Hirdetés
Hirdetés

„Érdekesnek tartom a vágyat, hogy megkönnyítsük saját létezésünket“

Június 22-én, szombaton a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozón láthatja a közönség a Csehországból érkező Blackout Paradox és MansterVille utcaszínházi társulatok Rekombináció című közös produkcióját, ami egyedülálló ötvözete a kortárs színjátszásnak és egy látványos, lélegzetelállító tűzzsonglőr produkciónak. Az előadás történetének főszereplője egy zseniális professzor, aki uralma alá szeretné hajtani a természet törvényeit próbálja uralni, hogy jobb, tökéletesebb lényeket hozzon létre, mint az emberiség, kísérlete azonban kicsúszik az irányítása alól és katasztrófához vezet, mind saját maga, mind „gyermekei” számára. Az előadásról és annak hátteréről Michaela Hradecká, a Blackout Paradox dramaturgja, a darab szerzője mesélt nekünk, aki maga is színpadra lép az előadásban. Interjú!

Hirdetés

A Blackout Paradox 2017 óta létezik, az alapítótagok te és Michael Bartizal voltatok. Mi motivált arra titeket, hogy saját társulatot hozzatok létre, volt-e olyan inspirációs forrás, hasonló produkció, vagy épp előadás, amit érdemes megemlíteni vele kapcsolatban?

Elsősorban Michael ötlete volt a Blackout Paradox elindítása. Dolgoztunk együtt más projektekben, amelyekben nem tudtuk maradéktalanul megvalósítani az elképzeléseinket, nem tudtuk teljesen kibontatkoztatni a kreativitásunkat. Michael álma az volt, hogy létrehozzon egy olyan közösségi teret, amelyben minden tag együtt dolgozik azért, hogy a csoport fejlődjön, ahol mindenki megosztja tudását, és nem pusztán az előadással hívja fel magára a figyelmet, hanem ideális esetben megvan bennük az a szándék, hogy a művészeten keresztül gondolatokat és érzelmeket adjanak át a közönségnek. Oktatói munkájának köszönhetően találkozott azokkal az emberekkel, akik ma a társulat magját alkotják.

Személyesen te milyen alkotó és művészi környezetből érkeztél az utcaszínház műfajához? Miért az ilyen produkciók vonzottak a hagyományos színház helyett vagy mellett?

Én bábszínészettel és nonverbális színházzal foglalkoztam. Mindig is vonzott az eredetiség, így számomra érdekesebb volt az, hogy a szabadban, vagy mondjuk úgy, nem hagyományos előadóterekben lépjek fel. Az úgymond „tűzközelbe“ kerülésem nem volt megtervezett dolog, sőt inkább egy kicsit punk módra történt: egy fesztiválon szerepeltem gólyalábas táncosként, de nem tudtam fellépni a rossz idő miatt, egy kollégám pedig rákérdezett, hogy nem akarok-e tűzzsonglőrként fellépni az ő műsorában? Annak idején mindenféle tudás nélkül vágtam bele, fogalmam sem volt a tűzbiztonság hátteréről, és ma már nem is ajánlanám senkinek, hogy így kezdjen bele, mert nekem is több szerencsém volt akkoriban, mint eszem! Viszont teljesen lenyűgözött mindez, és azóta is ott van bennem az igény, hogy beépítsem a kifejezésformát mindabba, amit csinálok. Pontosan ezt is csinálom, és ez a fő feladatom a társulaton belül, a dramaturgia és a rendezés.

Milyen, a közönség számára akár meglepő kihívásokkal és feladatokkal szembesültök egy olyan alkotói folyamatban, aminek során teljes történetet elmesélő előadássá válik egy tűzzsonglőr számokat és pirotechnikai eszközöket felvonultató produkció?

A közönség szemszögéből nem igazán tudok beszélni, de az előadókét igen: számunkra mindig kihívás a tűzzel játszani. Végtére is, ez egy vad őselem, ami még mindig bármikor meglephet minket minden felkészültségünk és készségünk ellenére is, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Valószínűleg a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a művészí színvonalú tűzzsonglőr előadás mellett hitelesen alakítsuk a karaktereket, és a történet is előrehaladjon. Nagyon erős adrenalinlökettel jár, emiatt nagyfokú koncentrációt is igényel a szereplők részéről, így az egy-egy előadásba fektetett energia mindenképpen hagy valamilyen érzelmi nyomot a közönségben is.

Általában milyen reakciókat kaptok azoktól, akik először találkoznak a Blackout Paradox egy-egy előadásával?

Többnyire nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk. Gyakran hallani, hogy az emberek egy „klasszikus” tűzshowra számítottak, és hogy a fellépésünk nagyon meglepte őket.

A pirotechnikai eszközkö mellett gyakran kifejezetten formabontó díszleteket is használtok, például felfújható tengeri állatokat és hasonlókat, viszont a hagyományos színházi társulatokkal ellentétben gyakran olyan helyszínekhez is kell alkalmazkodnotok, ahol korábban nem léptetek még fel. Hogyan lehet felkészülni egy előadásra egy olyan fesztiválon, mint amilyen a VéNégy is lesz?

Nagyon szorosan együttműködünk az Artprom és a VOSA Theater – szintén kortárs utcaszínázi produkciók -, az általad említett fluoreszkáló bábokat, amiket egy tematikus kiállítások is bemutattak Dubai-ban, ők készítették. Michael részt vett a gyártásban és a fénytechnikai tervezésben. Az, hogy ilyen típusú díszletekkel is dolgozunk, mindenképpen bővíti és változatosabbá teszi a társulat repertoárját. Mivel elsősorban szabadtéri produkciókat hozunk létre, a fő helyszíneink épp a fesztiválok és különböző utcaszínházi rendezvények. Az évek során inkább a technikai részletek azok, amik ilyenkor szóba kerülnek, maga a produkció már jóval korábban összeáll.

A VéNégy Fesztiválon előadásra kerülő Rekombináció története – legalábbis nekem így tűnik – némileg allegorikusan foglalkozik olyan aktuális kérdésekkel, mint a génmanipuláció, a mesterséges intelligencia, az egyre tökéletesebb gépek/lények és az őket létrehozó, magát, ha úgy tetszik, halandó istennek gondoló ember kapcsolata, aki ha úgy tetszik, egyfajta halandó istennek gondolja magát. Mi az előadás gondolati háttere, és hogyan kell elképzelnie mindezt a gyakorlatban annak, aki még nem látott hasonlót?  

Valóban ez az előadás egyik alapgondolata. Érdekesnek tartom a vágyat, hogy megkönnyítsük saját létezésünket. Ami felett az általunk megjelenített történetben a tudós figurája elveszíti az irányítást. Igyekszünk ezeket a nehezebb kérdéseket is könnyed, szórakoztató módon megközelíteni, ezért választottuk a groteszk műfaját. Nagyon szeretem az irodalmat és a sci-fi filmeket, így inspirációban nem volt hiány. A főszereplőt alakító Anton Eliáš-szal közösen írtuk a forgatókönyvet, és ő vállalta magára az előadás rendezésének feladatát is. A VéNégy Fesztiválra az előadás egy különleges változatát hozzuk el, melyben Vojta Štulc és a MansterVille-csoport is közreműködik egy óriási tűzkerékkel, a MansterWheelle, ami központi szerepet játszik az előadás díszletei között.

Mit számíthat tőletek a VéNégy Fesztivál közönsége, illetve mire számítotok ti a közönség és a fellépés kapcsán?

Rengeteg tűz és móka vár mindenkire! Biztos vagyok benne, hogy rengeteg látni- és átélnivalót hozunk majd a közönségnek, aki teheti, ne hagyja ki az előadást! Mi pedig bízunk abban, hogy barátságos fogadtatásban lesz részünk, és mindenki élvezni fogja a produkciónkat!

Hol és milyen előadásokat láthatunk a következő hónapokban, mik a terveitek a közeljövőre?

Idén nyáron főleg cseh fesztiválokon leszünk láthatók, mert a fellépésekkel párhuzamosan készülünk a legfrissebb, az antik mítoszok által inspirált Creation című műsorunk premierjére is, amit szeptember elején mutatunk majd be.

Jegyek és további információk a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó weboldalán és közösségi felületein! A fesztiválon szintén fellépő Brains-szel készült korábbi interjúnkat itt olvashatod. A visegrádi országokból érkező izgalmas, feltörekvő előadókat bemutató VéNégy Spotlight sorozatunk cikkeit itt, itt és itt találod! 

Read English version here!

Fotók: Blackout Paradox Facebook

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,016KedvelőTetszik
3,065KövetőKövetés
4,570FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók