Hirdetés

Ellenőrizhető, megéri-e veszteségmentes streamingszolgáltatásra előfizetni

Ugyan a Spotify 2021-re nagy hévvel bejelentette, hogy náluk is elérhető lesz a veszteségmentes streaming, ebből mégsem lett semmi, viszont a Tidal, Apple, Deezer vagy az Amazon Music előfizetői számára is elérhetőek a lemezek hi-fi minőségben.

Az egész problémakör nagyon egyszerű, az alapja az, hogy a legtöbb streamingszolgáltatás tömöríti a hangfájlokat az adathasználat minimalizálása érdekében. A tömörítés pedig mindig információveszteséggel jár, ami dalok esetében nem azt jelenti, hogy a címből kimarad egy-két betű, hanem hogy kevésbé gazdagon szól. Létezik veszteségmentes tömörítés is, ez azonban érdemleges mértékben nem csökkenti a fájlok méretét és az adathasználatot. A szolgáltatók többsége éppen ezért a hagyományos tömörítésnél marad, amit úgy optimalizálnak, hogy még ne legyen zavaró. Az alacsony bitsebességen tömörített zene és a veszteségmentes minőség között nem kérdés, hogy lehet hallani a különbséget.

A hallgatók többsége viszont nem tud különbséget tenni a veszteségmentes hang, és a kellően jól tömörített hangfájlok között. 

Az alkalmazásokban be lehet állítani, hogy a lehető legmagasabb minőségben szóljon a zene, és ez a legtöbb embernek pont ugyanazt jelenti, mint a veszteségmentes.

Hallási placebo

A hallás a kutatók szerint nagyon ok placebohatásnak van kitéve. Elég ha egy frissítés azt ígéri, hogy javított a hangminőségen, ha más hangcuccon hallgatja valaki a zenét, ha azt ígérik, hogy jobb a hangzása egy fülhallgatónak. Tényleges különbségek nélkül is sokan hajlamosak azt állítani, hogy hallják a különbséget.

Pont emiatt érdemes vaktesztek kideríteni, mi is az igazság. Itt például a veszteségmentes hangzást lehet összehasonlítani a Spotify HQ, azaz jelenleg elérhető legmagasabb minőségű, de tömörített fájljaival. Nem azt kell megmondani, hogy melyik szól jobban, hanem A és B verzió közül kell kiválasztani, melyik szól úgy, mint az X, azaz a referenciaverzió. Ráadásul nem egyszer kell tippelni, hanem az öt dal többször előjön, így jobban kiderül, hogy ki az, aki valóban hallja a különbséget. Nem lehet persze ezt a fajta zenehallgatást összehasonlítani azzal a típussal, mikor valaki szimplán csak élményszerűen hallgatja a kedvenceit, merthogy akkor méginkább átsiklik azon, hogy hall-e bármilyen különbséget.

Vannak, akik szerint a veszteségmentes jobb

151 audiórajongó bevonásával végzett vaktesztet néhány évvel ezelőtt Archimago. Olyan emberek próbáltak különbséget tenni veszteségmentes és tömörített hangfájlok között, akik saját bevallásuk szerint zenerajongók, és több százezer forintos hangrendszeren hallgatják a zenét. 30 százalékuk mondta azt, hogy a veszteségmentes jobban szól, 18 százalékuk nem érezte a különbséget, 52 százalék pedig azt a verziót részesítette előnyben, amiről aztán kiderült, hogy tömörített formátum.

Ettől még persze nem igaz, hogy teljesen felesleges lenne kipróbálni a hifi minőséget, csak nem feltétlenül azért, hogy hallja valaki a különbségeket, hanem, hogy a lehető legjobb elérhető minőségben hallgassa a zenészek iránti tiszteletből, vagy éppen azért, hogy a hallási placebo-hatásnak köszönhetően legalább úgy érezze, hogy jobb a minőség. Szakértők szerint az is lehetséges, hogy hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy elkezdjük hallani a különbségeket. Ezt az elméletet eddig egyetlen kutatás sem erősítette meg, de újra életbe léphet a placebo-hatás, és ha valóban jobb minőségben hallgatjuk, miközben el is hisszük, hogy jobban halljuk a zenét, akkor az már majdnem olyan, mintha valóban jobb lenne.

A tesztet itt lehet kitölteni. 

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

KOMMENT

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,020FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Audiópartnerünk