Egy ilyen összeállítású koncertsorozaton két dolog eleve borítékolható volt: nem lesz tömegnyomor, és nem kell Lego-frizurás, Bring Me The Horizon-pólós tinédzserek felbukkanásától tartani. Itt ugyanis az a generáció képviseltette magát, aki anno zokszó nélkül felvette a Headbanger’s Ballt a fater tulajdonát képező Ezüst-tó kincse VHS-re. (Fotók: Artlasso)
A Lord Dying által képviselt demizsonlóbáló kucsmás parasztsludge otthoni hallgatásra kiválóan alkalmas (főleg egy marmonkannányi após-féle házibor társaságában), ám élőben több sebből vérzett a produkció. A Rakéta-porszívó hangzás eleve betett a koncert élvezhetőségének, és az amúgy állat fazonú zenészek is olyannyira egykedvűen zúztak, mintha a szervezők által beígért láda whisky helyett citromos Gössert kaptak volna a backstage-ben. Különösen igaz ez a Billy Milano-alkatú frontemberre, akinek kezében a gitár már-már ukulelének tűnt.
A Voivod viszont azután is képes visszaadni az ember életkedvét, hogy egy Today Is The Day-kaliberű mentális terrorszervezet porig rombolja jövőbe vetett hitét. Az Almássy téri Szabadidőközpontos gigakoncert óta 17 év telt el, az akkori felállásból pedig már csak a dobos, Away a zenekar tősgyökeres tagja, a Voivod azonban erősebb élőben, mint valaha. Ez akár szentségtörésként is hangozhat, mivel mégis megboldogult Piggy volt a zenekar lelke és agya, ám Chewy, Rocky és Snake koncertteljesítménye láttán senkit nem gyötörhet hiányérzet. Ezekről az 50 közeli, hínárhajú arcokról egyszerűen ordít, hogy imádják ezt az egészet, és vérhasban pusztulnának el, ha zenekarosdi helyett csomagolt sóletkonzervet kellene targoncázniuk egy oroszlánszagú raktárban.
A kb. tízdalos felhozatal fájóan rövidnek tűnt, az pedig kiváltképp, hogy a Prow vagy az Astronomy Domine nem fért bele a műsorba, de a Killing Technology, a Tribal Convictions vagy a Lost Machine így is legalább annyira zseniális volt, mint a háttérvetítés Away rajzaiból.
Hogy az Entombed (ejtsd szigorúan fonetikusan!) nevezetű zenekart jelenleg kik alkotják és mivel készülnek előrukkolni, arról fogalmam nincs, és az Entombed A.D. után maximálisan hidegen hagy. Amit ugyanis a L.G. Petrov vezette formáció adott elő, azt a következő kifejezésekkel lehet illetni: ólomból öntött lopótök, vasúti sínből szőtt pufajka, kocsmai lengőteke golyós daruval. Már a koncertet nyitó Midas In Revenge olyannyira ordas paraszt módon dörrent meg, hogy vártam, mikor villan ki a csatak zsíros piros fésű valamely tag farzsebéből. Petrov bestiálisabban bömbölt, mint egy kistérségi dinnyeárus a piros Zsiguliból, ugyanakkor zenésztársaival együtt egy Hellacopters-kaliberű rock’n’roll alakulat benyomását keltették.
Természetesen az Entombed-életműből előkerült többek közt a Stranger Aeons, a Chief Rebel Angel, a Wolverine Blues és a Left Hand Path is, miközben a színpadon több sör fogyott, mint a müncheni Oktoberfesten. Ha létezik zenei megfelelő a hasított báránybőrből készült Besenyő-sapkára, akkor az az Entombed A.D. Csakhogy ez jelen esetben egy tökéletesen dizájnos, cseppet sem kínos viselet.
