Hirdetés
Hirdetés

Fehérvasárnap a fekete mezőn – Idén is megjártuk a Fekete Zajt

Hogy milyen volt az idei Fekete Zaj? Ugyan milyen lett volna? Remek. Évről évre leírom ezt, és azt is, hogy ez az egyik legjobb fesztivál az országban. Kicsi, barátságos, kiváló helyen van és még a zenék is jók. Ez semmiben nem változott. Illetve egy dologban igen. A fesztivál történetében idén először lett egy telt házas nap. Ez meg is látszott odabent, mert hiába lett dicséretes módon több kajáspult, mint tavaly, az utolsó napon, vacsoraidőben teljesen bedugult minden. Bővíteni egyébként nem is igazán lehet, ez a maximum, amit ez a terület elbír. Ember ugyan még beférne több a legnagyobb színpad elé, de őket ki is kellene szolgálni mosdókkal, pultokkal, étellel, azokhoz pedig még több hely kéne, így pedig már nagyon zsúfolt lenne. Pont azt a báját veszítené el, ami miatt sokan szeretnek ide járni. Ráadásul akkor is bővíteni kell kicsit, ha olyan népszerű lesz a buli, hogy mondjuk az összes nap telt ház már elővételben. Plusz még a több emberre több szemetes is kell, mert az amúgy pedánsan tiszta fesztiválon az utolsó nap már voltak olyanok, akik nem vették észre, hogy van kuka a közelükben. De adja az ég, hogy ilyen gondjuk legyen a szervezőknek!

És hogy mi okozta ezt a nagy népvándorlást ide a Mátrába, a Sástóhoz? Az, hogy 23 éves története során először élőben lehetett hallani Thy Catafalque-dalokat. Idén ugyanis minden eddiginél erősebb volt a vágy egyes emberekben, de leginkább Adorján Balázs ötletgazdában, hogy végre szeretnék a jobb híján avantgárd metálként aposztrofált Thy Catafalque mögött álló Kátai Tamás szerzeményeit színpadra állítani. Mivel Kátaiban annyira erős sosem volt ez a késztetés, hogy ő maga tegye ezt meg, segítettek neki. Illetve nem is neki segítettek, mert ő alapvetően részt sem akart venni a produkcióban, csak szabad kezet adott gyakorlatilag mindenre, meg néha tanácsot osztogatott, ha kérték. Végül aztán úgy alakult, hogy három számban ő basszusgitározott. Ez a három dal volt egyébként a fellépés legszélsőségesebb black metal blokkja, és Kátai olyan elánnal tolta a zenélést, hogy erősen csodálkoznék rajta, ha nem lenne folytatása valamilyen formában az élő Thy Catafalque-nak. Ő maga egyébként 14 éve nem állt színpadon, saját bevallása szerint is nagyon izgult, de az, ahogy a közönség fogadta, az a hatalmas lelkesedés biztosan nagy hatással volt rá.

Maga az amúgy Mezolit – mesék a Thy Catafalque-ról című produkció igazi örömzenélés volt. 25 zenész állt össze egy estére, hogy egymást váltogatva előadjanak nagyjából másfél órányi Thy Catafalque-dalt. Olyan zenekarokból érkezetek a fellépők, mint a Watch My Dying, a Sear Bliss, a Reason, az Ördög, a Tales Of Evening, a Gire, az Ahriman, az Archaic, a Divided, a Képzelt Város, a Moon and the Nightspirit, a Needless, az Eclipse of the Sun, a VHK, a Tyr, a Dystopia vagy a Perilhelion. Illetve persze Kátai, aki nemcsak basszusgitározott, hanem a végén ráadásként, tényleges meglepetésként, egyedül állva a színpadon, a Fehérvasárnap című Thy Catafalque-dal szövegével zárta az estét a kitörő ováció kíséretében.

Mivel ez egy sok embert megmozgató produkció volt, amit ráadásul csak néhány hónap alatt, most először szerveztek össze, így borítékolható volt, hogy lesznek gyermekbetegségek. Az alapból sűrű hangzás sokszor összekuszálódott (főleg a női énekes blokkban, ahol például a lábdob szinte mindent elnyomott), többször nem lehetett hallani az éneket, de egyik sem volt akkora hiba, amin ne lehetett volna azonnal túllendülni a dalokat hallgatva és a zenészek lelkesedését látva. A legkompaktabb rész a már említett kátais black metal blokk volt, igaz, ott tiszta ének is csak pár sornyi volt, amúgy csak a zúzás ment három dalon át.

Aki szereti a Thy Catafalque zenéjét, annak semmiféle hiányérzete nem lehetett. Persze lehet mondani, hogy az lett volna az igazi, ha minden dalt a lemezeken is szereplő ember énekel, de volt, aki nem ért rá, illetve olyan is, aki az élő előadástól teljesen elzárkózott. És persze a legjobb az lenne, ha Kátai Tamás végig a színpadon lenne, de szeretnék abban reménykedni, hogy ilyen szempontból tartogat még meglepetéseket a jövő. Két dolog mindenesetre biztosan kiderült már most: a Thy Catafalque-dalok minden kétséget kizáróan remekül működnek élőben, és hogy erős igény van Thy Catafalque-koncertekre.

Természetesen nem csak Thy Catafalque volt a Covid miatt némileg még mindig külföldizenekar-mentes, négynapos Fekete Zajon. Volt például a Kátaihoz hasonlóan szintén a neves Season Of Mist kiadónál működő The Devil’s Trade, ami lemezen ugyanúgy egyszemélyes produkció, mint a Thy Catafalque, de szintén itt, a Zajon volt az első zenekaros bemutatkozásuk. Makó Dávidhoz ugyanis csatlakoztak az egykori HAW-zenekaros zenésztársai, és majdnem neurosisos súlyosságú post metalt csináltak az amúgy egyszálgitárra, énekre és effektekre írt dalokból. De itt debütált élőben először az egykori Isten Háta Mögött két alapítóját is takaró Nagyúr is, akik nagyon hálásak voltak azért, hogy ők nyithatták a nagyszínpadot a fesztivál első napján úgy, hogy a szervezők egy hangot sem hallottak az azóta viszont már megjelent négyszámos EP-jükből, mikor meghívták őket. És sajnos utolsó koncertből is jutott a Zajra: itt zárult le a Nadir 28 éves aktív pályafutása is, akik egyrészt kiváló death metaljukról voltak ismertek, illetve arról, hogy a magyar underground legnagyobb harcosai közé tartoztak. De a többi fellépő is olyan volt, amilyet megszokhattunk a Fekete Zajtól: általában az undergroundból származó, más, leginkább a nagyobb fesztiválokon ritkán látott csapat, előadó, akikre gyakran rá is lehet csodálkozni, hogy ilyet még nem láttunk. Például őket, akik Olaszországból érkeztek, és a Delta színpadon léptek fel:

És ha már külföldi zenekar, akkor ugye említettem korábban, hogy még mindig kevés volt belőlük, de most ez valahogy nem volt annyira feltűnő, mint tavaly. Pláne, hogy magyar előadó miatt lett telt házas az utolsó nap, még ha a Thy Catafalque alapvetően nemzetközi produkció is a kiadója miatt. Hogy jövőre ez változik-e, senki nem tudja, de így, szinte csak magyar zenekarokkal is szintet lépett a Fekete Zaj. Most végre kiderült, hogy milyen, ha sokan vannak a fesztiválon, a szervezők is tudnak ehhez alkalmazkodni. Szóval már csak azt kéne átrendezni az undergroundra és a fura zenékre fogékony emberek fejében, hogy a Mátra egyáltalán nem egy távoli, egzotikus pontja az országnak, hanem egy könnyen elérhető, kiváló hely, ahol nem mellesleg van egy jól szervezett, kiváló zenekarokkal teli, négynapos fesztivál is a nyár végén.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,927KedvelőTetszik
3,059KövetőKövetés
3,460FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók