Hirdetés

Gaiman, Sherlock, Lovecraft – Elolvastuk a Smaragdzöld tanulmány című képregényt

Neil Gaiman rutinos képregényszerző, elég, ha csak a (hazánkban is vastag albumokban megjelenő) hosszú Sandman sorozatra gondolunk, vagy a Halál történeteinek külön kötetére, a Marvel 1602-re, vagy a The Books Of Magic sériára, amit sokan a Harry Potter előképének is tekintenek. Ezzel együtt regényíróként futott be igazán, az Amerikai istenek még bővített kiadást is megért (a belőle készült tévésorozatra sokat is költött a hollywoodi ipar), én annál viszont sokkal jobban kedveltem két rövidebb, de varázslatosabb könyvét: az Óceán az út végént és a Temető könyvét. Most ne menjünk bele, hogy Gaiman milyen polcra lenne rakható szépirodalmi mércével zsánerein kívül, folyamatos erről a diskurzus a különböző fórumokon, pedig vitathatatlan, hogy jó fantáziájú szerző, ügyesen bánik a történetszövéssel, karakterei is rendre életképesek, valamint feszültségadagolásban és hangulatteremtésben is kiváló.

A Fumaxnál most kijött Smaragdzöld tanulmány című 80 oldalas képregénykötet Gaiman novelláján alapul, de a forgatókönyvet nem ő jegyzi, hanem Rafael Scavone és Rafael Albuquerque. Utóbbi a rajzoló, és az adaptáció ötlete is tőle származik. Aki az eredeti novellára is kíváncsi, két magyarul megjelent Gaiman válogatásban, a Törékeny holmikban és A hipertér vándoraiban is olvashatja. A sztori maga ráadásul már szintén átdolgozás, Arthur Conan Doyle: Tanulmány vérvörösben című regénye adta az ötletet, ami az első Sherlock Holmes történet is egyben, abban ismerkedik meg Sherlock és Watson. Ebből következik is, hogy a Smaragdzöld tanulmányban Gaiman a híres nyomozó figuráját és világát építi be saját univerzumába. Ha jól belegondolok, Gaiman profi irodalmi weird-DJ, szemérmetlenül és vállaltan használ fel a hőskorból bármilyen elemet, stílust, egész életművek esszenciáját, méghozzá gyakorlatilag anyanyelvi szinten, elegánsan, kérdőjelek nélkül. Ezen természetesség okán hézag nélkül passzolnak oda, ahová beilleszti őket: a figurák, a környezet, az atmoszféra és a dramaturgiai elemek is. Itt tehát van egyrészt a Sherlocki mintázat, a karakterek összes velejáróival, amiken csak keveset kellett csavarnia, aztán pedig a magas körökig vezető nyomozás, aminek apropóját egy arisztokrata legyilkolása adja. A történet pedig középtáján meglepő fordulatot vesz. És bár a lovecrafti weird-horror alapmotívumai már az elején beleszövődnek, úgyhogy akár lehetne is mire számítani, ez a fordulat mégis meglepően jól van elhelyezve, Gaiman remek ötlettel járult hozzá nem csak a műfajhoz, de úgy általában is a Vének világához. Ami egyébként már rég nem csak Lovecrfat szellemi tulajdona, annyi szerző tágította már tovább a Cthulhu mítoszt, hogy közkincsnek tekinthetjük, a horrorirodalom egyik legvirágzóbb alműfajának.

Az egyik ilyen könyvről itt írtunk mi is:

Fekete Tom Balladája és Bölcsőrablók – Elolvastuk Victor LaValle két közelmúltban megjelent regényét.

A történetről nem lenne egyébként ildomos többet mesélni, legyen elég annyi, hogy rövidsége dacára profi a képregény történetszövése, és úgy egyáltalán, a világépítése és vizuális megjelenítése is impozáns. Összességében abban, hogy ilyen jól sikerült, nagyjából egyforma szerep jutott a forgatókönyvírónak és a grafikusnak, Rafael Albuquerque (több nagy kiadónak is dolgozik, de legtöbbet a DC-nek) kifejező karaktereket alkot, jól is mozgatja őket, a legkülönbözőbb pózokban és érzelmi kifejezésmódokban azonnal beazonosíthatók (és bár kissé túl is tolja őket néhol, ezek a karikírozások láthatóan szándékosak). Jól bánik a panelezéssel, látványosak a totálok és a közelképek is, és nem torzulnak a különlegesebb kamerabeállításoktól sem a hátterek, sem a figurák. Dave Stewart színező munkáját is érdemes kiemelni, időnként erőteljesebb színeket is alkalmaz, de főleg sötéten pasztelles, vízfestékszerű textúrákban utazik, és ez az elkentség pompás kulisszaként erősíti a történet baljós hangulatát. Gaiman, Doyle, és leginkább a Lovecrfat rajongóknak gyakorlatilag kötelező, de feltételezem, hogy a legkülönbözőbb ízlésű képregényrajongók jó része szintén tudja majd értékelni.

A magyar verzió hozza a kiadótól megszokott magas minőséget, a fordításon és a szerkesztésen át a nyomdai kivitelezésig hibátlan munka. Öröm lapozgatni.

Beleolvasó és rendelés

Kommentek

Ajánlott segédanyag gyakorlott újságíróknak – Elolvastuk a Transmetropolitan (A teljes gyűjtemény 1.) című képregényt

A Transmetropolitan egy olyan jövőben zajlik, ami talán nem is jövő, inkább amolyan alternatív jelen.

Ivadék képregények magyarul

Baromi jó dolog, hogy a Spawn kötetek meg tudnak jelenni Magyarországon, főleg ilyen perfekt fordítással és beírással.

Kaland, játék, halál – elolvastuk az Allansia Bérgyilkosai kötetet

A kötetbent minden megvan, ami a műfajban kell: fantasy, lapozgatás, harcok, gyakori halál.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
696FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

Újra a Samsung a világ vezető telefongyártója

De az igazi nyertes a Xiaomi, akik felkerültek a dobogó harmadik fokára.

a Talayapa project – Premieren és dalról dalra a Trottel új lemeze

A Trottel Records a Trottel zenekar klasszikus sorlemezeit (nem feltétlenül időrendben) elkezdte újramasterelve kiadni LP-n, tavaly ősszel a The Same Story Goes On, idén...

Világjárvány idején is lehetnének koncertek a Restart-19 kísérlet eredményei szerint

A kísérletben több ezer önkéntes bevonásával tartottak koncertet a lipcsei Quarterback Immobilien Arenában.

The Triumph Of King Freak (A Crypt Of Preservation And Superstition) – Új dal és klip Rob Zombie-tól, jön a lemez is

The Lunar Injection Kool Aid Eclipse Conspiracy címmel február 12-én jelenik majd meg.

A Deftones újragondolta a White Pony-t – Jön a Black Stallion

Olyanok remixelték a dalokat, mint DJ Shadow, Robert Smith vagy Mike Shinoda.