Megjelent YZZO legújabb, RGBW című albuma, ami a korábban bemutatott zenéken túl két eddig nem hallott dalt is tartalmaz. A lemezen szereplő számokról, dalról dalra mesélt a zenekar énekese, Galambos Dorina és Szabó László Lac, gitáros.
Our Song
Lac: Az egyik fő különbség ennél a lemeznél az előzőhöz képest, hogy midi hangszínek helyett majd’ mindenhol igazi szintiket használtunk. Nálam van már évek óta Dorina Microkorgja (amit sosem fog már visszakapni), valamint zenekarpénzből vettünk egy Behringer Poly-D analóg szintit, javarészt ezekből jön minden, ami billentyű, egy-két kivételtől eltekintve. Volt egy időszak, amikor elég sok dal kigurult otthon, de ezek túlságosan különböztek egymástól, nem volt könnyű megtalálni, hogy melyik dal hova menjen.
Végül csináltam egy YZZO és egy GMW mappát és próbáltam két egységet létrehozni, ide-oda rendezgettem a dalokat, de az Our Song sokáig mindkét pakkban benne volt. Azt hiszem két éve nyáron lejöttek hozzám a többiek Csongrádra, és a próbateremben kipróbáltuk élőben, Dorina pedig olyat énekelt rá egyből, hogy ez el is döntötte a dal további sorsát.
Fabricated Ecstasy
Dorina: Szerintem ez egy nagyon jó húzású, szexi dal, ami ráadásul olyan tabu témákat feszeget, mint az elcseszett egyéjszakás kalandok. Nagyon várom már, hogy lássam a hozzá készülő klipet, mert Szabó Áron és Kósa Péter barátaink egészen különleges képi világot álmodtak meg rá.
Lac: Volt egy időszak, amikor le szerettem volna hagyni a lemezről, valahogy nem éreztem kereknek, talán akkor még tényleg nem volt az. A többiek viszont hittek benne és milyen jól tették! Szuper kis lendületes szám lett belőle, amit élőben kifejezetten jól esik játszani.
RGBW
Lac: Most így hirtelen beugrott, hogy kezdetben az Our Song sem volt kerek. Megvolt a kezdő riff és annak mindenféle kibontása, de hiányzott egy ütős verze téma. Jópár verzió született, többek között az RGBW alaptémája, ami ugyan külön tetszett, de az Our Song részeként nem. Valahogy nem következett egyik rész a másikból. Ilyenkor én azért még mindig eléggé be tudok feszülni, de Undos barátom egyik legigazabb mondását – „Ami nem megy, azt erőltetni kell” – szem előtt tartva végül kivágtam ezt a részt és lett belőle egy másik szám, az Our Songba pedig megérkezett egy megfelelő verze. A szemfülesebbek már biztos rég észrevették, hogy a két dal tempója is egyezik.
Dorina: Ennél a dalnál éreztük először a fiúkkal, hogy ezen a lemezen szintet léptünk. Imádom a hangszerelést, a szöveg is zseni, a lemezborító koncepciója, a klip minden klappolt, nem hiába ez lett a címadó!
You Possess It
Dorina: Ez kajak popdal, és mióta megtaláltam az igazit, mindig őt látom, ha ezt a számot hallgatom, mint ahogy a szöveg is szól a refrénben.
Lac: Jó kis szám, semmi különös, de kellemes, slágeres, az ilyenekre szokták mondani, hogy befogadható. Ebben a dalban egy régi olasz Farfisa orgonát is használtam, önmagában inkább aranyosan szól, mint jól, de egy pedalboardon és gitárkombón átküldve csodálatos hangokat lehet belőle kitekerni, imádom! Még nem próbáltuk ki élőben, de nekem van egy olyan megérzésem, hogy úgy lesz az igazi.
Ruins
Dorina: Ez mindannyiunk számára nagyon kedves dal, mert Csongrádon született meg a szövegötlet, mikor is a Tisza Presszóból sétáltunk hazafelé Laci kecójához a gáton, és közben a csillagokat nézegettük, és azon elmélkedtünk, hogy jöhet bármi szar (covid, infláció stb.), legalább a csillagos égbolt mindig ott van felettünk biztos pontként, és pozitív energiákkal tölt fel.
Lac: Nekem ez a kedvenc YZZO-számom jelenleg. Jó nyomasztó, súlyos, a refrénben pedig angyalian és szívszaggatóan énekel Dori, olyan amit ugyan nem mindig könnyű meghallgatni, de utána kitisztulsz és jobban érzed magad.
1998
Dorina: Ez az igazi Szedd össze magad, Anyukám!– dal. Kiválóan lehet rá tornázni például. Nekem a pandémia legpozitívabb hozadéka, hogy totál ráfüggtem a pilatesre, és már nem is tudnék meglenni nélküle, annyira feldob. Meg Píttel eszünkbe jutott, hogy akár lehetne a refrén egy Madonna előtti tisztelgés, a Ray of Light lemezt nagyon bírtuk, ahogy a 98’-as évet is!
Lac: Ezt pedig Pít nem érezte eleinte, de most már szereti. Az első teljesen gitár mentes dalunk, az egy nagy talány, hogy élőben hogyan fogjuk előadni. Erről jut eszembe, a kezdetek óta könyörgök a többieknek, hogy vegyünk be egy szintist, hogy ne kelljen bohóckodnom a gitározás közbeni billentyűzéssel, elég idétlennek találom. Mostanra már megszoktam valamennyire, de ha ezt olvassa egy hozzánk hasonlóan intelligens, nagy tudású, szellemes, jellemes szintis, elküldhetné a CV-jét és akkor ennél a számnál legalább le tudnék menni cigizni.
Such a Cliché
Dorina: Ez a veszekedős dal. Bár én utálok veszekedni, de azért időnként helye van egy jó vitának akár párkapcsolatban, akár zenekarban, hogy mindenki elmondhassa a magáét, levonjuk a konklúziót, és feloldjuk a feszkót. Aztán mindenki megnyugszik szépen. Olyan, mint a hőhullám végén érkező megváltó zápor. Ez az a dal, amin agyaltunk, hogy legyen-e magyar szövege, és még mindig lehet, hogy az is megszületik, de így angolul is tök jól összefoglalja a fent említetteket. És kifejezetten imádom, hogy Pít milyen verzetémát talált ki ebben énekdallam-ügyileg!
Lac: Igen, itt volt egy kisebb összezördülés. Az eredeti verzióban csak a refrén téma volt a mostaniból, a többi rész ilyen hibbant dupla tempójú elektro hülyeség volt, de Pít javaslatára végül a dal egésze akusztikus pop hangszerelést kapott. Aztán a szövegen is rugóztunk még egy darabig, hogy akkor magyar legyen vagy angol, de a végén mindenki megbékélt ezzel a végleges változattal. Ennél a dalnál Pítnek sokkal inkább megvolt a víziója, mint nekem. Örülök, hogy ilyen lett.
My Alien
Dorina: Endometriózis-himnusz, avagy Pít elképzelte ahogy a kórházban megszabadítanak a kis idegen testtől, ami bennem növekedett. Tudom undi, de ez lett az egyik kedvenc dalom a lemezről, és igazán felemelő érzés élőben játszani!
Lac: Kicsit az Our Song testvérkéje, hangulatában legalábbis. Valamiért nekem a Mike Patton féle Peeping Tom ugrik be róla, nem tudom miért. Lehet tudat alatt onnan nyúltam. Elég nagyot basz élőben is.
Octopus Dance
Dorina: A Ruins-hoz hasonlóan ez a nóta is a csongrádi session része volt. Ott tanyáztunk Lacnál, és a fürdő mellett lakik, szóval jókat csobbantunk napközben, aztán meg mentünk az ottani próbaterembe megfejteni. Mikor hallottam a demót, mondtam, hogy polipos dalunk még úgysem volt, márpedig szeretnék egy ilyet, mert igazán lenyűgöző teremtmények, és aztán Píttel egy csomó tudományos doksit néztünk, és közben mindenki ráflesselt, hogy forgassunk már egy videót a Tiszánál, ha már ott vagyunk! De még korántsem volt olyan kidolgozott a hangszerelés, mint ahogy végül a lemezre felkerült, és így még sokkal romantikusabb is lett! Vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni, hanem szép lassan kialakulnak.
Lac: Itt is Pít volt a kisördög, nem hagyta nyugodni, hogy a refrén is ugyanolyan disszonáns, mint a verzék, ezért kitalált bele egy fényesebbet, ami szépen kinyílik. Nem örültem, ellenkeztem, de most már belátom, hogy neki volt igaza, sokkal jobban működik így a dal. Az eredeti klipet végül le is szedtük a Youtube-ról, inkább ezt hallgassa mindenki!
