Erotikus Technológia – Sorsbábuk
Valljuk be, igazságtalan dolog, hogy kizárólag a nyolcvanasokat jellemezzük a kulturális atomkatasztrófák aranykoraként. A kilencvenes évek közepén ugyanis egy átlag tévénéző pszichikai védőhálója olykor jóval komolyabb megpróbáltatásoknak volt kitéve. Ebben kulcsszerepet játszott az MSat (korábban A3) nevezetű csatorna, mely telefonos kívánságműsoraival – a Szív TV mellett – elsőként állt a muzikális szürrealizmus szolgálatába. És ugyan, ki ne tört volna ki agyalapi szamárköhögésben Gara László, a G-Play, netalántán a Pitbull nevezetű lakossági hard rock alakulat egy-egy performansza láttán?
Ugyanakkor az éledező dancefloor mozgalom is termelt ki olyan produkciókat, melyeket addig csak mocsárlázban szenvedő impresszionisták vizionálnak egy hordó abszint elfogyasztása után. Bátran kijelenthetjük, hogy az art-dance vonalat Digital Scream mellett az Erotikus Technológia képviselte legmarkánsabban, utóbbi esetében talán már néminemű szándékosságot is feltételezhetünk. Mindemellett fel nem foghatjuk, hogy a Sorsbábuk című szerzeménnyel miféle organizmusokat kívántak megszólítani, az intelligensebb csalánozók legalább annyira számításba vehetők, mint a zsigerzacskóval és reszelőnyelvvel ellátott élőlények. Azt azonban kizárhatjuk, hogy egy feldühödött culáger pl. azért döfte volna le a babosdöbrétei Zsilip Diszkó lemezlovasát, mert az szándékosan bojkottálta az ominózus művet. Mellesleg dalszöveg-kódolás terén is csupán óvatos találgatásokba merészelnénk belebonyolódni: akár avantgárd BKV-induló is lehetne, rosszízű (vagy bármilyen) áthallások ebben az esetben aligha jöhetnek szóba.
