Július 17-én a Budapest Park színpadán tér vissza Magyarországra a The HU, akik az utóbbi években a nemzetközi metal színtér egyik legérdekesebb színfoltjává nőtték ki magukat. Az Ulánbátorból származó zenekar sajátos formában ötvözi a tradicionális mongol népi hangszereket, zenei motívumokat és persze a torokéneklést a rock- és metálzene alaphangszereivel, az egyedi koncepció pedig egyre több követőre talál, így mára rendszeresen feltűnnek a legkomolyabb fesztiválok nagyszínpados produkciói között. A budapesti koncert előtt lehetőségünk nyílt arra, hogy interjút készítsünk a zenekar egyik frontemberével, a Galbadrakh „Gala” Tsendbaatarral, aki a torokéneklés mellett lófej hegedűn – mongol nevén morin khuuron – játszik, és testvérnépként gondol a magyarokra.
Mongóliában vagytok most, vagy valahol a turné közben sikerült elcsípnem titeket?
Jelenleg Franciaországban vagyunk, hamarosan fellépünk Marseille-ben. Épp az idei európai fesztiválszezonos kört futjuk, és hamarosan indul majd az amerikai turné is.
Néhány napon belül újra Magyarországon játszotok, immár második alkalommal. Először tavaly novemberben jártatok nálunk, milyen emlékeitek vannak arról a koncertről? Mit tudtál előzetesen Magyarországról?
Magyarország olyan nekem, mintha a második otthonom lenne. Azt hiszem, van egyfajta kapcsolat a két nép között az őseink révén, és ha jól hallottam, a magyar gyerekeken is sokszor feltűnik születésük után az úgynevezett mongol babafolt. A magyar marhapörkölt nagyon népszerű Mongóliában, errefelé gorgesnek hívják, nagyon szeretjük. Amennyire tudom, van több hasonló szó is a két nyelvben, és persze ott a közös történelmünk, amiről szintén tudunk sok mindent, például Attiláról, a hunok királyáról.
Most épp egy fesztiválturnén vagytok, ősszel pedig Amerikában turnéztok majd az Asking Alexandriával. Milyen érzés megélni, hogy néhány év alatt Mongólia első számú zenei exportcikke lett a zenekarból?
Azt, hogy sikeresek lettünk, csak kiindulópontnak tekintjük kiindulópontnak számunkra, hiszen rengeteg tennivalónk van még. Körülbelül 20 éve vagyunk profi zenészek, Dashka, a producerünk pedig még annál is régebb óta van a szakmában. Szóval a mai napig nagyon sok és kemény munkánk van a zenekarban, még akkor is, ha az emberek a felszínen a csillogást, a turnézás kellemes oldalát látják elsősorban. Még most is nagyon szoros az időbeosztásunk, tele van a naptárunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél több helyre eljuttassuk a kultúránkat, és jó zenét játsszunk a közönségünknek.
Milyen a metalszíntér manapság Mongóliában? Vannak olyan zenekarok, akikre érdemes figyelnie a stílus követőinek világszerte?
Hogy egy kis háttérinformációt adjak, Mongóliában körülbelül hárommillió ember él, és persze rengeteg különböző zenei stílus képviselteti magát. A rock-metal színtér a kilencvenes évek eleje óta kifejezetten aktív, sok zenészt része ennek a közösségnek. Jelenleg is van egy fiatal csapat, a Gravel of Crown, akiket mi is támogatunk, mert nagyszerűen teszik a dolgukat, érdemes meghallgatni őket!
Tavaly ősszel jelent meg a második albumotok, a Rumble of Thunder. Tudom, hogy a dalokat többnyire a produceretek, Dashka írja, de mitől más az új album számodra zenei, hangulati vagy akár érzelmi szempontból?
Azt hiszem, igyekeztünk tovább terjeszkedni a Hunnu Rock műfaján belül. Most lettek lágyabb, líraibb dalaink, mint például a Mother Nature. De közben ott van a Sell The World is, ami meg inkább a hard rock felé mozdul. Szóval tényleg mindent megtettünk, hogy tágítsuk a határainkat. Sokat fejlődtünk ezzel az albummal zenészként, és az egymáshoz való kapcsolódás terén is, ahogy az a Deluxe változat akusztikus felvételein is hallható, amikhez sok mindent hozzátettünk az elődás és a felvételek során egyaránt. Zenészként és emberekként is tökéletesen megértjük egymást.
Mi a legfőbb kihívás számodra zenei szempontból abban, hogy egy olyan zenekarban játszol, amely egyaránt használ hagyományos metál és rock, illetve mongol népi hangszereket?
Igazából nincs akkora különbség a hagyományos mongol hangszerek, és mondjuk a gitár a basszusgitár között hangolási és játéktechnikai szempontból. A morin khuuron játszani majdnem olyan, mintha egy gitáron hoznád a riffet, sok tekintetben hasonlítanak, és ha van füled hozzá, akkor nem okoz gondot, hogy megszólaltasd. A torokéneklés meg bizonyos szempontból a metálzenében megszokott screaming mongol változatának is tekinthető.
Azt hiszem, valószínűleg semmi más nem árul el többet egy nemzet lelkéről, mint a zenéje. Szerinted mi az a három szó, amellyel jellemezhetőek a dalaiban megjelenő hagyományos mongol zenei motívumok?
Az első legyen az energia, a második az erő, a harmadszor meg mondjuk a szeretet. Energiát, belső erőt ad, és persze megérinti a szíved.
Korábban említetted, hogy szerinted a feladatotok a zenekarral, hogy megosszátok a mongol kultúrát a zenén keresztül. Szerinted mi a legfontosabb, amit tudnia kell Mongóliáról azoknak, akik soha nem jártak ott, és csak felületes információval rendelkeznek az országotokról?
Mongólia tele van pozitív energiával, csodálatos, gyönyőrű tájai és természeti adottságai vannak, a magas hegyektől a sivatagon át, több, mint amit el tudnál képzelni. Az egész környezetünkben magában hordozza ezt az energiát, ami mi a zenénken keresztül igyekszünk eljuttatni a világba. Bármit is gondolsz, ha meghallod a zenénket, az felidézi benned annak az érzését, hogy megismersz egy darabot a mongol hagyományokból, a gazdag történelmünkből, mindabból, amivel ez a nép hozzájárult és hozzájárul ma is a világ történetéhez. Mivel Mongólia is egy modern társadalom, így a kortárs rockzene eszközeit is belevisszük a zenénkbe. Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy nálunk mindennek a keveréke létezik egymás mellett, legyen az modern vagy hagyományos, igyekszünk mindent együtt magunkkal vinni a jövőbe, és nagy öröm, hogy a munkánkat az Unesco is elismerte. (Tavaly a The HU lett az első rockzenekar, akiket a nemzetközi szervezet Artist For Peace / Művészek a Békéért címmel tüntetett ki. – a szerk.) És alig várom, hogy ismét találkozzunk magyar testvéreinkkel, meg persze belekóstoljunk újra a finom ételekbe. Eltelt egy kis idő a legutóbbi alkalom óta, szóval itt az idő, hogy csináljunk együtt egy fergeteges estét!
A koncertre jegyek még kaphatók a Live Nation weboldalán!
Fotó: The HU Facebook
Az interjú az Alrite hangfelismerő mesterséges intelligencia segítségével készült.
