Tudok nagyon háklis lenni a fülhallgatókkal. Nyilván az a legfontosabb, hogy jól szóljon, de nálam itt még nem áll meg a dolog. Én vagyok az, akinek tényleg számít, hogy könnyű legyen és kényelmes, mert ugye sokat van a fülemben. Számít, hogy egyszerű legyen kezelni, léptetni, mert olyan lendülettel tudok váltani, hogy egy rosszabbul illeszkedő füles simán kiesik, és eddig ezért kerültem is azokat, amelyeket nem az agybadugós, hivatalos nevükön in-ear fülhallgatók. Ezért is húztam a szám kicsit elsőre, mikor kiderült, hogy a Samsung Galaxy Buds 3 pont ilyen. Vízióim szerint az első nap elhagyom legalább az egyik felét, jobb esetben csak soha többé nem teszem a fülembe, mert ami a 4-6 villamos padlójára kerül, az az én fülem közelébe többé nem megy, rosszabb esetben fél párat adok majd vissza a teszt után.
Ezen felül is vannak még igényeim, ha fülhallgatóról van szó. Igazából egy egész cikket meg lehetne ezzel tölteni, és igen, közte van az is, hogy legyen szép a színe. Legalább a tokjának, a fülemet úgy se látom. Szóval végeláthatatlan listának kell megfelelnie egy fülhallgatónak, hogy én azt tudjam rá mondani, hogy szeretem. Na ezzel a felütéssel jutott el hozzám a Samsung két fülhallgatója.
In-ear az örök ellenség
Mint fentebb említettem, nem igazán hiszek az in-ear fülhallgatókban. Egyrészt utálom azt a csiklandós kétségbeesést, amit akkor érzek, mikor elkezd szépen lassan kiesni a fülemből, és tudom, hogy ha ez most leesik a villamoson / metróban / szimplán az utcán, akkor soha többé nem találom meg. Bár volt már olyan is, hogy a munkahelyemen ültem, jött a csiklandozás, odanyúltam, majd egy órával később találtam meg a kukában, mert egészen addig repült, csak takarta a banánhéj. Nem hiszek az ilyen modellek zajszűrésében, hiszen nem illeszkednek tökéleten, és nem szeretem azt sem, ha a környezetem számára kiszűrődik, hogy mit hallgatok. Szóval fogalmazzunk úgy, hogy elég nagy előítéletekkel indult szegény Galaxy Buds 3. A legnagyobb megdöbbenés az volt, hogy nem esik ki a fülemből. És nem csak úgy “ott marad ha nem mozdulok” módon, hanem tényleg stabilan, ami így lehetővé tette, hogy egyáltalán eljussak a következő kérdéshez, azaz hogy hogyan szól.
Ahhoz képest, hogy nyitott, meglepően jól. Tényleg meglepett, de az is tény, hogy nagyon alacsonyan voltak az elvárásaim. A félelmem az volt, hogy egyrészt minden külső zaj behallatszik majd, másrészt olyan lesz, mintha egy bedugós fülest rosszul használnék. Ehhez képest jól szóltak a mélyek, nem volt túlságosan tolakodó a basszus, és a cinek sem olyanok voltak, mintha valami a teáját kavargatná. Sőt, meglepően tapasztaltam, hogy élvezem a zenehallgatást, és hogy az ilyen típusú fülhallgatókhoz képest a zajszűrés is szépen teszi a dolgát.
Új irányító felület
A Samsung Galaxy Buds család teljesen megújult megjelenéssel érkezett. Évekkel ezelőtt a Samsung nem szállt fel arra a vonatra, hogy a fülhallgatónak legyen egy kis szára, hanem maradtak a – jobb szó híján – gurmancs kialakításnál. Létezik persze egy Buds Live, ami izgalmas, már-már babszemre emlékeztet, de most teljesen megújult a töltőtok és a fülhallgató is. Ezzel együtt már nem bökdösni kell a dalválasztáshoz, hanem a szárát finoman megnyomni, és a hangerőt is lehet szabályozni egyszerű húzogatós módszerrel. Érdekes ez, mert évekkel ezelőtt a Huawei hasonló megoldásánál nagyon nehezen tudtam erre ráállni, most valamivel könnyebben sikerült, de még mindig szokni kell, ahogyan azt is, hogy el kell kezdeni elfelejteni, hogy ez csak egy fülhallgató.
A fülembe sutyorog egy idegen
Mikor a Samsungról írunk, akkor hangsúlyozzuk, hogy ököszisztémában gondolkodnak, éppen ezért hozzá kell szokni, hogy már nem minden az, ami látszik. Ott még nem tartunk, hogy a fülhallgatón belehallgathassak, hogy centrifugázik-e a mosógép vagy forr-e a víz a tűzhelyen, de ami késik, nem múlik. Az viszont már itt van, hogy a telefon AI funkcióit a fülhallgató is tudja kezelni. Ennek pedig a legzseniálisabb folyománya, hogy valós időben fordít. Ugye a magyar nyelv még nem elérhető, de ha gondolok egyet, és beülök egy spanyol nyelvű előadásra, akkor simán megtehetem azt, hogy a fülhallgatóban az elhangzottakat angol fordításban hallgatom. Vagy éppen nyugodtan beszélhet hozzám bárki másik nyelvek, meg fogom érteni, mit mond. És jó hír az is, hogy képes lesz az Auracastre, ami a Bluetooth újítása, és hamarosan bővebben is foglalkozunk vele, addig csak azt hangsúlyoznánk ki, hogy egy ilyen eszköz és az Auracast új fejezetet nyithat az esélyegyenlőségben, nem csak amiatt, mert ledőlnek a nyelvi hatások, hanem például azért, mert ha minimális halláskárosodásban szenved valaki, lehetősége lesz előadásokat, egyetemi órákat vagy akár reptéri bejelentéseket tökéletesen hallani.
A Galaxy Buds 3 Pro közel a tökéletességhez
Ahogy említettem, nagyon háklis vagyok a fülhallgatókkal, és nagyon sok kritériumnak meg kell felelnie. Ezek közül persze a legfontosabb, hogy jól szóljon, de ebben abszolút az élen jár a Galaxy Buds 3 Pro. Nem is feltétlenül zenehallgatás közben vettem észre, hogy mennyire tiszta és élvezhetőbb a zene, hanem akkor, mikor visszatértem a munkahelyi fülhallgatómhoz, és azt hittem valami baj van, mert sokkal tompábban, kevesebb részlettel folytatódott a zene. Egész nap zenét hallgatok, ez volt az a fülhallgató, ami nem idegesített nap végére sem. Valóban könnyű, jól illeszkedik a fülhöz, a repülőgépen síró gyerekek hangját is jól tudja szűrni. Nyilván a fizikát nem tudja meghazudtolni, főleg ha az ember mögött történik mindez, de azt az éles hangot, ami fájdalmasan hasít a homloklebenybe, na azt csodálatosan tudja tompítani. Képes arra, hogy mikor körülöttem beszélgetés zajlik, a telefon másik oldalán beszélő megkérdezze, hol vagyok, ahol ekkora a csend. izgalmas az adaptív zajszabályozásra, vagyis a szükségtelen zajok (lásd fúrás a szomszédban) kioltására. Bár nagy előny, hogy világít is (persze ha a szívemre teszem a kezem, és őszinte szeretnék lenni, nem tudnám megmondani, hogy minek), egyetlen baja, valószínűleg csak átmenetileg, hogy a fehér és az ezüst színek unalmasak. És ez azt hiszem elég nagy elismerés tőlem.
