Hirdetés

Friss, fiatal és tehetséges: itt a Seaside

1_4.jpg

A pályakezdő hazai tehetségeket felkaroló Cseh Tamás Program egyik legkülönlegesebb idei támogatottja a személyes, álomszerű és megkapó popzenében utazó Seaside, a több hangszeren is zenélő Garamvölgyi Dániel szólóprojektje. Zene, ami őszinte akar lenni. Egy kiemelkedően tehetséges alkotó friss munkája. 

A Seaside álmok és történetek tárháza, emlékek szövevényes hangképekbe fogalmazva. Azoknak a délutánoknak a filmzenéje, amikor a gondolatainkba temetkezünk, amikor elveszettnek hitt emlékeket hívunk elő az agyunkból. A Seaside kísérlet arra, hogy elkapjam azokat az érzéseket, amelyek színessé varázsolják a napjainkat. A Seaside olyan zene, ami próbál őszinte lenni.

A Seaside 2013-as indulása óta több mint húsz dalt rögzített és adott ki, melyeket nemcsak Garamvölgyi írt, hanem amiket ő is kevert és gondozott producerként. Dániel korábban komolyzenei képzésben részesült és megmártózott a dzsesszben is, dalokat pedig tizenkét éves kora óta ír. Mára kialakította csak rá jellemző sajátos stílusát. Fő inspirációi között olyan zenekarokat, előadókat említ, mint a Radiohead, a Nine Inch Nails, vagy a Porcupine Tree, de a lista tetszés szerint bővíthető még rengeteg névvel az Aphex Twintől David Bowie-n át Jeff Buckley-ig. 

Új kislemeze Unsaid, unheard címmel jelent meg október 10-án, melyről a következőket mondja:

Bizonyos értelemben konceptalbum ez a lemez, még ha nem is egy konkrét narratívát követ végig – már az alkotási folyamat elejétől kezdve egy egységként tekintettem erre az öt számra, írás közben tudtam, hogy hogyan fognak egymáshoz viszonyulni, hogy melyik dal milyen funkciót fog betölteni a kislemez egészét tekintve. Ezelőtt mindig egyesével írtam és adtam ki számokat, így számomra újszerű és izgalmas élmény volt így alkotni, tapasztalni azt, hogy az egész több, mint a részek összessége.

A lemez vizuális felvezetőjeként elkészült a Memento című dalhoz készült videoklip, mely a Klipszemlén debütált. A dal egy pillanatot örökít meg a lét és a nemlét határán, amiben egyszerre van ott a visszatekintés a múltba és egyfajta félelem, a szembenézés az ismeretlennel, sok-sok asszociációval, hangulatfestéssel. Valahogy úgy, ahogy a lemez többi dala is. 

A lemez stílusok határmezsgyéjén mozog: az első két szám gépdobok által hajtott atmoszférikus, úszkálós elektronikájából indulva fokozatosan eljut a záródal zongora- és gitárszólamokból építkező balladájába. Amellett, hogy a dalok egy egységet képeznek, mindegyik egy különálló világot alkot, a maga külön hangulatával és zenei eszközeivel. Úgy érzem, hogy ez az EP a kiteljesedése annak a zenei világnak, amit az elmúlt években felderítettem a zenémmel: megvan benne ugyanaz a képszerűség és cizelláltság, ami – az én szememben – jellemzi a korábbi Seaside-számokat; ugyanakkor érettebbnek, kiforrottabbnak látom, mint bármit, amit eddig kiadtam a kezeim közül.

Dani minden dalhoz fűzött egy pár mondatos kommentárt is. 

Memento – A pillanat az élet és a halál határán. Amikor a klisé szerint lepereg az ember élete a szeme előtt. Csak én nem egy filmet képzeltem el, hanem egy ösvényt, amin elindul az ember, amin szembesül a múlttal, de közben valahogyan fokozatosan szétbomlik minden körülötte és végül egyedül marad. Van benne valamilyen megnyugvás. De azért van benne szorongás és félelem is.

Ocean Deep – Erről nehezebb írni. Súlyos szám. Már a kezdetektől tudtam, hogy ezen a kislemezen olyan témákról szeretnék írni, amikről ritkán beszélünk, vagy azért, mert nehéz, vagy azért, mert egyszerűen nincsenek meg a megfelelő szavak. Van, amit dalban megírni könnyebb. Amúgy ennek a dalnak mindig a végét szerettem a legjobban, ahogy eltéved a zongora, meg lassan szétesnek a szólamok. Volt egy elképzelésem, hogy milyen hatást szeretnék itt elérni, de sokszor nehéz egy ilyen elképzelést átültetni a valóságba. Itt viszont úgy érzem, hogy sikerült.

Days After – Ez az egyetlen szám a kislemezen amit úgy kezdtem el megírni, hogy még nem tudtam, miről fog szólni, csak azt éreztem, hogy milyen hangulatúnak kell lennie. Régen szinte mindig így írtam, hagytam, hogy a zene szabja meg a dal történetét. Ennél a számnál végül szándékosan nyitottnak hagytam meg a szöveget – sok mindenre utalhat az az egy ismétlődő sor, és szerintem nem baj, ha valakiben nem az a jelentés társul hozzá, ami bennem kialakult írás közben.

Gone – Emlékszem az estére, mikor felénekeltem a végén a vokálokat – az járt a fejemben, hogy ez a legjobb dolog, amit valaha írtam. Persze kicsit nagyobb távlatból már nehéz ilyen erős kijelentéseket tenni, de most is közel áll a szívemhez ez a dal. Az én szememben valamilyen értelemben itt van a kislemez fókuszpontja, az előző három szám ehhez vezet, az utolsó pedig ezt zárja le. Emellett nem feltétlenül ez a legkönnyebben befogadható.

When It Comes – Erre a kislemezre írtam először úgy zenét, hogy egy nagyobb egység részeként képzeltem el a dalokat, és ennél a számnál különösen éreztem, hogy ez lényeges különbség. Többet mond a lemez záródalaként, mint önmagában.

A lemez elkészítését az NKA – Cseh Tamás Program támogatta.

A poszt megjelenését a Nemzeti Kulturális alap és a Cseh Tamás Program támogatta:

cstp_logo.jpg

Hirdetés

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,000FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló