Április 24-én nyitja meg kapuit a Budapest Park. A nyitóhétvége első fellépője az AWS lesz, akik a Király Halott és a Vodka For Kids zenekarokkal együtt érkeznek a Park színpadára, majdnem pontosan egy évvel azután, hogy a legújabb, Innen szép nyerni című lemezüket is itt mutatták be első alkalommal. Az albumhoz kapcsolódó koncertek után most egy egész más műsorral térnek majd vissza, ráadásul az év további részére is tartogatnak bőven izgalmakat, ezekről első kézből április 24-én, csütörtökön este értesülhet majd a közönség. A közelgő koncert, a Fonogram-díj, és az érdekességekkel teli idei év kapcsán beszélgettünk a zenekar gitárosával, Brucker Bencével.
Év elején írtatok arról, hogy sok izgalmas dologgal készültök 2025-ben, és akkor még nem is volt képben a Fonogram-díj. Milyen terveitek vannak az idei évre, illetve hogyan érintett titeket ez a szakmai elismerés?
Igyekszünk mindig másfél-kétéves tervekben gondolkodni, szeretjük előre eltervezni, hogy mit fogunk csinálni az elkövetkezendő időszakban. Idén is készülünk a már szokásosnak nevezhető Budapest Park-koncertre, ami most egy picit másabb lesz, mint a korábbiak, emellett pedig év végén lesz még egy nagy meglepetésünk, amit a Parkban fogunk bejelenteni a nyitóhétvégén. Annyit viszont előre elmondhatok, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb dobása mellett az év második felében készülünk új dalokkal is. Időszerűnek érezzük, hiszen a nagylemezünk tavaly májusban jelent meg, amivel idén Fonogram-díjat is nyertünk, nagy örömünkre, mivel ez egy jó visszacsatolás nekünk a szakmától. Ez volt a harmadik jelölésünk, titkon mindig reméltük, hogy díjazottak leszünk, minden évben úgy éreztük, megérdemelnénk, viszont most nagyon jókor jött, hogy ezzel a lemezzel nyertük el az első Fonogram-díjunkat.
Az Innen szép nyerni az első albumotok, amin Stefán Tamás énekel. Ahogy említetted, szakmai oldalról a Fonogram-díj képében érkezett is visszajelzés. Milyenek a rajongói visszacsatolások a lemezzel kapcsolatban?
Alapvetően nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Én azt gondolom, hogy a negatív reakciók sem feltétlen amiatt érkeztek, mert nem tetszene nekik, inkább azért, mert az életüknek egy olyan szakaszában vannak, amikor nem feltétlenül akarnak kapcsolódni az új dalokkal. Nagyon nehéz helyzet, amit mi abszolút megértünk, nekünk viszont ellensúlyozza, hogy mennyi szeretetet, szép szót és pozitivitást kapunk a közönségünktől.
Hogy éltétek meg az album megjelenése és a lemezbemutató koncert előtti időszakot?
A tavalyi Parkos koncert előtti fél év nagyon kemény volt. Amikor Tomi bekerült a zenekarba, tudtuk, hogy maximum kettő, de inkább másfél évünk van arra, hogy összerakjunk és kihozzunk egy lemezt. Egyrészt, mert bennünk volt az elmúlt három évnek az összes feszkója, bánata, öröme, meg egy csomó érzés, amit szerettünk volna kiadni magunkból. Voltak dalok a fiókban, amikről tudtuk, hogy szeretnénk megjelentetni őket, viszont éppen amiatt, mert ez volt ennek a felállásnak az első lemeze, borzasztó stresszes volt. Meg kellett mutatnunk, hogy ezek vagyunk most mi, ez a 2024-es AWS, és így kellett letennünk a lemezt a közönség elé, akik majd ítélet mondanak, hogy hogyan sikerült.
Nagyon elhivatottak voltunk, mindenki belevetette magát a munkába, ennek eredményeképpen született meg a lemez, illetve ezzel párhuzamosan készültünk a Parkos koncertre, amire szintén szerettünk volna egy nagyot villantani, mivel ez volt Tomival az első lemezbemutatónk. Eléggé DIY zenekar vagyunk, az utolsó vizuálig mindent kitaláltunk, hogyan és mi legyen a színpadkép, hogy legyen megkomponálva, és azzal is nagy mázlink volt, hogy a Hajógyár beállt mögénk, és mindezt meg tudtuk örökíteni. Egy olyan minőségű koncertfilm készült, amilyeneken én is felnőttem, ami nekem azért is nagy öröm, mert ha majd évek múlva kérdez róla a lányom, meg tudom mutatni neki.
Két héttel a koncert előtt jött a telefon, hogy Roni, a dobosunk eltörte a lábát egy biciklis balesetben. Igazából nagyon nem estünk kétségbe, abban az értelemben, hogy tudtuk, ígyis-úgyis meg kell csinálni ezt a bulit, és aztán így is lett. Felkértük két kedves dobos ismerősünket, akik betanulták a szettnek az egyik meg másik felét, és végül nagyon jól sikerült a koncert.
Tükörképbe állítható az akkori időszak a mostanival?
Egy évvel ezelőtt érzelmileg nagyon intenzív és jó értelemben stresszes korszakot éltünk meg, aminek bizonyos tekintetben örülök, hogy lezártuk, kipipálhatjuk, hogy ezen is túl vagyunk, és léphetünk tovább. A lemezbemutató koncert után leültünk ötletelni a jövőt illetően, és egyből kinyíltak a lehetőségek. Új zenekari felállással néztünk elébe a nagy mérföldköveknek, ami részben nem a mi önös akaratunk volt, abban az értelemben, hogy Örs már nincs velünk, viszont Tomi tekintetében igen, hogy vele folytatjuk tovább. Amíg nem jelent meg az új lemez, és nem léptük meg a Parkos koncertet, addig keretek közé voltunk szorítva. Nem jöhettünk ki első körben egy feldolgozáslemezzel, vagy bármi mással, amikről egyébként nagyon jó ötleteléseink szoktak lenni, mivel felülírta, hogy először egy új lemezt kell kihoznunk. Most, hogy ezen túl vagyunk, megugrottuk, ráadásul Fonogram-díjas is lett, jöhetnek a további izgalmas részek.
Alig egy évvel később, április 24-én léptek ismét színpadra Budapest Parkban, ezúttal a Kapunyitási Pánik címet viselő műsorral, ami egyaránt értelmezhető az életnegyedi krízis mellett a Park nyitóhétvégéjeként is.
Igen, elsősorban arra utal a cím, hogy mi nyitjuk a Parkot. De közben közel áll hozzánk a pszichológiai jelentése is. Kicsit talán túl vagyunk már életünk első negyedén, de abszolút ismerős az érzés, hogy itt lenne az idő szárnyalni, valami mégis mindig visszahúz bennünket. A lemezbemutatót lezártuk a klubturnéval, a mostani koncertnek már másabb tematikája lesz. Korábban úgy fogalmaztam, hogy a zenekart ismerőknek ez olyan lesz, mint egy meleg ölelés, mivel egy teljes best of műsorral készülünk, amik között lesznek az új albumról is dalok szép számban, de közel sem annyi, mint a tavalyi lemezbemutatón. Szerintem ez a legjobb setlistünk az utóbbi évekből, és ennek megfelelően készülünk látvánnyal, egyéb extrákkal és vendégekkel, köztük Kovácsovics Mátéval a Mudfieldből, akivel eddig még soha nem játszottunk együtt. De ott lesz még Diószegi Kiki a Down For Whateverből, meg Szivák Zsolti is, aki sokaknak a Cloud 9+-ból lehet ismerős, és vele van is közös dalunk. A koncert egyik nyitózenekara a Király Halott lesz, akik közül Venyige Balázs egy AWS-dalban is közreműködik majd, illetve az Aurevoir. zenekar is tiszteletét teszi. Szerintem ez egy nagyon grandiózus, szép és klasszikus értelemben vett best of gála lesz, sok vendéggel.
Bennem is felmerült a kérdés, hogyan lehet felülmúlni a tavalyi Parkos koncertet? Elég magasra raktátok a lécet, mind látványban és hangzásban, ráadásul, ahogy említetted, készült egy koncertfilm is.
Évről évre belefutunk, hogy hogyan tudunk versenyezni magunkkal, más előadókkal, illetve, hogy kell-e egyáltalán? Az az igazság, hogy az extrán nagy produkciók annyira felvitték az emberek ingerküszöbét, hogy nehéz megugrani azt a látványt és műsort, ezért most úgy döntöttünk, hogy teljesen mást szeretnénk csinálni, amiatt is, mert a tavalyit eléggé kimaxoltuk. Ezúttal visszanyúlunk kicsit a klasszikus ’80-as ’90-es évek rock színpadképéhez, és valami olyat fogunk csinálni, ami mostanában nem jellemző, meg szerintem a Parkban sem volt még ilyen.
Ugyan említetted, hogy a Kapunyitási Pánik elnevezés sokkal inkább a Park nyitóhétvégéjére utal, viszont megfigyelhető a zenekarotoknál, hogy a rajongók erősen kapcsolódnak nem csak a zenétekkel, de a mentalitásotokkal is. Mennyiben fontos a ti szerepetek azt illetően, hogy a rajongóitok lelkével is törődjetek?
Mindig igyekeztünk a zenénkkel, illetve a szövegeinkkel is gondolatokat teremteni. Az egyik első számú célkitűzése a zenekarnak, hogy többet adjunk a jó dalokon kívül. Próbáljuk arra ösztönözni az embereket, hogy gondolkodjanak, és lássanak mögé a dolgoknak. Mivel egy csomó rossz is történt velünk az elmúlt időben, a mélyebb tartalmak is szóba kerültek, és nagyon örülünk neki, hogy megjelent ez a vonal, ahol nem kellemetlen beszélni az érzésekről. Sokszor koncertek előtt vagy után beszámolnak nekünk arról, milyen nehézségek átvészelésében segítettek nekik a dalok, és ezt zseniális érzés megtapasztalni. Egyáltalán nem bánom, ha egyre elfogadottabbá válik, hogy merünk beszélni ilyesmikről.
Szerintem itthon a zenekar úttörőnek mondható abban a törekvésben, hogy ne csak rajongótábor, hanem közösség is kialakuljon a közönségben, amiben nem csak a zene iránti rajongás a közös vonás, hanem ennél mélyebb szinten is tudnak kapcsolódni egymással az emberek.
Igyekszünk megőrizni a közvetlenséget. Korábban is szerveztünk már közönségtalálkozókat a koncertek előtt, a megfelelő intézkedések betartása mellett még az influenzajárvány kellős közepén is megtartottuk. Néha nehéz megszervezni, mert kevés időnk van rá, meg nyűgös, hogy a helyszínre, a járványra, meg minden egyébre is oda kell figyelni, de amennyire lehetőségünk engedi, igyekszünk ennek eleget tenni, és nagyon szeretjük azokat a sztorikat, amikor mesélik, hogy mit adott nekik a zenekar. Sok minden más mellett emiatt is éri meg csinálni ezt az egészet.
Nagyban hozzátesz az is, hogy sok közönségtalálkozós megmozdulásotok volt, aminek egyik része az AWS tábor, amit idén már harmadik alkalommal szerveztek meg. Ezek mind nagyon testközeli élmények a rajongóitoknak. Zenekarilag ti hogy élitek meg az ilyen eseményeket, mik az aktuális tervek a tábort illetően?
Mi már annak is nagyon örülünk, hogy ez létre tudott jönni. Amikor három éve elkezdtük, még nagyon új volt nekünk minden, soha nem szerveztünk előtte klasszikus értelemben vett tábort, de nagyjából tudtuk, hogy mit szeretnénk véghez vinni. Szerettük volna, hogy kicsit zenei legyen, és közben nagyon AWS, tehát szórakoztató és edukatív is, amellett, hogy azok az emberek, akik velünk szeretnének tölteni pár napot, kötetlenül tudjanak egymással ismerkedni, új barátokat szerezni. Annak ellenére, hogy tapasztalatlanul vágtunk bele, hatalmas élmény volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy sokan már harmadik alkalommal fognak részt venni a táborban.
Tervek mindig vannak, viszont jelenleg ott tartunk, hogy innen nehéz szintet ugrani. Igyekszünk évről-évre fejlődni, idén minden este lesz koncert, elfogadta a meghívásunkat Szivák Zsolti, jön a Király Halott, a Down For Whatever meg Járai Márk is. Ők mind olyan produkciók, akiket van szerencsénk a barátainknak is hívni, ettől pedig még családiasabb lesz az egész. Nagyon szuper lenne, ha a tábor ki tudná nőni magát egy nagyobb rendezvénnyé, viszont az emberek elég rosszul állnak anyagilag és rengeteg program van nyáron a fesztiváloktól kezdve a különböző városnapokon át, ezek pedig, a nyaralásokat is figyelembe véve, rengeteg pénzbe kerülnek és sok időt is ölelnek fel. Nehéz úgy kiválasztani a dátumot, hogy az semmilyen fesztivállal ne ütközzön, mert szeretnénk, hogy mindenki, aki részt akar venni, el tudjon jönni. Szépen, pici lépésekben építkezünk a Siklósi Örs Alapítvánnyal, akikkel közösen, nonprofit módon csináljuk a tábort.
A közösségépítő kezdeményezéseitek, beleértve az osztálykirándulásokat, a szalagavató koncertet és a tábort is, javarészt mind az iskolai évekre reflektálnak. Mennyire kimeríthetetlen ez a tematika?
Az iskolás időszakot tartjuk az egyik legjobb közösségteremtő korszaknak. Lehetett volna „munkahely buli” is a neve az akváriumos koncertnek, hiszen kötődhetnek ott is szoros barátságok, amik hosszú éveken keresztül elkísérik az embereket. Mégis inkább az iskolás évekre jellemző ez, mivel ott a rengeteg együtt töltött idő nyomán sokszor élethosszig tartó barátságok születnek. Mi is gimis zenekarként alakultunk: nap mint nap találkoztunk egymással és azóta is együtt vagyunk. Az osztálykirándulás meg a szalagavató is picit visszahozta azt az önfeledtséget, amit, azt gondolom akkor érezhettünk, amikor gimisek voltunk. Egy idő után biztosan kimerül ez a tematika, de igazából még mindig azon gondolkozunk, hogyan tudunk közösségeket létrehozni, meg visszarepíteni az embereket az önfeledt szórakozásba, és ehhez minden lehetőséget megragadunk.
Amire szintén jó példa az új lemez után megjelent társasjátékotok is.
Mindig azon gondolkodunk, hogyan lehetne valamivel többet, valami pluszt adni a közönségnek, amitől érzik, hogy megbecsüljük őket. Azt gondolom, ha belerakjuk az energiát meg a kreativitást, akkor azt vissza is fogjuk kapni tőlük. Nem is emlékszem már pontosan, hogy jött a terv, de az egyik ötletelős beszélgetésünkből fakadt, amikor a lemezcímen is gondolkoztunk, és az Innen szép nyerni vonalán merült fel, hogy az élet olyan, mint egy társasjáték. Az ember örül, lép előre egyet, majd visszalép kettőt, és hátrébb van, mint ahol elkezdte. Ez nagyon jól jellemezte az utóbbi pár évünket, és itt merült fel bennünk, hogy vajon tudnánk-e csinálni egy társasjátékot? Nem azt mondom, hogy ez lesz az új Monopoly, vagy Activity, de annak, aki akar és tud kapcsolódni a zenekarhoz, egy nagyon jó, szórakoztató, társasági élmény lehet, és az eddig érkezett visszajelzések is ezt támasztják alá.
Ugyan a nagy bejelentést a Parkra tervezitek, viszont van pár olyan részlet, amit elárulhatsz a nyitóhétvége utáni időszakról, esetleg arról, hogy mivel telik majd az őszi turnészezon, aminek során most nem fogtok koncertezni?
A Park után megnyitjuk a nyarat Debrecenben is, a Nagyerdei Víztorony szabadtéri színpadán, utána meg belevetjük magunkat a fesztiválszezonba: Efott, Campus, Fezen, Rockmaraton, Tábor Feszt, SZIN, mindenfelé megyünk a nyáron. Ezt követően viszont valóban nem fogunk koncertezni, és ennek is az az oka, hogy készülni fogunk az év végi nagy dobásunkra. A fesztiválszezon után csak erre fogunk fókuszálni, mivel szeretnénk létrehozni a tökéletes alkotást, amiről először április 24-én, a Budapest Parkban fogunk elárulni néhány részletet.
A koncertre jegyek még kaphatók. További információk a zenekar és a Budapest Park oldalán, valamint az eseménynél érhetők el.
