Januárban 18 és 21 között ismét Eurosonic Noorderslag a hollandiai Groningen városában. 2023-ban már 37. alkalommal rendezik meg Európa legnagyobb showcase fesztiválját és zeneipari konferenciáját, ahol négy nap alatt ezúttal összesen 41 ország 291 előadója lép majd színpadra, köztük Magyarországról Azahriah, illetve a Platon Karataev. És ugyan manapság – köszönhetően többek között az olyan kezdeményezéseknek, mint a Budapest Showcase Hub, a CEEntral Party, vagy az idén koncertekkel kibővült Music Hungary – már itthon is kezdjük megtanulni, mit jelent a showcase, bőven van még olyan vetülete a témának, amit érdemes körüljárnunk.
Mitől nagy szám, ha valaki kijut a Eurosonicra? Miért érdemes fellépni showcase fesztiválokon, mire kell felkészülni egy ilyen koncerten? Hogyan építsünk kapcsolatokat akár nemzetközi fesztiválszervezőkkel? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel Csiszár Virágnak és Bóna Márknak, a Sziget nemzetközi booking managereinek, és persze arra is kíváncsiak voltunk, milyen tapasztalatokat szerzett eddig a hasonló rendezvényeken már rutinos fellépőnek számító Platon Karataev.
Mit kell tudnunk az ESNS-ről?
A Eurosonic Noorderslag jelenleg nemzetközi szinten a legnagyobb presztízsű, évente közel 40 000 látogatót, köztük több ezer zeneipari szakembert vonzó showcase fesztivál. Ráadásul az egyik legelső is volt a műfajban: 1986-ban rendezték meg először, az azóta eltelt bő három és fél évtizedben pedig számos, azóta headlinerként turnézó előadó tűnt fel itt. Csak néhány név a listáról: Altin Gün, Arlo Parks, Alyona Alyona, Celeste, Daði Freyr, Fontaines D.C., Friedberg, Go_A, K.ZIA, girl in red, Hinds, Meduza, Meskerem Mees, MYD, Priya Ragu, Pip Blom, Pongo, Sigrid, Wet Leg, vagy akit a hazai koncertlátogatók talán legjobban ismernek, Dua Lipa.
Virág szerint a rendezvény egyik fő vonzerejét a rengeteg feltörekvő előadó mellett a jól megválasztott helyszín, és a kitűnően felépített infrastruktúra jelenti.
„Rengeteg showcase fesztivál van most már világszerte, személy szerint én is nagyon sokra járok. Viszont azt kell mondjam, a Eurosonichoz egyik sem fogható abban a tekintetben, hogy itt rengeteg országból érkeznek fellépők, nagyon átfogó a felhozatal, minden stílus képviselteti magát a négy nap során. Nagyon sokan érkeznek a zeneipar képviselői közül, így nemcsak a koncertprogram, hanem a networking lehetőségek miatt is érdemes ellátogatnia oda a szakmabelieknek minden évben. Ez az a rendezvény, ahol a legtöbben megfordulnak azok közül, akikkel én is együtt dolgozom az év további részében, a booking folyamatok során.
Groningent sokan Hollandia legszebb városának tartják, és tényleg van egy tagadhatatlan bája a helynek. Nagyon kedves, nagyon barátságos település, tökéletesek a méretei egy ilyen rendezvényhez, ráadásul egyetemi városról van szó, aminek nagyon jó hangulata van. A helyszínek megfelelő távolságban vannak egymástól, nem kell sokat sétálni vagy tömegközlekedni ahhoz, hogy eljuss az adott helyre. A fesztivál ideje alatt a városban voltaképpen bárhol lehet jó minőségben lehet élő zenét hallgatni, ráadásul vannak külön erre az időszakra átalakított koncerthelyek is. Tehát kis túlzással mindenhol koncertek vannak ilyenkor, nemcsak a klubokban, de a szinte minden kocsmában, könyvesboltban, parkban, kirakatban – bármilyen helyen, amit el tudsz képzelni. Ezekben a napokban az egész város átalakul egy nagy fesztivállá.”
Mi történik egy ilyen eseményen?
Sokakban felmerülhet a kérdés, miért érdemes adott esetben egy magyar zenekarnak majd’ másfélezer kilométert utaznia azért, hogy játsszon egy nyúlfarknyi koncertet valahol Észak-Hollandiában vagy úgy általában Nyugat-Európában? Miért éri ez meg? Márk – vagy ahogy a szakmában széles körben ismerik, Marka – ezt a következőképpen fogalmazta meg:
„Mentoráltam magyar és külföldi zenekarokat egyaránt különböző nemzetközi szervezetek felkérésére, és mindig azt mondtam nekik, hogy ha van lehetőségük, akkor lépjenek fel showcase fesztiválokon! Mert önmagában ez nem feltétlenül pozitív élmény a zenekarnak. Kevés idő van a beállásra, pici a színpad, kicsi a backstage, nincs catering, nem ők a főszereplők, nem miattuk vesznek jegyet, van, amikor még pénzbe is kerül a kiutazás.
Az előadóknak viszont tudniuk kell, miért áll ez érdekükben. Mindenképpen hasznos, ha ott vannak, még akkor is, ha egy Eurosonic méretű showcase fesztiválon konkrétan lehetetlen, hogy mindenki megnézze a teljes line-upot, hiszen közel 40 klubban zajlik az összes koncert, gyakorlatilag egy időben. De akkor is ott van a nevük, ami azt jelenti, hogy bekerülnek a programfüzetbe, akár a kapcsolódó Spotify-playlistbe, a fesztivál felületeire. És amikor legközelebb a menedzser e-mailt küld egy fesztiválszervezőnek, klubvezetőnek, akárkinek, akkor lehet, hogy azért lesz ismerős a zenekar neve, mert olvasta a programban két évvel ezelőtt egy ilyen rendezvényen.”
Networking egy showcase fesztiválon
A fellépők mellett a szakmai látogatók számára is kifejezetten eseménydús napok ezek, hiszen amellett, hogy rengeteg új előadóval ismerkedhetnek meg, egy ilyen rendezvény nemzetközi szinten is fontos találkozási pontot jelent a zeneiparban dolgozóknak. Virág erről így beszélt:
„Szakmai résztvevőként egy átlagos napom úgy néz ki, hogy napközben reggeltől késő délutánig mindenféle találkozóim vannak, közben zajlanak különféle előadások, konferenciabeszélgetések, majd amikor a zenei programok, mindenki beleveti magát az éjszakába, és akár hajnalig koncerteken vagyunk. Mint a showcase fesztiválokon általában, itt sem teljes másfél órás koncerteket játszanak a zenekarok, tehát nem két előadót néz meg az ember egy este, hanem legalább tízet.”
Márk elmondása szerint találkozni inkább olyan partnerekkel szoktak a fesztiválok programszervezői, akiknek komplett roostere van, benne húsz-harminc előadóval, hiszen sokszor az ilyen alkalmak során dől el az is, ki lép majd fel az adott menedzsment vagy booking cég művészei közül az adott fesztiválon abban az évben, vagy a rákövetkezőben. Ettől függetlenül zenekarként és menedzserként is bőven találhatunk arra lehetőséget, hogy szakmai kapcsolatokat építsünk.
„Ha egy zenekar részt vesz egy showcase fesztiválon, általában tud delegálni egy menedzsert vagy egy zenekari tagot a kapcsolódó konferenciára, hiszen legtöbbször ilyen része is van a programnak. És utána nyilván a konferencia résztvevői ott vannak azok között, akik este megnézik a zenekarokat. Ha valaki részt vesz egy konferencián, mert kap rá meghívást, vagy megveszi a jegyet, rendszerint megkapja a delegáltak listáját is, azaz látjuk, ki lesz még ott rajtunk kívül. Egy ilyen olyan kontaktlistát más forrásból viszonylag nehéz lenne összegyűjteni. Ilyenkor történik az, hogy egy-két héttel a fesztivál előtt elkezdenek beáramlani a levelek, hogy „Figyelj, föl fogunk lépni itt és itt, gyere el mindenképp!” A menedzser, vagy az ezt a feladatot ellátó zenész gyakran összeszedi a számára érdekes kontaktokat, és csinál egy kvázi hírlevelet mindenkinek, de olyan is előfordul, hogy magát a konkrét személyt keresik meg, mert fel szeretnének lépni a fesztiválon, ahová ő bookol.”
Túl a koncerteken
Azt gondolhatnánk, hogy szakmai résztvevőként az effajta rendezvények felérnek egy nyaralással, hiszen az embernek nincs más dolga, mint megnézni egy csomó zenekart a színpadon. Ugyanakkor ez a kép is árnyalódik, ha tisztában vagyunk bizonyos részletekkel. Márk erről így beszélt:
„Sokan hihetik, hogy mennyire jó melónk van, hiszen mi koncerteket nézünk, és ez egyfelől igaz is, mert egyértelműen könnyebb és szórakoztatóbb, mint egy bányában dolgozni. Jól érezzük magunkat közben, barátokkal találkozunk, esténként sörözünk is. Ezzel együtt viszont ez munka, amire nagyon oda kell figyelni: jegyzeteket készítünk közben, emlékezni kell mindenre, a produkcióktól egészen addig, hogy az adott előadót ki ajánlotta. Voltam olyan showcase fesztiválon, ahol a szervezők fizették a repülőjegyet, a szállást, hoztak-vittek, etettek, itattak mindenkit, cserébe viszont kötelező volt megnézni az összes koncertet. Kijöttek a vendégekért a büfébe, a dohányzóba, hogy gyertek, mert most kezd a zenekar. Iszonyú mennyiségű fellépőt kellett megnézni.
Ugyanakkor az ember megfelelő tapasztalat birtokában viszonylag rövid idő után nagyjából azért sejti, érdemes-e tovább néznie, hallgatnia az adott előadót. Ha kérdéseket vet fel amit látunk és hallunk, akkor nyilván megnézünk még néhány számot, de van olyan, amikor szinte azonnal tudjuk, hányadán állunk. Persze előfordul, hogy végig kell néznem az egész koncertet, hogy megértsem, egyáltalán miről szól az egész. És sokkal jobb, ha kérdéseket vet fel egy produkció, mint amikor egyértelműen rossz.”
Márk szerint a zenekarok is gyakran felteszik a kérdést, érdemes-e fellépni egy showcase fesztiválon? Mi alapján döntenek a szakmai delegáltak, hívnak meg valakit egy fesztiválra a programszervezők, amikor négy napon át folyamatosan érkező impulzusok és benyomások érik őket?
„Mindig kiemelem, hogy egy szakember ilyen helyzetben nagyon gyorsan átlátja, megállja-e a helyét a produkció vagy sem. Ha valaki egy nagyon rövid beállással, egy kis színpadon, nem a saját közönsége előtt is tud jó koncertet adni, olyan minőségben, ami elvárható, azaz képesek odatenni magukat, akár úgy is, hogy mondjuk négyen vannak a koncerten, az kiderül rögtön. Ráadásul lehet, hogy abból a négy emberből három épp fesztiválszervező, és akkor a zenekarnak meg is van a jövő évi turnéja belőle.”
Showcase fellépőként
Hogy milyen reményekkel indul egy hazai zenekar egy ilyen szintű, nemzetközi viszonylatban is meghatározó showcase fesztiválra, arról a jövő évi Eurosonic egyik magyar résztvevőjeként a Platon Karataev énekes-gitárosa, Balla Gergely a következőket mondta:
„Az elmúlt négy évben folyamatosan jártunk showcase fesztiválokra, melyek közül talán a Eurosonic az egyik csúcsesemény. Mindig többéves távlatra készítünk terveket, és a showcase-szál nálunk az elejétől kezdve az ESNS-be torkollott. Azt gondolom, az együttes életében ezzel lezárul majd egy időszak, mert talán ez az utolsó ilyen jellegű esemény, amin részt veszünk. Még lehet, hogy becsúszik majd egy-egy, de alapból úgy gondolom, ha valamit az eddigieken nem tudtunk elérni, akkor azt ezután se fogjuk. Illetve a Platon is „felnőtt” az elmúlt években, és talán már nem a showcase-k jelentette ugródeszkára és lehetőségekre van szükségünk.
Több PR-céggel dolgoztunk már együtt, több európai turnénk is volt már, egy éve a Doomstar Booking Agency-hez tartozunk, ami hazai perspektívából teljesen más ligában játszik nemzetközi szinten. A tavalyi ESNS-re egyébként bekerültünk, de miután a szervezők úgy döntöttek, hogy online lesz az esemény, visszamondtuk, mert tapasztalataink alapján az ilyesminek nem láttuk értelmét. Akkor azt mondták a szervezők, hogy akkor a jövő éviről is lemaradunk, így próba-szerencse alapon végigcsináltuk megint az elejétől a jelentkezési folyamatot, és végül megint meghívást kaptunk, amiért ezúton is hálásak vagyunk a szervezőknek.
Teljes stábbal, menedzsmenttel utazunk, a fő cél, hogy az európai fesztiválkörforgásba is jobban bekerüljön a zenekar, emellett néhány nagyobb promóterrel is megismertessük a projektet. De ez elsősorban a menedzsment és az ügynökség feladata, nekünk pedig az, hogy a lehető legjobb koncertet adjuk ott kint. Fontos még kiemelni a HOTS-ot itthonról, akik végig rengeteget segítettek nekünk az elmúlt években, és sokat tettek azért, hogy a hazai zeneipar elkezdjen felzárkózni a nemzetközihez.”
Hogy korábban milyen élményeket szereztek hasonló eseményeken, arról Gergő így beszélt:
„Több showcase-n is jártunk már, a Zandari Festa Seoul volt az első, később jött a Liverpool Sound City, a Waves Vienna, online a Moscow Music Week és az Enea Spring Break. Az eddigi csúcs talán a Reeperbahn Festival volt, 2019-ben, élő produkcióként talán ott értünk be igazán, mind a felkészülés, mind a hamburgi telt házas koncert során. Szerintem a showcase egy befektetés a kezdeti időszakban, és mindig tovább gördül valahogy a szekér, ugrik egy lépcsőt a zenekar, még ha ott helyben sokszor nehéz is kitapogatni, melyik kapcsolaton keresztül.
Mi az elejétől kezdve stábbal utaztunk ezekre a rendezvényekre, és csak így látom értelmét, hogy a zenekar a koncertre fókuszál, közben a menedzsment folyamatosan találkozik másokkal, embereket hív le, hogy nézzék meg élőben, vagy csak általánosságban bemutatja szakmabelieknek a zenekart. Voltak jobb és kevésbé jó élményeink egyaránt, de utóbbiakat is fontos megtapasztalni és tanulni belőlük: milyen az, ha teljesen idegen a helyszín és a technika, extrém rövid a beállás, fáradt vagy az utazás vagy akár a jetlag miatt, de nagy a tét, mert szakmai közönség előtt játszol, szóval messze a komfortzónán kívül kell a lehető legjobb koncertet adni.”
Egy meghívás, sok lehetőség
Abban mind a fellépők, mind a fesztiválokon résztvevő zeneipari szakemberek egyetértenek, hogy egy-egy ilyen élmény szakmai és emberi szempontból egyaránt nagyon hasznos lehet gyakorlatilag mindenkinek. Gergő úgy fogalmazott, hogy általában ezek a legjobb csapatépítők, a zenekarnak is rengeteg közös élménye és sztorija van ezekről az eseményekről. Márk szerint is sokan fogják fel olyan lehetőségként a meghívást, ami némi kreativitással és tudatos tervezéssel további lehetőségeket szül.
„Sokan úgy is elindulnak teljes felszereléssel, kisbusszal, ha adott esetben az pénzbe kerül, mert csak valami minimális támogatást kapnak az útiköltségre. Egy ilyen apropó, egy fix Nyugat-Európai dátum jó kiindulási alap ahhoz, hogy a zenekarok arra az időszakra, odaútra, visszaútra más koncereteket szervezzenek, hogy más helyszíneken is fellépjenek. Így már kerekedhet az egészből egy miniturné is. Ha valaki magyar zenekarként kap egy külföldi felkérést, azt érdemes meglovagolni, és megnézni, mi hozható még ki belőle.”
Lehet-e valaki próféta a saját hazáján kívül?
Hogy az eddigi tapasztalatok alapján mennyire érdeklődik a magyar zenekarok iránt a nemzetközi közönség, arról Virág a következőket mondta:
„A magam részéről igyekszem mindig ott lenni az itthonról érkező fellépők koncertjein. A reakciók nagyon vegyesek, de ez sokszor a szerencsén is múlik: volt, ahol egészen kevesen voltak, de volt olyan is, akinek a koncertjére alig lehetett beférni. Szerintem alapvetően nyitott az ottani közeg, és mindig kifejezetten jó érzés az, amikor ajánlom egy-egy nemzetközi kollégának az adott évben fellépő magyar zenekarokat, ők pedig szívesen eljönnek. A nyitottság tehát megvan, és kicsit az is számít a bőség zavarában, ha olyan ember ajánl valamit, akinek az ízlésében megbízol.”
Arra a kérdésre pedig, hogy az ilyen showcase események miért játszanak fontos szerepet a meghatározó nemzetközi fesztiválok műsorának alakulásában, Márk így válaszolt:
„Igazán a fesztiváloknak van lehetőségük arra, hogy feltörekvő zenekarokat is meghívjanak. Ha egy budapesti klubban felléptetsz egy – kisarkított példát fogok mondani – albán rappert, azon jó eséllyel nem lesz senki az itt dolgozó albán pékek negyedét leszámítva, hiába fantasztikus és világszínvonalú az előadó. Csinálhatsz neki promóciót, reklámot, ha egy népszerű klubba szervezed, akkor azért lehet, hogy lesznek érdeklődők, de nagy nyereség azért nem várható.
Viszont egy fesztivál számára szerintem kötelező, hogy lehetőséget adjon új előadóknak is. Nem csak azért, hogy feltöltsük a programot, és el tudjuk mondani, milyen sokan léptek fel nálunk megint, hanem hogy minőségi produkciókat mutassunk be, ezáltal a közönség érdeklődését is felkeltsük olyan művészekkel, zenekarokkal kapcsolatban, amiket még nem ismernek. Egy Sziget méretű fesztiválon rengetegen hívhatják fel magukra a közönség figyelmét – nekik ez egy lehetőség, a fesztivál számára meg, úgy gondolom, egy nagyon fontos kötelesség. Nálunk az Európa Színpadon, illetve a Freedom Színpad délutáni műsorsávjában lépnek fel az olyan zenekarok, akik a hazájukban már eléggé ismertek, de hozzánk eljönnek akár kedvezőbb feltételekkel is, mert tudják, hogy itt egy sok országból érkező, nemzetközi közönség előtt léphetnek fel.”
Az idei Eurosonic Noorderslag fesztiválról további információk a rendezvény weboldalán és közösségi felületein!
