Hirdetés

,,Ezt az alkotás szépségéért kell csinálni” – Interjú az Esti Kornél zenekarral

Az Esti Kornél körül zajlanak az események. 2020 decemberében megjelent az első filmes anyaguk, az Itt maradtam az éjszakában lemez, tavaly ünnepelték 15. születésnapjukat, idén március 18-án pedig megjelent hatodik nagylemezük, Nyitva hagytam címmel. Többek között erről is, a karanténról is és a Boldogság te kurváról is beszélgettünk a zenekarral.

Visszatekintve erre a 15 évre, a kiadott hat lemezetekre és a kisfilmetekre, mit tartotok annak a pontnak az Esti Kornél szempontjából, amikor megtaláltátok a hangotokat?

Lázár Ágoston dobos: Mindig azt gondoltuk, hogy az éppen aktuális a saját hangunk. Ez folyamatosan fejlődik velünk.

Veres Imre gitáros: Én már a legelső lemeznél azt gondoltam, hogy megtaláltuk a hangunkat, aztán most így visszahallgatva már árnyaltabban fogalmaznék erről. Valóban, ez mindig a jelenből visszatekintve derül ki.

LÁ: Mindig azt mondják a zenekarok, hogy „most megcsináltuk életünk lemezét, ez a legjobb lemezünk ever”, és sokszor bebizonyosodik, hogy nem így van. Most azt érezzük, hogy ez a lemezünk lett a legjobb eddig, de majd az idő eldönti.

Lázár Domokos gitáros: Szerintem az is van, hogy nagyon nehéz erre egy objektív mércét felállítani. Sokszor az ember azt gondolja, meg azt érzi, meg talán ez a közmegegyezés, hogy a legjobb lemezek azok, amik a legnépszerűbbek, vagy a legjobb dalok azok, amelyek a leghíresebbek, de ha végig gondolom a kedvenc zenekaraimat, soha nem a „nagy slágereket” szerettem a legjobban. Ilyen módon a közönségnek a döntése az nyilván fontos, de azt nem gondolom, hogy csak és kizárólag az dönt, hogy melyik dalt mennyien hallgatják meg. Nem feltétlen gondolom azt, hogy azok a legjobb dalaink, amelyek úgymond slágerek lettek. Az viszont biztos, hogy van valami ezekben a dalokban, ami nagyon sok embert megfog.

A Nyitva hagytam lemez felvételeinek időszakába beleesett kettő karantén is. Ez az időszak inkább pozitív vagy negatív hatással volt a lemezre?

Bodor Áron énekes: Összességében inkább pozitív. Bevettek minket a 30Y köré szerveződő ZAJZAJZAJ kreatív kollektívába, így több időnk volt stúdiózni is, kitalálni a soundokat.

Horváth Kristóf gitáros: Meg az is nagyon fontos, hogy az Itt maradtam az éjszakában lemez tulajdonképpen a covid miatt jöhetett létre.

LD: A 2020 végén megjelent Itt maradtam az éjszakában kvázi egy válogatáslemez az addig megjelent öt lemezünk alapján, ami a már meglévő dalaink újrahangszerelt, újragondolt változatait tartalmazza. Egy Müpás műsornak a nyomán kialakult különleges anyag, és ez az a cucc, amit már a pécsi ZAJZAJZAJ-os stúdióban tudtunk csinálni, gyakorlatilag korlátlan időkeretben, és akkor megéreztük ennek a metódusnak a hasznát, hogy tulajdonképpen annyit vagyunk a stúdióban, ameddig ki nem kísérletezzük a legjobb hangzásokat. És a mostani Nyitva hagytam lemeznél már ennek az előző anyagnak a tapasztalatait tudtuk hasznosítani, ami nagy előny volt az előző lemezek esetében jellemző nagyon kötött stúdióidővel szemben.

2020 nyarán indult egy raktárkoncertek-projekt, ahol a támogatott zenekarok listáját ti vezettétek, mégse vettetek részt ezen a felvételen. Ennek mi volt az oka?

BÁ: Csak a pénzért csináltuk volna, de csak a pénzért nem szoktunk csinálni semmit.

LD: Ennek az egész sztorinak az a tanulsága, ami szerintem egy nagyon pozitív dolog, hogy a zenekarban csak olyan dolgot csinálunk és csak olyan dologban veszünk részt, amire mind a hatan azt mondjuk, hogy „csináljuk”, és ha már egy ember azt mondja, hogy ő ezt nem akarja, nem vállalja, nem érzi jól magát ebben, akkor nem csináljuk.

Ez jellemző a dalírásaitokra is, hogy csak olyan anyagot adtok ki, amivel egyikőtöknek sincsen ellenérzése. Még mielőtt megjelennek a dalok, szoktatok külső embereket bevonni, vagy csak ti hatan vesztek részt ebben a folyamatban?

HK: Történetesen nem volt még olyan, hogy felkértünk volna valakit, hogy ez a dal most itt tart és külső fülként, akár producerként, akár bárhogyan szállj be a folyamatba és csiszoljuk együtt.

VI: Kivéve az Itt maradtam az éjszakában lemeznél, ahol iamyankot pont ezzel a szándékkal kerestük meg, és mind zenészként, mind producerként tök új irányokat tudott megnyitni egy-egy dalnak.

LD: Ez a folyamat úgy szokott nálunk kinézni, hogy nagyon sokat demózunk a próbafolyamatok alatt. Kvázi a próbákat felvesszük demó minőségben és azon dolgozgatunk. Minden lemezkészítésnél annyira sokat foglalkozunk a sávokkal a felvételek során, főleg az éneknél meg a gitártémáknál, hogy szinte lehetetlen, hogy egy külső ember azt idegileg bírja. És azért azt, hogy annyira durván sajátjának érezze, hogy az ebből származó pénznél sokkal nagyobb energiát beletegyen, azt nem várhatjuk el olyan embertől, aki nem a zenekar tagja. A már említett iamyank és azok az emberek, akiket bármilyen módon bevontunk az anyagokba vendégművészként, mind azt az attitűdöt képviselik, amit mi is, hogy alapvetően nem azért zenélnek, hogy ebből pénzhez jussanak, hanem hisznek abban, hogy ez valami nagyon király dolog, és ezt az alkotás szépségéért kell csinálni. De zenekaron belül több ember is van, aki koncepcionálisan produceri füllel is hozzá tud állni ezekhez a dalokhoz.

LÁ: Meg a dalokat így rakjuk össze eredetileg is.

LD: Nem úgy csináljuk, hogy csörömpölünk valamit a teremben, két próba alatt kész van egy dal és úgy hagyjuk, „majd valami történik vele” felkiáltással, hanem időközben nagyon sokat változtatunk a számokon ahhoz képest, ami a kiindulási pont. Hallgatjuk a demókat, amiket fölveszünk a teremben, ennek során pedig nagyon sokat csiszolódnak a dalok, mielőtt a stúdióban rögzítjük őket. A mostani lemez egy másfél éves dalíró-sessionnek az eredménye, s e folyamaton belül nagyon sokat változtak a dalok. Címadó dal például legalább négy-öt változatban létezett, mire megkapta a végleges formáját

Az első tervek szerint is ez lett volna a címadó dal?

LD: Gyakorlatilag a keverés végén derült ki, hogy mi lesz ennek a lemeznek a címe, és tulajdonképpen, ha úgy nézzük nincs is klasszikus címadó dal a lemezen, mert nem is pontosan az a címe az általad említett dalnak, mint a lemeznek. Ez egyébként tudatos döntés is. Nem feltétlen akartunk egy dalt kiemelni, hanem nyitva hagytuk ezt az egészet, s maga a motívum, a „nyitva hagyás” jó szimbólumnak tűnt az összes dalhoz.

Szerintetek lenne valamilyen hatással a megjelenő dalaitokra, ha egy rajtatok kívül álló producerrel dolgoznátok együtt?

BÁ: Biztos persze, de mi szeretjük a saját gyermekünknek tudni a dalainkat, s mindeközben fejlődni és egyre többet beletenni. Annak pedig örülünk, amikor ennek van egy előremutató eredménye.

LD: Nagyon kevés producer van Magyarországon, ez a szcéna valahogy nem alakult ki, legalábbis a mi műfajunkban. Nehezen tudnánk azt mondani, hogy van féltucatnál több olyan producer, akinek iszonyatosan karakteres világa van. Ez nem kritika, inkább csak azt lehet mondani, hogy a magyar producerek általában a zenekarokhoz idomulnak, inkább technikai jellegű támogatást adnak már kész zenekari elképzelésekhez, míg az angolszász zenei közegben sokszor az látható, hogy egy-egy producernek annyira markáns saját világa és elképzelése van, hogy azzal sokszor teljesen meghatározza egy-egy zenekar hangját. És talán az is van, amit Áron mond, hogy mi nem is akarjuk, hogy valaki nagyon durván megváltoztassa a zenekarnak a karakterét.

Az eddig kiadott lemezek között megfigyelhető olyan rapszodikusság, hogy két-három évente jelenik meg új albumotok. Ezt az időt szándékosan hagyjátok ki ilyen szabályosan, vagy ennyi idő alatt fogalmazódik meg bennetek egy új albumnyi mondanivaló?

VI: Nagyjából ez a fajta ciklikusság számunkra a természetes. Megvan ennek a ritmusa, hogy megjelenik egy lemez, azt szeretjük körbevinni az országban, annak is kell félév-év, mire úgymond „bejátszódik”, hogy eljusson az emberekhez, és igazán szerves részévé váljon a setlistnek. Mikor túl vagyunk egy lemezen nekünk is jól esik, hogy elszakadunk a műhelymunka résztől, és onnantól inkább a koncerteken van a hangsúly, aztán egy-másfél év után jön el újra az a pont, amikor elkezdünk ötletelgetni és elkezd alakulni a következő lemez. Nagyjából ez a ritmus. Most azért is maradt ekkora hiátus az előzőhöz képest, mert a covid mindent megborított. Utána pedig úgy alakult, hogy az Itt maradtam-dalaival elkezdtünk komolyabban foglalkozni. Film, aztán lemez lett belőle, ez pedig plusz egy évet rádobott erre az egészre.

LD: Meg szerintem két-három év alatt gyűlik össze annyi téma a lelkünkben, amiből tíz-tizenegy dal úgy tud kigurulni, hogy nem kell magunkat megerőszakolni.

BÁ: Meg ennyi időnként szokott valaki szakítani a csajával.

Láttok valamilyen különbséget korábbi lemezbemutató koncertek és a mostani között?

LD: Az első lemezeknél nagyságrendekkel kisebb volt a közönségünk és kevésbé voltak elkötelezettek. Most azért azt látjuk, hogy ezeken a koncerteken már az új dalok szövegét is tudja a közönség. Ha kialakul mondjuk egy Esti Kornél-tracklist, amiben van tizenöt-húsz sláger, amit az emberek nagyon szeretnek, akkor nehéz új dalokkal cölöpöt verni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy gyorsabban jöttek nagyon elragadtatott reakciók most, mint az előző lemeznél. Azt reméljük, hogy ez azt is jelenti, hogy jobb lett ez a lemez, mint mondjuk az előző. De ezt azért is nehéz megállapítani, mert a közönség, ahogy egyre inkább megszereti a zenekart, egyre elfogadóbb is lesz. Ez egy nagyon érdekes dinamika.

Van olyan cél a szemetek előtt, amit, ha elérnétek akkor azt mondanátok, hogy onnantól kezdve kizárólag főállású zenészek lesztek?

BÁ: Szoktuk azt mondani, hogy az a racionális döntés, amikor valaki több lábon akar állni. Meg az is egy valid álláspont, hogy olyan minőségű hely Magyarországon, ahol komfortosan tud játszani egy zenekar, nincs olyan nagyon sok. Ilyen körülmények mellett egy félállású munka mindenképp belefér, hogyha fontos az embernek, hogy egyszerre csak egy lábát tudják kihúzni alóla. De azért mégiscsak vonzó tudna lenni, ha bármennyi időt tudnánk azzal foglalkozni, hogy a zenekart fejlesszük.

VI: Közben meg szerintem ez továbbra is inkább egy elméleti kérdés, mert Magyarországon sajnos nagyon kevés zenekarnak a kiváltsága ez. És az egy ennél is fontosabb kérdés, hogy akiknek ez kiváltságuk, ők mennyire tudják ezt önazonosan, ciki kompromisszumok nélkül csinálni. Az a legnagyobb kihívás ebben, hogy borzasztóan szűk a piac és egyben torz is. Nehéz arra a szintre eljutni, hogy kényelmetlen kompromisszumok nélkül csakis erre fókuszálhass a mindennapokban.

LD: És az sem mellékes, hogy ez nem csak egy hattagú zenekar: hattagú stáb dolgozik velünk egy nagyobb koncerten. Ha minőségi dolgot akarsz odatenni egy színpadra, akkor ahhoz jó látvány kell, jól kell szólnia, kell, hogy flottul menjen az átállás. Nagyon magas költségekkel dolgozik egy olyan zenekar, ahol élő hangszerek vannak.

HK: Nekem személy szerint, hogy ennyire tudjam értékelni ezt a zenekart, kell az, hogy a civil melómat csináljam. Hogy meglegyen az az érzés, hogy én ezt most lerakom, és elmegyek egy próbára. Sokkal jobban értékelem, hogy ki tudok szakadni és jobban fel is tud tölteni, enélkül hajlamos lennék elúszni. Alázatra tanít, egyúttal ad egy rendszert, hogy dolgoznom is kell, meg a zenekarba is bele kell tennem az energiát.

Számítotok ezen a lemezen olyan dalra, ami az Esti Kornél közösségében közel akkora slágernek számít majd, mint a Boldogság te kurva?

LD: A Boldogság, te kurva megjelenésekor az Esti Kornél egy sokkal kisebb zenekar volt, akkor annak a lemeznek a megjelenése egy hirtelen ugrást eredményezett. Most már nem hiszem, hogy tud dobni egy dal vagy egy lemez akkorát, mint amit akkor dobott a zenekaron. Meg azt érzem, hogy kicsit más lett a zenefogyasztási szokás is. Akkor a social media még nagyon gyerekcipőben volt, lassabb volt az egész világ. Az, hogy ezen a lemezen egy ennyire kiemelkedően sokat hallgatott dal lesz-e, azt nem tudom, de az már most érezhető, hogy mindenképp lesznek olyanok, amelyek az embereknek lelkileg fontosak.

BÁ: Szerintem már van. Erősebb indulás volt az Utánad, mint például a Boldogság, te kurva. Az Utánad volt az eddigi egységnyi idő alatt legtöbb megtekintést kapott dalunk. Ilyen még nem volt, hogy két hónapon belül már százezres megtekintésünk lett volna.

VI: Bízunk benne, hogy az új lemez jól fog lecsapódni. Azt érezzük, hogy a dalok eléggé rezonálnak arra az alaphangulatra, amit mostanság a mindennapokat meghatározza.

LD: Szerintem minden zenekarnál vannak olyan alapvető emblematikus dalok, amelyekből egy-kettő van egy húsz-harminc éves pályán, amelyek felhelyezik a zenekart „a térképre”. Minket a Boldogság, te kurva helyezett fel a magyar könnyűzenei térképre, de nem egyből. Biztos vagyok benne, hogy az új daloknak is kell az a több éves érés, míg egy-egy sor szállóigévé válik és elkezd önműködő lenni, mint például a „boldogság, te kurva”.

A május 19-ei Budapest Parkos lemezbemutató koncertjükön túl, még több más helyen is találkozhattok a zenekarral, és a Nyitva hagytam-lemezzel.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,000FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk