylemez Programra, ahonnan egyszer a Starbucksban ülve kaptam meg a válasz e-mailt, hogy nem sikerült. Megláttam az elejét és anélkül, hogy végig elolvastam volna, elkeseredve félrehúztam az e-mailt, aztán később mikor hazaértem elővettem, hogy elolvassam végig a levelet. Az állt benne, hogy sajnos nem kerültem be, de a produkcióm nagyon tetszett nekik és különdíjat kaptam, aminek köszönhetően közösen csinálhatok dalt Doór Matyival. Ez azért vicces, mert mi már korábban is találkozgattunk és beszélgettünk arról, hogy jó lenne együtt dolgozni. De ez a díj adta meg a végső lökést ahhoz, hogy tényleg legyen egy közös dalunk.
A két lemezed két külön példa arra, hogy hogyan lehet ma albumot csinálni; egy szobából elérve mindent; vagy hagyományosan, stúdiózással és szociális kapcsolatok építésével.
Ha valakinek változik az életben a mentalitása, akkor az kihat a zenére is. Régebben egy ASUS laptoppal dolgoztam, ami folyamatosan akadozott, és mindig azon stresszeltem, hogy rengeteg ötletem van, és pont most vagyok abban a helyzetben, amikor fejlődnöm kéne, és mégsem tudom megvalósítani. Most tele vagyok hangszerekkel, minden adott, mégis van olyan, hogy nem jön az inspiráció.
Nemrég beszéltem egy nagyon ügyes hangmérnökkel, aki a Junkiesnak kevert aranylemezt és tőle hangzott el az a bölcsesség, hogy a zenéléshez csak fül kell, az pedig mindenkinek van. Ha neked tetszik, az jó, ha másnak is, az meg még jobb, de ha valakinek nem tetszik, azzal nem lehet mit csinálni, viszont fontos meghallgatni a véleményeket.
Szerinted mi még az a fontos gondolat, amit az alkotóknak figyelembe kell venni zeneíráskor?
Éppen most olvastam Rick Rubin: Az alkotás, mint életmód könyvét, ami hatalmas inspiráció volt számomra, és szerintem sok művész gondol ugyanígy erre a könyvre. Nagyon sok mindent említ benne, és ezek között szerepel egy gondolat, hogy ha valaki éppen nem akar zenét csinálni, akkor ne csináljon. Igyekszem most már én sem túlgondolni magát az alkotást. Próbálom megtalálni az egyensúlyt abban, hogy kellőképpen gyorsan csináljak meg egy dalt, hogy az releváns tudjon maradni, mégis hagyni kibontakozni azt.
A Jane Birkin dalod kötődik valahogyan ezekhez az új perspektívákhoz?
Jane Birkin úgy íródott, hogy szimplán azok alapján, ahogy éreztem magam, meg a külső, engem érő hatásokra reagálva, elkezdtem írni egy dalt, és az említett könyvben pont annál a fejezetnél tartottam, ahol arról van szó, hogy nincs olyan, hogy egy dal véglegesen be van fejezve. Talán a befejezés a zeneírás egyik legnehezebb fázisa. Akkor lehet kimondani, hogy készen van, ha mi annak érezzük, és nem mutatjuk meg senkinek. Ha akár egy embernek is megmutatjuk, akkor teljesen mindegy, hogy pozitív vagy negatív véleményt alkot róla, akkor már változtatnánk rajta. A Jane Birkin dalt megmutattam pár embernek, akik mind azt mondták róla, hogy jó dalnak ígérkezik, de még nagyon demó fázisban van, pedig én már akkor ott tartottam, hogy dolgoztam rajta közel kétszáz órát és azt gondoltam, hogy se több se kevesebb nem kell bele. A címe szintén egy túlgondolás nélküli gondolatmenetnek az eredménye. Nincs is hozzá túl nagy sztorim, akkortájt halt meg Jane Birkin, és ő lett a címadója ennek a dalomnak.
Az elmúlt időszak történései hogyan formálták a zenei karriered közeli és távoli jövőjét?
Kicsit kinyílt a világ számomra, nagyon sok érdekes embert ismertem meg, és elkezdtem másokkal együtt dolgozni, ami engem is formál, ezt pedig a kívülállók is érzékelik. Egyre többször tudok fellépni, ami nagyon sok önbizalmat ad. Legutóbb például a Sávlekötő Camp-es nyeremények részeként a Strand Fesztiválon játszhattam. Szeretnék sok mindenkivel dolgozni, egyre többet és jobbat alkotni, sok helyen fellépni, viszont nehéz szelektálni a lehetőségek között és összeegyeztetni mindent. Azt hiszem a logisztika és a szervezés is azok közé tartozik, amiket még tanulnom kell.
Szerinted mikor van készen egy dal, vagy adott esetben egy lemez?
Szerintem akkor érdemes elengedni egy dalt, vagy egy lemezt, amikor száztíz százalékosan úgy érzi az ember, hogy nem adna hozzá többet, és nem is venne el belőle semmit. Ha van egy nagyon jó ötlete egy alkotónak, akár festőnek, zenésznek, írónak és nem csinálja meg, akkor ott van a lehetőség, hogy az univerzumban létrejön máshol, és megcsinálja más. Ezt én is megtapasztaltam nemrég. Nagyjából másfél éve kezdtem el angolul írni, és egy komolytalan dalszöveg-ötletelés során alakultak ki olyan sorok, amiben ugyanazok a rímek és a mondanivaló, mint az egyik ismert amerikai rapper dalaiban. Nem olyan egyedi ötletekről van szó, amik elképzelhetetlenek, hogy más gondolataiban is megfogalmazódjanak, de a szituációra igaz, hogy ha te nem írod meg, akkor megírja valaki más. Most próbálok arra összpontosítani, hogy folyamatosan alkossak, akkor is, ha nincsen használható produktum a végén, vagy nem tűnik hasznosnak az, amit csinálok. Maga a folyamat, hogy alkotok, az mindenképpen hasznos.
Mik a terveid a közeljövőben, hol lehet veled találkozni?
Folyamatosan készülnek az új dalok, kollabok, nemrég jelent meg a Pénz című dalom és az a célom, hogy folyamatosan jelen legyek, ne csak lemeztől lemezig alkossak. De a legizgalmasabb most az első nagyobb önálló koncertem, ami szeptember 27-én lesz a Turbinában. Erre az estére egy fullos szettel készülök, ahol hallhatóak lesznek a Farkas és a Rebel lemez dalai és több kiadatlan is. Sok közreműködő is feltűnik majd, köztük igazán nagy nevek is, de nem akarom lelőni a meglepetések. Szóval, egy igazán egyedi és megismételhetetlen este készül, ahol remélem sokakkal találkozhatok majd, akár régóta követik a munkásságomat, akár mostanában találkoztak vele.
A szeptember 27-ei koncertre jegyek még kaphatók, részletek WXLFLESS és a Turbina hivatalos Facebook oldalán, és az eseménynél érhetők el.
