Hirdetés

Elveszni a zenében – Elolvastuk Marton László Távolodó: Érintés II. című könyvét

Marton László Távolodót szépírói/költői vénája révén az egyik legszemélyesebb hangú zenei szakíróként tarthatjuk számon. A hagyományosabb rockkönyvek vagy lexikális-, vagy történet orientáltak, és a világ nagyjából követi is az angolszász újságírói hagyományt. Talán azért alakult így, mert rendre (zenei) újságírók éreznek késztetést ilyesmire, esetleg tehetségesebb rajongók. Marton László bár publicistaként ismert elsősorban, közel húsz évig volt a Magyar Narancs zenei rovatának szerkesztője, valójában kortársíró, a csavar pedig abból adódik, hogy ásó-kapa frigyre lépett a rockkal (tágítva: dzsesszel, világzenével, funkyval, alterockkal). A zene már korai novellásköteteiben is főmotívum volt, vagyis éppoly hangsúlyokkal esett latba, akár a szerelmek, utazások, és egyéb vonzódások-távolodások. Nem véletlen a Távolodó névtag, könyvcímeiből is visszaszálazhatjuk a léthez fűződő viszonyát: Folyamatos múlt (2008), Minden régen van (2010), Az utolsó funky (2011). Az pedig, hogy magánemberként lemezgyűjtő, nem csak azért tartozik a tárgyhoz, mert a bakelitlemez (tudjuk, hivatalosan: vinyl) mai reneszánsza dacára mégis csak a poptörténelem múltjában gyökerezik és letűnt korok kézzelfogható hírnöke, de annak okán is, hogy a 2013-as Bakelitszomj-ban Távolodó régi kedvenceivel újrajárhatta privát köreit. A kiérlelt esszencia úgyis csak a személyesben él tovább, létrehozva az emlékezetből a folyamatos jelen illúzióját. Két éve jött ki Alulnézet címmel egy főleg kelet-európai rockot feltáró kötete, és talán nem meglepő, de abban is a hőskor ásatása került napirendre, ráadásul tényleg hiánypótló munkáról van szó, abszurd módon a nyugati popról jóval többet tudhattunk már akkor is, mint az úgynevezett baráti országok rockszíntereiről.

A legfrissebb munka, az Érintés II. (World Music: 2000-2020) (Somos Kiadó, 2021) elsősorban abban az értelemben tekinthető a 2001-es Érintés (Világzeném) című munka folytatásának, hogy világzenével foglalkozik, műfajilag az ugyanis esszé, portré és riportgyűjtemény volt, ez az új pedig kizárólag recenziókat, klasszikus lemezkritikát tartalmaz – amelyek eredetileg a Magyar Narancsban jöttek le 2000-2020 között. Ezen idő alatt jó ötszáznyit publikált oda Távolodó, azokból válogatta össze a kötetbe került százötvenet „annak reményében, hogy ezek a nagyszerű albumok így egymást követve kaphatnak még egy esélyt: felfedezni vagy felidézni őket, s közben alámerülni a történetükben. S talán még tájékozódni is segítenek a világzene terepén” – írja a fülszövegben.

Az első kötet a világzene itthoni berobbanásakor jelent meg, süt is belőle az egész műfajt bevilágító lelkesültség fénye, műfajtörténet és akkori aktualitás ért össze látványosan benne. 2000-ben indult el a Sziget Világzenei Nagyszínpada (egyik főszervezője éppen Távolodó volt), ami túlélte a 2008-as gazdasági válságot is, hogy aztán a 2018-as fesztivált követően szűnjön meg, nem kis űrt hagyva maga után. Az Érintés II. anyagának nagy része tehát egybeesik a legpörgősebb évekkel, a benne szereplő zenekarok egy részét élőben is csekkolhattuk az említett színpadon, így aki benne volt a színtér történéseiben és legalább a műfaj jelentősebb lemezeit meghallgatta, most a könyvet lapozgatva újra felidézheti kedvenceit, a többihez pedig majd kedvet kap. (Kortünet: az albumformátum is egyre gyorsuló léptékben csatolódik a poptörténet múltjához. A vitathatatlan tényben azért van némi túlzás: a zeneszerető közeg egy része még mindig szívesen hallgat komplett albumokat, még ha már nem is feltétlenül fizikai formában jut hozzájuk; a nagyközönség persze már trendet váltott, inkább csak dalokban és playlistekben gondolkodik.)

Az Érintés II. nagynevű, komoly biográfiát maga mögött tudó előadókat éppúgy beidéz, mint az adott album megjelenésekor friss hangnak tekinthető zenekarokat; latint, skandinávot, afrikait, balkánit, hazait és olyat is, akinek apró hazájára külön rá kell keresni a térképen – vélhetően a szerkesztőelv kizárólag a személyes minőségszűrő volt. Mivel ezek a recenziók eredetileg hetilapnak íródtak, a korábbi kötetek hangvételénél kevésbé vannak átszőve személyes sztorikkal és áthallásokkal, de nem kell megijedni, Távolodó valódi író: a lemezkritika szűkösebb keretei közé is életet bír varázsolni, szinte halljuk megszólalni a zenéket, látjuk a beidézett közeget és kultúrát, a zenészek történeteit. Nagyon ért a sűrítéshez és tömörítéshez, egy-egy mondatából néha egész bekezdéseket lehetne kibontani vagy akár teljes cikkeket, de erre semmi szükség, a lényeg éppen ez a filmszerű láttatás. És többek közt ez teszi rendkívül kívánatossá és vonzóvá még azokat a zenéket és előadókat is, amik nem feltétlenül harmonizálnak az olvasó ízlésével.

Marton László Távolodó tehát egyszerre prózai és lírikus affinitású zenekritikus, így nem csak mi olvasók lehetünk hálásak neki az élvezetes tárlatvezetésért, de maguk a zenekarok is, akikkel összeismertet bennünket. Nem beszélve arról, hogy mostantól hónapokra elveszhetünk jó zenék felfedezésében, én például az előadók és albumok nagy részét már ismertem régtől datálható érintettségem okán, most mégis rákerestem újra számos feledésbe merült lemezre.

Könyvrendelés

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
876FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés