Válságról még nem beszéltek az idei Music Hungary konferencia résztvevői, de a panelbeszélgetés kérdése, miszerint válságban van-e a fesztiválszektor, azt vetítette előre, hogy van baj, de az okok és a megoldások valamint a baj mértéke is mindenkinél más. Tulajdonképpen még a baj okát sem sikerült megfejteni, valószínűleg nem is egytényezős a helyzet. De nézzük, mik a tények, és mi az, ami miatt magunknak is fel kell tenni a kérdést, hogy vajon milyen lenne egy nyár fesztiválok nélkül.
A nemzetközi sajtó már megkongatta a vészharangokat, mikor megírta, hogy idén nyáron Hollandiában és Angliában összesen több mint száz fesztivál kényszerült bezárni, és sokan vannak, amelyek görgetik maguk előtt a rosszabb éveket, és kétséges, mi lesz velük jövőre. Itthon már csak a fesztiválok mennyisége miatt is árnyaltabb a helyzet, de az már most jól látszik, hogy baj van, hiszen a Covid után az előbb kisebb méretűre zsugorított és gyakorlatilag egy igényesebb vurstlivá vált VOLT fesztivál, most pedig az a Balaton Sound is befejezte, amire évekkel ezelőtt még gyakorlatilag lehetetlen volt jegyet vásárolni. Az okokról csak találgatni lehet, Veszprémben Lobenwein Norbert egy prezentációval kezdte a kerekasztalbeszélgetést, amelyben többek között az okokat is kutatta.
Tortúra vs fesztiválélmény
Lobenwein elsősorban a Strand fesztivál tapasztalatai szerint állítja, hogy évente 5-10-15 százalékkal csökkennek a jegyeladások, és már nem igazán jön ki a matek. Egész Európában a fesztiválok csökkenő közönségét a szervezők elsősorban a megélhetési válsággal és az inflációval magyarázzák, Lobenwein szerint hogy az embereknek itthon kevesebb a pénze, azt „vagy elhisszük, vagy nem”. Szerinte az okok között inkább az szerepel, hogy már nem annyira kedvelt ez a formátum, az utazással, sátrazással járó tortúra már nem szerethető a fiataloknak, akik a fesztiválozás élményét ezek nélkül is több helyen meg tudják kapni, hiszen sok egyébként is a koncert.
Bár a közönség szerint drágák a jegyek, szerinte inkább túl olcsók, hiszen a fesztiválok jelentős részének éppen, hogy a jegybevétel jelentené a stabilitást. A fesztiválok működése sokkal jobban közeledik a piac szabályaihoz, a közönség dönt, hogy megéri, vagy nem éri meg. Ezzel szemben azt látják, hogy egyik évről a másikra négyszer ötször többet kérnek magyar zenekarok, és ezt nem is a legnagyobb húzónevek, hanem az egy szinttel alattuk álló zenekarok sínylik meg, mert ők esnek majd ki.
Átalakulóban a koncertszektor – Szervezőket kérdeztünk előnyökről, hátrányokról, lehetőségekről
Vidék vs Budapest
Azt valóban jól látni, hogy az egyre több önálló koncert a budapesti fiatalokban felveti azt a kérdést, hogy elmenjenek-e fesztiválra, főleg, hogy utazzanak-e miatta. Süli András, a debreceni Campus fesztiváltól arról beszélt, hogy ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy-egy magyar zenekart pontosan tudnak mérni klubkörnyezetben, azaz a klubbulira eladott jegyek száma eldönti, hogy az egyébként a régióból látogatókat vonzó fesztiválon a megemelkedett gázsit megéri-e kifizetni az adott zenekarnak. Ők ezzel a tendenciával úgy vannak, hogy szívesen fizetnek többet egy előadónak, ha az valóban annyival több fizető vendéget visz be.
Hasonlóan vélekedik Egyedi Péter is, aki elmondta, hogy a Fishing on Orfű abban a szerencsés helyzetben van, hogy a látogatók szeretik a fesztivált, hajlandóak utazni, és sátrazni is, és leginkább a bérletek fogynak.
A napijegyesek is lélekben bérletesek, csak nem tudtak több napra elszakadni
– fogalmazott Egyedi. Ez a fajta tervezhetőség és kiszámíthatóság egyébként a legtöbb fesztivál célja, ahogyan az is, hogy túlnyomórészt bérletesekből álljon össze a közönség.
Bérlet vs napijegy
Egyébként nem olyan elrugaszkodott vágy ez, a fesztiválok árképzési stratégiája eleve arra hajaz, hogy jobban megérje bérletet venni, illetve nagyon sok olyan sikeres nagyfesztivál van, ahol a napijegyek korlátozott számban, vagy egyáltalán nem érhetőek el. Ez egyrészt stabilitást ad a fesztiváloknak, másrészt azért például az idei Szigeten is jól látszott, hogy mennyire nagy a különbség érzetre is akkor, ha az egyik nap nem túl sikeres, a másik viszont teltházas. Ez a kiszámíthatatlanság nem csak a szervezőknek, de a vendéglátóhelyeknek sem jó, és bizonytalanná teszi a működést.
Nagy nevek vs fesztiválhangulat
Kádár Tamás a Sziget fesztivál főszervezője már a Lángolónak adott interjújában is arról beszélt, hogy fellépők tekintetében elkényeztették a közönséget. Most Veszprémben elmondta, hogy a Szigeten a nemzetközi befektető 2017-es megjelenése után a headlinerekre fordítható büdzsét radikálisan emelték, azaz a cél az volt, hogy legyen több olyan világsztár, akire az emberek felkapják a fejüket, és akik jól mutatnak a plakátokon, ami szintén a legnagyobb előadókat hirdette.
A covid után rá kellett jönni, hogy ez zsákutca
– mondta. Most a cél az, hogy a fesztivál brandjét építsék, és egy új generációnak magyarázzák el, hogy egy fesztiválélmény miért más, mint egy koncertélmény.
Túlságosan elkényeztettük a közönséget – interjú Kádár Tamással
Ez egyébként azért is izgalmas, mert elég nagy paradigmaváltás, hiszen a Sziget ebbe a brandépítésbe korábban erősen belekezdett, a “Kell egy hét együttlét” szlogen után jött az Island of Freedom, azaz a Szabadság Szigete, ami egy város a városban koncepciója szépen épült is, mindenki gyűjtögette a szigetes útlevelébe a pecséteket ha nem koncertre ment, és tényleg kezdett kialakulni az a koncepció a fejekben, hogy a Sziget már csak azért is jó, mert egy hétig hasonló értékeket valló emberekkel élsz egy partyvárosban, ahol szeretet van és elfogadás. Pont ennek a koncepciónak a kommunikálása szorult háttérbe, mikor csak a headlinerekre került a fókusz évekig, és most úgy tűnik, pont ezt a kissé megtépázott és háttérbe szorult koncepciót szeretnék újra előtérbe tolni.
Kádár Tamás a Music Hungary Konferencián a Glastonbury példáját hozta, ami anélkül lesz teltházas, hogy egy headlinert is bejelentettek volna. De ugyanez igaz a Coachella vagy mondjuk a Wacken fesztiválokra is. Persze felmerül a kérdés, hogy itt a bizalom annak szól, hogy az emberek akkor is ott szeretnének lenni, ha nincs headliner, vagy inkább annak, hogy pontosan tudják, hogy a szervezők évről évre nagyon erős programot állítanak össze, így nem fognak csalódni. És kérdés az, amit Lobenwein Norbert is feszegetett, hogy egy olyan fesztivál, ahol a nagy fellépő az elvárás, ott lehet-e ezen változtatni.
Itthon vs külföld
A Netpositive magyar cég, de több külföldi nagyobb fesztivál jegyeladásaira látnak rá. Berta András, a cég marketing igazgatója elmondta, hogy érdekes látni, hogy a környező országokban mik a mintázatok. Példaként azt hozta fel, hogy Romániában több jelentős fesztivál ticketingjét látva elmondható, hogy nagyon erős a bérletvásárlási kedv, jóval nagyobb a bérletesek aránya, mint itthon. Izgalmas példaként említette azt is, hogy bár például az újvidéki Exit fesztivál jegyeladása is csökken, azonban a magasabb árú VIP csomagok jól fogynak, és nem esett vissza a vásárlási kedv az évek alatt.
Hogy mi a megoldás, sőt mi az igazi probléma, abban a résztvevők sem jutottak dűlőre. Az okok között lehet a Covid miatt megváltozott fogyasztási szokások, azaz hogy van a fesztivál helyett más, higiénikusabb program, vannak akik a fesztiválok iránti csökkenő kedvet tartják indoknak, és ahogyan azt már említettük, szóba került az anyagi helyzet változása, illetve az is, hogy egyre több nagy név ad önálló koncertet, és persze ott a 27 százalékos ÁFA kérdése is, ami nem csak a fogyasztók számára drágítja meg a fesztiválozást és a koncertre járást, de a szervezőket is hatalmas versenyhátrányba sodorja régiós szinten is. Ezek persze egyenként és összességében is igazak lehetnek, egymásra épülve pedig hatványozottan okoznak gondot a magyar fesztiválpiacon.
