Október 27-én jelent meg az „Esendő halandó” című új Magidom album, ami a 2019-es Plakátmagány folytatásának is tekinthető.
Ahogy írják, az új anyag a zenekar eddigi legegységesebb munkájaként az emberi tökéletlenség és törékenység különböző rétegeit mutatja be tartalmas szövegvilággal, az indie pop és az akusztikus folk ötvözésével. A dalokban az egyetemes, globális témák és toposzok mellett a bensőségesebb hangulatok is jelen vannak. A kézírásos borító és a Youtube-on elérhető szövegvideók is az album emberi tematikáját domborítják ki. A lemezbemutató csütörtökön (november 2-án, azaz ma) lesz Budapesten, a Turbinában. A nagyszabású koncerten számos új dal először hangzik majd el élőben, de a régi kedvencek sem maradnak ki. Facebook esemény itt.
Dalról dalra
Az alábbiakban a Magidom két tagja, Benyhe Robi (ének, gitár) és Szekeres Máté (ének, billentyűk) mesél az új album dalairól.
Nézd
Robi: Egy ideális paradicsomi állapottal indul a lemez, ahol minden adott az ember boldogságához és még a madarak is bekötik a cipőnket. Ráadásul szintik, mandolin, banjo, és dús vokálok is vannak.
Esendő halandó
R: Az euforikus kezdődal után rögtön jön a “koppanás” és a bűnbeesés egy kicsit ironikus megközelítésben. A diszkó poppos hangzáshoz sokat tett hozzá Czinke Máté producer barátunk. Fun fact 1: a refrén első fele (“valamikor valahanyadikán…”) egy ezeréves gimnáziumi szövegmaradvány. Fun fact 2: gitárszóló is van!
Mennyek mennye
R: Szinte a címadó szám folytatása. Egy zongorás demóból nőtte ki magát egy nagyívű, mesélős-keresős dallá. A kissé himnikus refrénje miatt a dalcím is magasztos lett, de szövegében folyamatos a kétely és az ellentétek közti csapongás.
Mosom a kezeim
R: Borongós, apokaliptikus helyzetjelentés, amiben az egyén felelősségét vizsgáljuk a globális egészben. Egy embert képzeltem a dalba, aki a kinti zűrzavarból hazaérve megpihen és tűnődik a fürdőszobája kényelmes melegében. Szinti és gitár fronton is vannak benne kísérletezőbb hangszínek és megoldások.
Sakk-matt
R: Győzelmi kényszer gyerekkori emlékképekkel vegyítve, kicsit keményebb zenei köntösben. A szövegben elhangzó “bástya, lovacska, futó, színét megtartja királyné” mondókát anno apukámtól tanultam a bábuk helyes elrendezéséhez. Egy ismert mondókának hittem, de az eddigi visszajelzések alapján nem sokan hallották, és mint kiderült, a Google-ben is csak egyetlen találat van rá.
Hallod-e?
R: Az egész esendő halandó koncepció egyik tartópillére. Hatnyolcados belső vívódás, bűntudat, fohász. Kiemelkedik a zongorabetét a dal közepén, amit végül nagyapám öreg pianínójával vettünk újra a korábbi stúdiós zongora helyett. A dalvégi feleselős, kaotikus szövegrész komoly fejtörést okozott és az utolsó pillanatig alakult… Nagyon sokáig improvizáltam rá próbákon és koncerteken, de nem mertem lefixálni, mert féltem, hogy a túl sok ötlet közül végül rosszul döntök, és elrontom a dalt. Lehet, hogy nem tökéletes a végső verzió sem, de az egész album is valami ilyesmiről szól.
Esteledik
Máté: A mások és önmaga által becsapott magányos ember céltalan tengődésének története. A dal első demója még 2009-ben lett rögzítve. Azóta sokat változott, az utóbbi 1-2 év során új szöveg íródott hozzá és a stúdió-munkálatok során a hangszerelés is a feje tetejére lett állítva.
Jól áll a sötét
R: Dombóvári István humorista Youtube-on a dal alatt egy kommentben érdeklődőtt, hogy a depresszióról szól-e a dal. Szerintünk ennél pozitívabb kicsengése van a sötét tematika ellenére. Meglepetésünkre néhány hétig kiemelt rotációban volt a Petőfin. Ezt Erős Marci produceri munkájának is köszönhetjük, aki szerintünk nagyon izgalmas ötletekkel alakította a hangzást.
Fáradásos törés
R: Történetmesélős, bensőséges hálószobapop, sok érzelemmel. Hónapokon át nyitott kérdés volt, hogy sikerül-e befejezni a lemezleadásig, nem egyszerű egy ilyen dalt útjára engedni. Balázs bízott benne a legjobban, hogy különleges lehet a végeredmény. Végül ez lett az egyetlen dal, amit külső hangmérnök és producer nélkül készítettünk, amitől talán még sajátosabb lett a hangulata. Még egy kicsit csellóztam is benne.
Lépeget
M: Ennek a dalnak is jó pár éve a fiókban állt a demója, itt viszont a kész verzió szerkezetileg és hangszerelésben szinte semmiben nem tért el attól, mégis sokat dobott rajta, hogy együtt vettük fel. Egy folyamatosan építkező dalról van szó, amely szinte a csendből indul egy szál zongorával, a végére pedig egy katartikus outroval zár.
Odakint
R: Vissza a természetbe! Szerettünk volna egy instrumentálisabb jellegű dalt is a lemezen. Végül talán ez lett a legkísérletezőbb: a folkos elemek dominálnak, és bátran kiléptünk a hagyományos dalszerkezetből. Külön öröm, hogy a dalszöveg mégis megtudta őrizni a letisztultságát.
Kalózok
R: „Ti mind egyéniségek vagytok” – kicsit erre a Brian élete idézetre is rímel ez a dal. Különböző tökéletlen, „defektes”, sikertelen karaktereket idéztünk meg, akik ennek ellenére sem dobják be a törülközőt. Nagy volt a kísértés, hogy túlgondoljuk a hangszerelést, de végül Ligeti Gyuri producerünk hatására egy egyszerűbb, tisztább irány mellett döntöttünk. Büszkén hívjuk “boomer” himnusznak, mert ilyen régivágású dalt már kevesen csinálnak manapság.
Utolsó utáni
R: Világvége hangulat és “rokkolás”. Ez is inkább globális homo sapiens kritika, bár az utolsó utáni karakter személyes ihletésű is. Jó lesz koncerten játszani!
Ó egek
R: Mélyből a magasba vágyódó töprengés. Klasszikus nagyívű záródal, óóózós elszállással a végén, ami talán keretbe teszi a lemezt az albumnyitó Nézddel. Itt is megjelenik az instabilitás és a kétkedés motívuma, de a főhős mégis keresi a kapaszkodókat a transzcendens felé. “Semmit sem tudunk, csak érzékelünk”: összességében reményteli hangulattal zárjuk az utazást.
