A székesfehérvári Waiting Room Beke István keze alatt gyúrta ki ezt a koncerteken bejáratott balladát, amiről azt mondják, hogy a felvétel közben teljesült ki igazán a dal a szintitémákkal és vokálfoszlányokkal megfűszerezve.
“A dal alapját egy barátunktól, Kerekes Árontól kaptuk, egy évekkel ezelőtt felvett akusztikus demo formájában. Ez egy erős kiindulópont volt, amit nagyon izgalmas volt előbb lerombolni, utána pedig újra felépíteni.
A legfőbb célunk az volt, hogy a hangszereléssel egy olyan atmoszférát teremtsünk meg, ami alá tudja támasztani a szöveg üzenetét. Helyenként letisztult, máshol agresszív és zajos, dinamikailag teljesen bipoláris. Ez az adaptáció akkor számít sikeresnek, ha a végeredmény arra a 4 perc 20 másodpercre rátelepszik a hallgatóra, összenyomja a súlyával, és egészen a dal legvégéig tényleg nem ereszti el.”
A dal ízelítője a nemsokára bemutatásra kerülő új kislemeznek, amit az év vége előtt mutatnak be a hallgatóknak.
