Mit csinál egy popduó egy bazinagy színpadon? Több ember nézi-e vajon majd a Die Toten Hosent, mint a Fatboy Slimet? Norman Cook vajon ugyanazokat a CD-it hozza el magával, mint a tavalyi Balaton Soundra? A Satyricon tud-e mit kezdeni egy metálügyileg felhígított közönséggel? Ezek a Sziget második napjának kérdései.
A Ting Tings a brit popélet nagy szenzációja, ezért a Sziget éppen aktuális sztárjainak számítanak, mint mondjuk legutóbb volt az MGMT. A szervezők belenyúlnak egy kicsit a frissbe is, ennek volt köszönhető tegnap a White Lies, és a mai duó koncertje. Persze nem túl bátor próbálkozások ezek, a White Lies be volt szorítva egy sátorba, a Ting Tings meg korán, fél ötkor zenél a nagyszínpadon.
Ma meglátjuk, hogy a blöffnek gyanítható próbálkozás, valóban tartalmatlan-e. A Die Toten Hosen nem hibázhat a német közönség előtt, és kár amiatt szomorkodni, hogy egyébként nem Németországban vagyunk, őket is ki kell szolgálni.
A Fatboy Slim nagyszínpados fellépése pedig előzetesen hatalmas buktának tűnik, annak ellenére, hogy borítékolható: a legtöbben kíváncsiak lesznek erre a CD-játszók mögött ugrabugráló hawaii-inges fickóra, aztán majd kiderül, hogy a németek is maradnak-e, főképpen, hogy közéjük szúrták az indie-ben nevelkedett nagyonbrit Bloc Party-t.
Az éjszaka csúcspontján egyesek Trickyt fogják választani, mások a Satyricont. Előbbi közönségét már tegnap látni lehetett a Szigeten, utóbbiét egyáltalán nem, de talán tizenegy órára előbújnak a blackerek a sírjaikból.
A felhozatalt elnézve jó hírnek tűnik, hogy nem vagyunk elhalmozva, de legalább minden eseményt kiélvezhetünk. Reméljük, hogy valóban ezt akarjuk, és nem dőlünk rá az asztalra unalmunkban.
