Hirdetés

Elvárások nélkül – Dalról dalra a The Joystix új nagylemeze

No Expectation címmel nemrég megjelent a székesfehérvári Joystix legújabb, visszatérő lemeze. Az anyagon négy teljesen új dal van, ezt egészíti ki még négy, amiket a rockzenekar korábban már valamilyen formában megjelentetett, de lemezre nem került eddig. Az album dalairól az énekes-gitáros-dalszerző Szőke Gábor, vagyis Szöszö osztotta meg velünk gondolatait.

Ready To Go

Ez a dal a lemez „welcome drink”-je. Ez talán már a harmadik kiadványunk, amin egy ilyen lendületes nótát éreztem a legalkalmasabbnak, hogy indítsa a lemezt. Volt egy nagyon fasza sorozat nemrég a Netflixen, ami a New York-i maffia leleplezéséről szólt, csomó hangfelvétellel, és még a lemezfelvételek korai fázisában arra gondoltam, milyen menő lenne egy ilyen „fuck”-ban dús, autentikus lehallgatott telefonbeszélgetést használni úgymond intrónak, és aztán abból indulna ez a dal, de végül a jogdíjak és egyebek miatt letettem az ügyről. Zeneileg nekem folyamatosan az egyes L.A. Guns lemez nyitódala, a No Mercy ugrik be a dalról, szövegileg meg a már ezerszer ellőtt arcoskodó rock’n’roll melldöngetés a téma! (nevet)

Crystal Ball

Az utóbbi pár évben szembesültem vele, hogy rendbe kell tegyem magam körül a dolgokat, mert elkezdtek a történések számomra nagyon kedvezőtlen irányba alakulni. Ennek köszönhetően kerestem a lehetőségeket, hogy különböző aspektusokból próbáljak ránézni a dolgaimra, és ehhez külső segítségeket is próbáltam igénybe venni. Sosem hittem ezekben a hókuszpókuszokban, de sikerült pár olyan élményt szereznem, amik elgondolkoztattak, hogy előfordulhatnak olyan dolgok, amik esetleg túlmutatnak a racionális, materialista megközelítésen. Ebből lett ez a dal, ami zeneileg egy laza, zongorával megtámogatott slide gitáros rock’n’roll tétel lett. Életemben először bevállaltam egy zongora „szólót” is, ahol a zongora a gitárnak felelget… Koncerten majd mindig ugrálok a Bösendorfer meg a gitár között, ha ehhez a részhez érünk.

Miles Away

Amikor megmutattam ezt a dalt embereknek, az elején mindenkinek felugrott a szemöldöke, hogy – „Mi történt?? Túl sok Akelát hallgatok mostanában??” Nem titok, hogy ugyanúgy meg tudom találni a nekem tetsző dolgokat popdalokban is, mint mondjuk egy Slayer-lemezben. Talán ennek a hozzáállásnak lehet a lenyomata ez a dal is. A szöveg nem boncolgat egyetemi tananyagban szereplő témákat, a férfi–nő kapcsolat lehetséges buktatói kerültek terítékre.

94

Egy ideje minden lemezre kerül egy dal, amin siratom a fiatalságomat. Ezen ez az a tétel!  Bár az ötvenhez lassan közelebb leszek, mint a negyvenhez, úgy érzem, óriási dolgok nem változtak ’94 óta. A nappalimban továbbra sincs kiégetett padlóváza művirággal, nálam a falon Ramones-plakát, képregényből származó gonosztevők képei és gitárok vannak. A polcom meg tele képregényekkel, bakelitlemezekkel, és valószínűleg ez már így is marad. Zeneileg leginkább a pop/punk definíció lehet a legtalálóbb, bár volt, aki azt mondta, hogy a kezdő riffről neki a Thin Lizzy ugrik be.

Wasted Time

A 90-es évek nekem a „hajbandák” jegyében telt. Az összes ilyen bandát gyűjtöttem, és még a Los Angelesből származó ZS kategóriás zenekarok tagjainak a nevét is fejből tudtam. Csak azért mondom ezt el, mert erről a dalról az olyan kedvenceim jutnak eszembe abból az időből, mint a Heaven’s Edge, a Tyketto és társai. 80-as éveket idéző hard rock dal ez, Wasted Time címmel… Szerintem kb. minden harmadik zenekar írt abban az időben Wasted Time címmel egy dalt, kis fáziskéséssel, de én sem hagyhattam ki.

War In My Head

Kicsit komorabb hangvételű dalnak készült, aztán, hogy az lett-e belőle, azt nem tudom. Gőzleeresztés ez szövegileg és zeneileg is egyaránt. Meglepett, hogy azok közül, akik hallották a lemezt és visszajelzést kaptam tőlük, legtöbben ezt a dalt nevezték meg mint az egyik legerősebb nótát a lemezről.

Be-Bop-A-Lula

Ez egy bulidal. Amikor született, bár baromira utópisztikus volt a kép, de megpróbáltam elképzelni egy olyan Joystix-koncertet, ahol még a csillárról is lógnak. Zeneileg úgy érzem, egyensúlyozunk Gene Vincent és az Electric Frankenstein között, szövegileg pedig elsütök minden olyan dumát, amit ’88 óta sikerült lejegyzetelnem azokból a rock’n’roll dalokból, amiket előszeretettel hallgattam.

1 Way

Van, hogy az embernek egyszer csak abba kell hagyni a rinyálást, és össze kell szednie magát, erről szól a dal. Zeneileg én úgy érzem, talán ez az egyik leglightosabb megszólalású, legpopulárisabb dal. Rengeteg többszólamú vokállal, már a verzében is, és egy szerintem egyből ható refrénnel.

Boogie

Innentől a lemezen olyan dalok vannak, amelyek már korábban kikerültek közönség elé a Youtube-ra videoklip formájában. Mindenképpen szerettem volna, ha ezek is kijönnek így vagy úgy lemezen, és ez a kiadvány most tökéletesen kapóra jött, hogy ezt a 4 dalt elsüssük rajta. Erre a dalra még Danko Jonesék is elismerően bólogattak, mikor előttük játszottunk a hajón. Sodró, riffelő, rock’n’roll dal, nincs benne semmi töketlenkedés.

Burn This City

Terveztünk egy EP-t, amin csak ilyen fénysebességű punkdalok szerepeltek volna, mint ez a szám és az ezt követő. A lemezből végül nem lett semmi, de ezt a két dalt, ami elkészült még akkor, nem akartuk lehagyni. Ez volt egyébként az a dal, amivel 2019 tavaszán elköszöntük átmeneti időre mindenkitől. Ez a szünet ugye eddig tartott. Kihívás egyébként ezt meg a következő dalt játszani, mert ha egyszer nem figyel az ember oda, és elkeveredik a nóta közben, mire visszatalálna, már vége a dalnak.

Don’t Stop!

Erre a dalra lőttünk egy klipet 2018 év elején. Szövegében a kocsisoron köttetett szerelmek rejtelmeit boncolgatja, zeneileg pedig egy eléggé direkt, mondhatni agresszív dal. Koncerten mindig megpróbáljuk még ennél is gyorsabban játszani. Ha a Ramonesnak és a Zekének megy ez a kunszt, addig nem nyugszunk, amíg nekünk is össze nem jön.

Break The Silent Night

2018 év végén kaptunk egy felkérést a mára már megboldogult Rádió Rocktól, hogy készítsünk egy „joystixos” karácsonyi dalt. Ez lett belőle! A YouTube-on található egy videoklip is a dalból, amiben egy züllött, ópiátfüggő, pinabubus télapó kalandjait mutatjuk be. Gondoltuk, mit nekünk videoklip stáb, megcsináljuk majd ezt mi DIY-ban! Először a zenélős részeket próbáltuk felvenni, embertelen profi világítástechnikával és kamerahasználattal a dobosunk, Zsola hátsókertjében a fészerben. Megmutattam ezt a felvett anyagot egy profi haveromnak, aki azt mondta, egyetlen esélyt lát arra, hogy ezt bárkinek meg lehessen mutatni: Tegyünk rá végig olyan effektek, mintha 1986-ban vettük volna fel egy VHS-kamerával, így talán kevésbé lesz kínos a végeredmény. Hát így tettünk!

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
850FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk