Mindig kések, de hozzád jókor indultam címmel jelent meg Barkóczi Noémi harmadik nagylemeze, három évvel az előzőt követően. Az albumom szereplő dalok befelé tekintenek, az önismeretre fókuszálnak, de egyúttal kifelé is nyitnak és elmélyülnek aktuális generációs vagy éppen társadalmi kérdésekben. Mindezek mögött pedig ott áll biztos bázisként a Balaton, ami az alkotási folyamat egyik nagyon fontos állomása is volt
egyben. Az új anyagot 2025. április 3-án a Magyar Zene Házában mutatják be először, a koncertet megelőzően pedig dalról dalra is mesélt a lemezen található tételekről Barkóczi Noémi.
Sétáló
Az alapötletet az adta, hogy sétálgattam Békéscsabán és azon gondolkodtam, milyen lehetett ott maradni középiskola után. Aztán ez az érzés összekötődött azzal, amit a barátaim külföldre költözése váltott ki belőlem. Volt bennem egyfajta sértettség, pedig egyikőnk sem tehet a kialakult helyzetről. Ezeket a kavargó érzéseket akartam visszaadni.
Szia fényfolt
Nagyon szerettem ezt a kis lakást, szerettem egyedül élni, de úgy alakult, hogy hamar ott is hagytam ezt a helyet. Szóval ez a dal búcsú az albérlettől és búcsú az egyedülállóságtól is. Én olyan ember vagyok, akinek fontos a privát szféra, és hogy tudjak magammal lenni, erre pedig, ha együtt élsz valakivel, aktívan kell törekedni, ami nem mindig egyszerű. Ma már beütemezzük ezeket az időket, bármennyire is fura.
Koranyár
Ez a dal gyerekkori emlékek egyvelege. A legerősebb eleme az az időszak, amikor a kamaszkorral megjelennek a fiúk és az addigi szoros szövetség felbomlik, vagy legalábbis meglazul. Több barátnőmmel beszélgettem a régi barátságokról, és többen mondták, hogy ezek talán szerelmek is voltak. Mintha ösztönösen megéltük volna, hogy ezeknél az érzéseknél nem számítanak a nemek, aztán szépen mégis belesimultunk az elfogadott formákba, felváltva ezeket a mély barátságokat sokszor elég méltatlan párkapcsolatokra. Zeneileg szerettünk volna fűben-fekvős hangulatot teremteni, de amikor Kristóf elkezdte ezt a zakatolós dobot hozni, ott lett kerek a dal.
Mintha értenék
Alapvetően csak egy érdekes szójátéknak indult ez a szöveg, de hamar megtaláltam magamban a frusztráltságot is a szavak mellé. Nem konkrét dolgok ihlették, inkább csak egy általános felháborodás olyan rendszerekkel szemben, amik az egyén helyett mondjuk csak tüneteket, vagy a státuszt nézik. Úgy gondoltam, ezt a dalt meghagyom kevésbé konkrétnak, hogy mindenki arra élhesse ki a dühét, amit neki jelentenek ezek a sorok.
Aftercare
Ez a legnehezebb dal a lemezen, sokáig gondolkodtam is, hogy rákerüljön-e, aztán arra jutottam, fontos nekem ez a téma annyira, hogy vállaljam. Emlékszem, iszonyúan megütött, amikor Halász Sári segítő szakember barátnőm arról mesélt, hogy amikor szexuális felvilágosítást tartottak gimikben, a gyerekek amellett kardoskodtak, hogy a fojtogatás igenis normális része a szexuális együttlétnek, és bár azt elfogadták, hogy életveszélyes, szexben mégis szabad, sőt kell. Hogy 15 éves lányok kértek tőle tanácsot, hogyan kell jól csinálni. A pornó sajnos iszonyatosan elkorcsosította az intim együttléteket, és szerettem volna ellene menni ennek a kultúrának.
Tajtékos
Ezt a dalt egy őszi balatoni elvonuláson írtam. Ilyenkor mindig picit alászállok a mélybe, nehéz egyedül tölteni napokat csak a gitárommal, mindenféle figyelemelterelés nélkül (ilyenkor a mobilomat is kinyomom). Miután megírtam a dalt, meglepett mennyire borús, aztán rájöttem, hogy PMS-em van, és nevettem egy jót, mert így utólag látva teljesen egyértelmű volt, miről szól igazán, csomó olyan képet használok a szövegben, ami ezeket az érzeteket adja át. Hangzásban nagyon a minimalizmusra törekedtünk, de Pankának volt egy ötlete, hogy a végén jöjjön be egy kórus, ami végül az egyik kedvenc pillanatom a lemezen, kísérve Marci bontott basszus témájával.
Viharsarok
Ez a vonaton írtam úton a Balatonra, nagyon ritkán tudok ilyen körülmények között írni, de ez valahogy elindult, talán pont a népmesés jellege miatt. Azt akartam megfogni, hogy milyen szép, amikor két ember találkozik, és bár tök másból jönnek, és sok dologban különböznek is, pont ezek a dolgok teszik működővé a kapcsolatot. Ennek a dalnak a rögzítését is nagyon szeretem, mert egy rögtönzött formában vettük fel a stúdióban, Dorozsmai Gergő pillanatok alatt bemikrofonozott egy kis teret a padlón, leültünk a félhomályba és kétszer feljátszottuk a dalt egyben, a lemezre a második felvétel került. Van valami különleges ereje ennek az egyszerűségnek szerintem, a legvégén pedig imádom Panka nevetését.
Pulóvert fel
Ez egy tipikusan olyan dal, ami menet közben bontakozott ki, fogalmam sem volt az elején, mit kezdek majd azzal a sorral, hogy “Nincsen mit mondanom”, csak jött. Végül egy kis himnusz lett arról, hogy mennyire megéri megélni akár a nehéz érzéseket, és nem feloldani telózással vagy alkohollal. Azóta volt, hogy egy kellemetlen este után buszozás helyett inkább sétáltam és hagytam hogy átjárjon, ami éppen nehéz volt, közben pedig meghallgattam ezt a dalt, szóval ha úgy vesszük teszteltem és működött.
A régi nők
Azt hiszem leginkább Nemes-Nagy Ágnes “Maszk nem takarta már” kötete és a benne szereplő képek ihlették ezt a dalt. Annyira megfogott a tekintete, a komolysága. Az első két versszak viszonylag könnyen megíródott, de nagyon nem tudtam, hogyan folytassam. Olvastam hozzá Susan Sontagot a fotóról, de valahogy nem állt össze. Végül egy túrázáson elkezdtem valami népdalszerűt énekelni, és amikor ellaláztam a zenekarnak, mondták hogy a nők éneklik a fonóban. Ez a gondolat nagyon tetszett, így kis kutakodás után megtaláltam ezt a népdalt, ami jelentésében teljesen ez (a “fene tudja” rész is), csak picit alakítottam a dal ritmusához. Ezt a dalt várom a legjobban, hogy koncerten játsszuk!
23:59
Ez a szöveg először versként született tőlem szokatlan módon. Egy önismereti csoportos nap volt, amikor amúgy is érzékenyebb vagyok önmagamra és a külvilágra is. Valóban vérfoltos volt a troli, és egész nap több ilyen vérrel kapcsolatos dolog történt, amiről az jutott eszembe, ha ez egy film lenne, tudnánk, hogy valami szörnyűség fog történni. A pékséges versszak ezt akarja ellensúlyozni: hogy jelenleg egy olyan életet élünk, amiben folyamatosan lebeg a fejünk felett valami katasztrófa (azt hiszem a Covid óta ez állandó), mégis itt vagyunk egymásnak, ami meg nagyon meg tud hatni. Meg a végén amikor beszáll Marci vokálja is és mind együtt énekelünk.
Koranyár outro
A stúdióban van egy gyönyörű nagy versenyzongora, amihez Panka leült picit játszani a Koranyár zongoratémáját, Gergő meg szerencsére résen volt, és elindította a rögzítést valamelyik otthagyott mikrofonon. A végén még hozzákevertük egy kis balatoni atmoszférát, amit akkor vettem fel, amikor lementem dalt írni.
Szép álmokat
Ez egy telefonos hangjegyzet, így vettem fel otthon és a többiek azt mondták, pont ettől működik.
Az április 3-ai Magyar Zene Háza-koncert részletei elérhetők Barkózi Noémi oldalán és az eseménynél.
