Stockholmban már látható működés közben a H&M új gépe, ami használt ruhákból csinál újat. A kezdeményezés lényege, hogy a megunt vagy kiselejtezett ruhadarabok ne a szemétbe kerüljenek, hanem újra tudják hasznosítani.
Még mielőtt a H&M Looop nevű gépét méltatnánk, jó ha megemlékezünk arról, hogy a divatipar a második legpiszkosabb iparág a Földön. Igen, a gyárak is rosszak, meg a sok autó vagy az esőerdő irtása, de ami igazán rossz még az a hegyekben felhalmozott ruhaszemét. A fast-fashion boltok, mint mondjuk a H&M folyamatosan jönnek elő az újabb és újabb darabokkal, és az emberek vagy eldobják, az egyébként még jó, de már nem a legújabb ruhadarabjukat, vagy az üzletek szórják ki a szeméttelepre a rajtuk maradt árut. De még akkor is ritka, hogy valaki elviszi a varrónőhöz megvarratni a szétszakadt ruháját, a suszterhez viseltes cipőt, ha egyébként odafigyel a környezetére.
Évtizedekkel ezelőtt a divat és a technológia között nem igazán volt kapcsolódási pont, most pedig egymásra vannak szorulva, illetve a divatipar felfedezte, hogy meg kell újulniuk, mert ennek nem lesz jó vége.
Kanyarodjunk vissza a ruhacsináló feldolgozó géphez
A Looop lényege, hogy néhány óra alatt a megunt és kiselejtezett ruhát a gép megtisztítja, aprítja, cérnát készít belőle, és hamarosan egy újabb ruhává áll össze. Olyan ez mint a Hamupipőkében a varázslat, csak ebbe Hamupipőkének a lyukas zoknit, az ócska blúzait meg a foltos terítőket kell beledobni, és estére el is készül az estélyi ruhája. A technológiát a The Hong Kong Research Institute of Textiles and Apparel (HKRITA) és a H&M alapítványa fejlesztette, és akit részletesebben érdekelnek a fázisok az itt nézheti meg, hogyan is kell az egészet elképzelni.
A ruha nem vész el, csak átalakul
A képek alapján egyébként nem túl helytakarékos a megoldás, és az igazi problémára nem is ad feltétlenül azonnal választ. Arról nincs információ, hogy mennyire teszi energiaigényessé egy régi-új ruhadarab előállítását, de kétségtelen, hogy amennyiben energiatakrékos, akkor mégiscsak jobb megoldásnak tűnik, ha nem változik a ruhák mennyisége, mint ha növekedne a számuk.
Azt ígérik, hogy ezzel a fejlesztéssel készült új ruhákhoz nem használnak festéket és vizet, vagyis a ronda sárga pulóverből továbbra is ronda sárga ruhadarab lehet. Egyedül fenntartató forrásból származó szűz fonalat használnak, ami nem valamilyen sátánista ruharituálé része, hanem egészen egyszerűen muszáj valamivel javítani a szövetek erősségét, hogy strapabíró legyen a ruhanemű.
A cél az, hogy hasonló gépekkel a divatipart körkörössé lehessen tenni, azaz kevésbé terhelje meg a környezetet, ennek pedig egyik módja az, ha újrahasználják azt, amit egyszer már előállítottak. A jövő pedig akár még az is lehet, hogy egyszer mindenkinek lesz otthon egy olyan masinája, amibe betölti a megunt ruháit, és kivesz belőle valami olyat, amit újra sokáig hordhat, ehhez persze az kell, hogy az egész eszköz akkora legyen mint egy nyomtató, de pedig akkora mint egy garzonlakás.
