Augusztus 15-én, csütörtökön immár harmadik alkalommal rendezik meg a FolkPark Táncházfesztivált a Budapest Parkban, ami a maga műfajában kifejezetten formabontó kezdeményezés, hiszen egy-egy ilyen estén igazi fesztiválhangulatban, három különböző tánctéren próbálhatják ki magukat azok is, akik már rutinosan ropják, meg persze azok is, akik most először kóstolnának bele, mi is a jó abban, amikor a népzene és a tánc a főváros legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén találkozik. A rendezvény hátteréről Ferencz Sándort, a Budapest Park brand managerét és a projektfelelősét kérdeztük.
Mi adta az alapötletet az első FolkPark előtt, miért éreztétek úgy, hogy szükség van egy ilyen típusú eseményre?
A Covid számlájára írható, ugyanis 2021-ben az akkori egészségügyi szabályozások miatt sajnos nem tudták megtartani a szokásos Táncháztalálkozót az Arénában, így felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha ugranánk egy nagyot, és az alapmodellt a Parkba hoznánk: több táncház egyszerre, csak a szabad ég alatt, megspékelve egy kis fesztiválhangulattal.
Van-e bármiféle direkt vagy közvetett célja, ha úgy tetszik, küldetése az eseménynek?
Küldetése ugyanaz, mint alapvetően a táncházaknak nálunk, de talán azt mondanám, hogy ennél a rendezvénynél szempont az is, hogy méltó társa legyen a több évtizedes múltra tekintő Táncháztalálkozónak.
Ahogy ez a rendezvényt felvezető közleményben is elhangzott, mára feloldódott az, hogy külön halmazban létezik a mainstream és a népzene: rengeteg népszerű popzenekar használ folk elemeket, vagy épít be a zenéjébe akár egy az egyben népdalokat. Szerintetek mi az oka ennek, illetve mennyire segít ez abban, hogy a fiatalabb generáció megismerje, felfedezze a népzenét, és netán eljusson az úgymond „tiszta forráshoz”?
Zeneileg szerintem izgalmas együttállások születhetnek abból, amikor a gazdag magyar népzenei világ elemei felhasználásra kerülnek a mai mainstreamben. Teljesen más identitást, „pikantériát” kap az adott dal. Ez pedig egy egyszerű út a laikus fülekhez, azokhoz, akik eddig egyáltalán nem találkoztak a folkkal, vagy valamilyen prekoncepció miatt eddig elzárkóztak előle.
Hogyan reagál a Budapest Park közönsége, vagy általában véve a mainstream pop és rockzenét hallgató közeg a FolkParkra? Nem is feltétlenül arra gondolok, mennyire lett népszerű a rendezvény, inkább arra, hogyan veszik fel a látogatók a ritmust, hogyan találják meg az első tánclépéseket?
Alapvetően igyekszünk olyan koncertek után szervezni a táncházainkat, ahol azt gondoljuk, hogy zeneileg a közönség nyitottabb a folkra. Ettől függetlenül sokszor tapasztaltuk, hogy vannak, akik az első hegedűvonások alkalmával még nem pontosan tudják, mi folyik itt. De az biztos, hogy az ilyen élő népzenei események és táncházak felkeltik az emberek érdeklődését, és ha valakiben van egy minimális nyitottság – vagy már néhány ital! -, akkor kipróbálja magát ezen az egyébként számára teljesen ismeretlen terepen. Ehhez minden segítséget meg is kapnak a látogatók, ugyanis Berecz Pityu vezényletével a teljesen kezdők is el tudják elsajátítani a helyszínen a lépéseket, egészen az alapoktól.
Vannak esetleg a népdalok között is olyan bármikor bejövő, tuti slágerek, mint egy popzenei koncerten?
Gyerekként mindenki találkozik a néptánccal és a népzenével, így a legtöbb dallam sokaknak ismerősen csenghet a táncházakban. Ilyen akár az „A csitári hegyek alatt”, a Punnany Massif által feldolgozott „Másfél hete”, de ha csak a legalapabb „Érik a szőlő, hajlik a vessző…” sorokat mondom, máris mindenki a fejéhez kap.
Ha valaki soha életében nem járt táncházban, vagy közelebbről a FolkPark korábbi alkalmain, hogyan képzelje el az eseményt, kezdve attól, hogy belép a kapun? Hogyan zajlik az este, van-e valamilyen előre kitalált dramaturgia, vagy inkább spontán alakulnak az események?
A tánctereknek van egy házigazdája, vagy mondhatjuk úgy, hogy lépésmestere, aki egyfajta tánctanárként koordinálja a közönséget, a zenekar őt lekövetve játszik, ez adja az egésznek az alapját. Persze lehet szabadon is táncolni, „jóérzésből”, sokszor így alakulnak ki a legnagyobb mulatságok, amikor mindenki átszellemül, és csak megy a lendülettel.
Hogyan csinálnátok kedvet a részvételhez azoknak, akik teljesen kezdők, egyáltalán nem tudnak táncolni, vagy rosszabb esetben akár még frusztrálja is őket az, hogy nyilvános helyen táncoljanak? Mit ad egy ilyen jellegű esemény, hogyan tudja felszabadítani azt, aki adott esetben úgy dönt, átlépi ezt az árnyékot?
Figyelünk arra, hogy a Parkos „esszencia” a kommunikációban is megjelenjen, így igyekszünk úgy szólni a laikusokhoz, hogy ne érezzék, hogy ez ez egy belterjes dolog, amibe nem lehet kezdőként belekóstolni. Ezt a célt szolgálja a most megjelent videóinterjúnk Berecz Pityuval, napjaink egyik legaktívabb népművelőjével, amiben nagyon értékes gondolatok hangzanak el mindenki számára.
Mi várható közelebbről a 3. FolkPark során? Kik azok a közreműködők, akiket érdemes nevesíteni, kik lesznek azok a táncegyüttesek, akik fellépnek majd a három tánctéren? Lesz-e esetleg valami olyan különlegesség, ami miatt bárkinek kihagyhatatlan ez az alkalom, aki szereti a népzenét, a táncot, vagy épp most először menne táncházba?
Ismét egy szuper line-upot sikerült összerakni a Táncház Egyesület közreműködésével, így nálunk zenél majd aznap népzenei világ élvonala, velünk lesz a Tázló Együttes, a Szalonna és Bandája, valamint a Zagyva Banda, és olyan lépésmesterek viszik táncba a vendégeket, mint Busai Norbert és Busai Zsuzsanna, valamint Berecz István, táncházaink állandó házigazdája.
Jegyek és további információk a Budapest Park weboldalán és a kapcsolódó Facebook-eseményen!
Fotók: Bódis Krisztián, Rosta Márk, Soós Bertalan
