Minden hazai „Ebbhead” tudja már, hogy hogy 2010. január 11-én a Nitzer Ebb lép fel vendégként a Depeche Mode előtt a Budapest Sportarénában. Azóta a legendás elektrozenekar turnéra indult az Egyesült Államokban, hogy hamarosan megjelenő Industrial Complex című albumát promotálja. A szoros turnéprogram ellenére sikerült időt szakítaniuk arra, hogy megválaszolják kollégánk kérdéseit.
Legutóbb a Sziget Fesztiválon találkoztunk Budapesten, 2007. augusztusában, ahol is egy nagyszerű koncertet adtatok. Egy újabb fesztiválfellépés is tervbe volt véve a múlt év végére, ami azonban sajnos elmaradt. Mi történt veletek az elmúlt időszakban?
Douglas McCarthy (ének): John O-val, a producerünkkel befejeztük az albumunk mixelését. Bon és Jason pedig, az új live set-up átalakításán dolgoztak, mely egy minimál akusztikus dobfelszerelésből, elektronikus ütősökből, és egy MIDI mallet controllerből áll. Lenyomtunk néhány show-t Londonban, Berlinben, Malmöben, Göteborgban és Mexico City-ben. Terveztünk egy dél-amerikai turnét is, ami azonban a sertésinfluenza miatt meghiúsult. Emiatt kellett lemondanunk a Fixmer/McCarthy bulit is, Mexico City-ben. Terence és én pont azon a hétvégén érkeztünk oda, amikor a sertésinfluenzáról szóló szalagcímek elárasztották a sajtót. Elég szürreális érzés volt, mindenkit maszkokban látni, és az egyébként forgalomtól nyüzsgő mexikói utcák olyan néptelenek voltak, mint a sivatag.
Douglas, te közben megjelentetted második albumodat Terence Fixmerrel, Into The Night címen. Az új sound számomra sokkal könnyedebb, táncolhatóbb, emellett persze a régi, esszenciális dark/goth stílus is érezhető rajta. Milyen visszajelzést kaptatok a munkátokról?
Douglas McCarthy: Jók voltak a visszajelzések. Sajnos, pont akkor jött ki az anyag, amikor az SPV kiadónál éppen szerkezetváltás ment végbe, és emellé jött még a gazdasági világválság, így nem tudtuk megfelelően promotálni. De ahogy mondtam, nagyon szeretjük ezt az albumot, és azok a rajongók, akik élőben is láthattak minket, jól reagáltak az új számokra.
Jókora várakozás előzi meg az új Nitzer Ebb-albumot, amiről néhány szám különböző soundtrackeken is megjelent, köztük a Fűrész IV-hez, és VI-hoz tartozó filmzene-albumon. Ilyen nagy horrorfilm-rajongók lennétek?
Douglas McCarthy: Szeretünk mindenféle jó filmet, és ezek között vannak horror-klasszikusok is. Komolyan gondolom, hogy bármilyen kreatív munka, ami törődéssel, és odafigyeléssel készül, az megérdemli, hogy odafigyeljenek rá.
Douglas, tavalyi bécsi találkozásunkkor említetted, hogy jó esély van rá, hogy ti legyetek a Depeche Mode előzenekara a Tour Of The Universe-en. Azóta már mindannyian tudjuk, hogy ez az álom valóra vált. Ki keresett meg titeket ezzel a felkéréssel?
Douglas McCarthy: Mindig is tartottuk velük a kapcsolatot, főleg Martinnal, hisz mindannyian Dél-Kaliforniában élünk. Megkértük Martint, hogy vokálozzon az egyik új track-ünkön, melynek címe: "Once You Say". És aztán, amikor kiderült, hogy mi pont akkor jelentetjük meg az új lemezünket, amikor ők befejezik az európai turnéjukat, adta magát, hogy megkeressük őt az előzenekarosdival kapcsolatban.
Utoljára a World Violation Tour alkalmával léptetek fel a Depeche Mode előtt. Alan Wildert leszámítva, megmaradt a barátság? Mi volt a legemlékezetesebb momentuma a közös turnénak?
Bon Harris (zeneszerző, producer): Martinnal tartottuk leginkább a személyes kontaktust, aki háttérvokálozik is az előbb említett számban. Mindig elmentünk a koncertjeikre, ha Los Angelesben jártak, és lehetőséget adtak rá, hogy beléjük fussunk. Mindenkivel jó kapcsolatot ápoltunk az évek során. Annyi emlékünk van a World Violation Tourról, amik azóta már össze is mosódtak… Volt úgy, hogy hot-doggal a kézben néztük meg a Strippedet, hogy lecsekkoljuk a színpadi show-t, és a közönség reakcióját.
Játszottatok egy warm-up show-t Berlinben, a Depeche Mode rajongóinak, a koncertjüket megelőző napon, amire nagyon jól reagáltak, és még Dave is megemlékezett rólatok az Olympastadionban. Jól éreztétek magatokat együtt?
Bon Harris: Igen, mindannyian Essexből származunk, hasonló körülmények közül, hasonló humorral megáldva, és még sorolhatnám. Ahhoz képest, hogy milyen magas szinten művelik a zenét, megmaradtak melegszívű, eredeti, és móka-kedvelő embereknek.
Milyen érzés volt újra színpadra állni Jason Payne-nel, akivel ’95-ben játszottatok utoljára együtt? Befolyásolta az újbóli jelenléte a setlistet? Játszotok esetleg számokat a Big Hit-ről is?
Bon Harris: Nagyszerű érzés. Volt egyfajta lezáratlan ügy-érzete ennek az egész "Big Hit" utáni szétválásnak. Azt hiszem, most ismét teljes a kép. Ahelyett, hogy visszatértünk volna a "Big Hit" dalokhoz, inkább az új anyagon kezdtünk el dolgozni, a régieket pedig, hozzáigazítottuk az ő tehetségéhez. Ő ugyanis egy nagyon jó dobos, a szó tradicionális értelmében véve – akusztikus felszerelésen játszva. Persze, elektronikus ütősöket is alkalmazunk, de úgy gondoltuk, így minden erősségünket megmutathatjuk. És az "Industrial Complex" is ezt a stílust kívánta meg. Egy kicsit nyersebb, "élőbb" hangzást.
Lesz valamiféle változtatás az amerikai, és az azt követő európai turné között? Úgy értem, a színpadképen, a setlistben.
Douglas McCarthy: A legfőbb eltérés az lesz, hogy a saját koncertjeinken annyit játszunk, amennyit akarunk, míg a Depeche Mode-tól 45 percet kapunk. Így aztán rendkívül gondosan kell összeválogatnunk a dalmenetet, hogy a rajongók által elvárt klasszikus Nitzer Ebb számok is megszólaljanak, és becsempésszük közéjük az újakat is. Az USA-turnénk eddigi szakaszán nagyon jól fogadták a rajongók az új anyagot. Azt tervezzük, hogy Európában plusz saját koncerteket is adunk a Depeche Mode-dal közös fellépéseken túl.
Hogy készültök az előzenekar-szerepre?
Bon Harris: Nyilvánvalóan ez egy remek alkalom, hogy új, és nagyobb közönség előtt is játsszunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy odafigyeljenek a zenénkre, és, hogy megmutassuk, a zene szólhat is valamiről.
